Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

'A nemzetgyűlés 312, ülése 1922, 'évi febniár hő 18-án, hétfőn. 123 talált képviseletet egy tekintélyes kisebbség, nem talált képviseletet a múltban a munkások hatalmas tábora, nem talált képviseletet azok tábora, akik ki lettek szorítva a választójogból a múlt törvényhozás és nemzetgyűlés választása alkalmából. Ezt az áldatlan harcot visszahozni szerintem nem kívánatos, nem szerencsés és visszakívánni bizonyára egyik képviselő sem akarja és az országra való tekintettel szerencsétlenségnek is tartanám. Ha már nem fogadja el a nemzetgyűlés többsége a lajstromos választási rendszert, amelyet én a legigazságosabbnak tartok, akkor is keresni kell, hogy mi vezet bennünket az abszolút igazsághoz. Az abszolút igazságot, ha nem is érhetjük el, de közelebb jövünk hozzá, ha kisebbségi képviseletnek valamely módját megtaláljuk és módot adunk arra, hogy a polgárság egy része még akkor is, ha véletlenül néhány szavazat miatt a jelöltjei megbuktak, törvényhozói jogait képviselet utján gyakorolhassa. Mit kívánok én tehát az én javaslatomban ? Miért adtam be kisebbségi véleményt ? AzéH, mert azt kívánom, hogy a választójogi törvény megalkotásánál 25—30 mandátumot biztosítsunk a kisebbségnek. Minimumét mondok, bár jobb szeretném, ha százalékos arányban mondanák ki, pl. hogy 25%-át a mandátumoknak biztosítsuk a kisebbségi képviseletnek. Lipták Pál : Igazad van ! Szabó József (budapesti) : Vagyis 25—30 mandátumot tartsunk fenn, ennyivel szaporítsuk a mai mandátumok számát és ezeket a mandátumokat osszuk szét azon pártok jelöltjei közt, akik egyébként becsületesen résztvettek a választási küzdelemben, de kisebbségben maradtak, és összeadva a megbukott, a kisebbségben maradt képviselőjelöltekre adott szavazatok számát, igy nemcsak az egyes pártoknak nyújtunk kedvezményt, hanem könnyen meglehet és felfogásom szerint igy is lesz, épen a kormánypártnak adunk nagy kedvezményt és nem az ellenzéki • pártoknak. Elsősorban tehát a kormánypártnak érdeke, ha azt akarja, hogy itt szakférfiai, értékes elemei bejussanak a törvényhozásba, hogy a kisebbségi képviselet rendszerét elfogadja. Mondom, mintegy 25—30 mandátum, jusson e célra, a kisebbségre leadott szavazatokat megszámláljuk és igy adjuk •át a lajstromon levő egyes pártok jelöltjeinek, abban az arányban, amilyen arányban szavazatokat kaptak. Haller István már beszélt erről a dologról és ismertette ennek jelentőségét és horderejét. Méltóztassék csak azt nézni, amit tapasztalhattunk a múlt választáson. Vannak képviselők, akik nagy értéket jelentenek, akik szakemberek, akikre nemcsak a pártoknak, de az országnak is nagy szüksége volna, de nem bírnak vonzóerővel a nép széles rétegeiben, nincs meg az agitációs képességük, nincs meg az a szónoki tudásuk, amivel esetleg kisebb jelentőségű, kevésbé kvalifikált és kisebb értékű emberek birnak, nem rendelkeznék tél^át azokkal -az- eszközökkel, nem bírják magukat megválasztatni, de egészen- bizonyos, hogy nagy szaktudásuk és értékes tulajdonságaiknál fogva a törvényhozásnak és az országnak szüksége van rájuk és jó volna, ha ilyen réven bekerülnének a törvényhozásba. Javaslatom szerint minden pártnak joga volna 40 nevet a lajstromra venni, azt a választás előtt három nappal rendelkezésére bocsátani a belügyminisíernek és a nemzetgyűlés összeülése után itt a nemzetgyűlésen alakuló tíztagú bizottság állapítaná meg, hogy a kisebbségi képviseletre jutott szavazatok száma szerint mikép oszlik meg a 25 mandátum a pár tok közt. Én nem tartom szükségesnek, hogy ezt hosszadalmasan indokoljam. Ennek jelentősége egészen világos. Nem jelent ez sem pártdiktaturát, sem visszaélésekre alkalmat, mert ez maga után fogja vonni azt, hogy minden párt igyekszik demokratikus alapra felépíteni az ő pártszervezetét és akkor épugy megnyilatkozik a pártszervezetek keretén belül a polgárság kívánsága és akarata, mint ahogy megnyilatkozott az általános választások alkalmával. Tehát részben azért, mert azokat az érveket, amelyek a kisebbségi képviselet mellett szólnak, Haller képviselő ur már elmondotta, részben pedig az idő előrehaladottságára való tekintettel nem húzom felszólalásomat és végzek indokolásommal. De nem is szeretném, ha a nemzetgyűlés az egész javaslattal hosszadalmasan foglalkoznék, mert nekem az a meggyőződésem, hogyha a tanácskozást rövidesen befejeznők és a nemzetgyűlésnek módot adnánk arra, hogy szavazatával döntsön a választói törvényjavaslat sorsa felett, a kisgazdapártnak és az itt ezen az oldalon ülő képviselőknek nagy többsége ugy sem fogadná el ezt a törvényjavaslatot ebben az összetételében, hanem igenis magáévá tenné azokat az indítványokat, amelyek biztosítják a szavazati jogot mindazoknak, akik írni-olvasni tudnak, elfogadna olyan javaslatot, amelyben a választás a biró vezetésére van bízva, elfogadná — egészen bizonyosra veszem — a titkos szavazati jogot és elvetné azt a véleményt, amely a nyilvános választás mellett szól. A ministerelnök ur erről a helyről azt mondotta, hogy nem hagyja magát befolyásolni és terrorizálni a kisebbségek által, a többségre akarja bizni a döntést. Elfogadom a ministerelnök urnák ezt az álláspontiát : egy kisebbségnek nincs joga ráoktrojálni a többségre egy olyan törvényt, amely a többség meggyőződésével ellentétben áll. De nekem viszont az a meggyőződésem, hogy itt a kisebbségnek álláspontja mellett van a többség, hogy a nemzetgyűlésben legalább 90% többséggel birnak azok, akik az általános, titkos választójog mellett vannak, akik biróra akarják bizni a választások vezetését. Azért erről a helyről tisztelettel kérem képviselőtársaimat, adjanak módot arra, hogy ez a nemzetgyűlés döntsön a törvényjavaslat sorsa felett, adjanak módot arra, hogy azok a képviselők, akik annak idején künn az általános, titkos választójog- mellett, érveltek és ezzel a programmal választattak meg, álláspontjukhoz híven 16*