Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

'À nemzetgyűlés 312. ütése .1922. évi február hő 13-án, hétfőn. 109 operálni, és akik ezzel be tudnak menni olyan csendes falvakba is, ahova el nem tudtak másként jutni, és el fognak tadni jutni olyan családokba is, ahova lábukat be nem tették volna. Eljutnak azon a jogcímen, hogy »hozzád jöttem, mint jogfoszotthoz ; hozzád jöttem azért, mert a jogodért akarok harcolni ; hozzád jöttem azért, mert téged egyenlőjogu állampolgárrá akarlak tenni«. És amikor igy a captatio benevolentiae utján bejutott az illető jóindulatába és bizalmába, akkor magával hozza azokat az eszméket, azokat az elveket, azokat az irányzatokat, vágyakat és törekvéseket, amelyek a nemzet ellen vannak irányit va. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem lehet akármivel bemenni akármilyen jóhiszemű magyar fa^ba, nem lehet ajtóstul berontani, de hogyha a jogvédelemnek, az igazságtalanság megszüntetésének Ígéretével jön, utána ez alatt a köpeny alatt sok minden olyat fog tudni mint csempészárut behozni, ami ellen mi itt, azt hiszem legalább, valamennyien tiltakozunk és aminek érvényesülése nem volna a mi kedvünk, a mi érdekünk, de főként nem volna a haza érdeke. Szmrecsányi György : Nincs előadó, kérem ; hol van az előadó ? Friedrich István : Karafiáth hol van % Szmrecsányi György : Nincs előadó ; annak ott kell ülnie ! Haller István : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Hiszen a választójogi kérdéssel csak a legutóbbi esztendőkben is ez az ország sokkal több időt töltött el, mint amennyit szabad lett volna áldoznia egy ilyen közjogi kérdésre. Hónapok teltek el, nagy harcok zajlottak le itt is a közelmúltban a választójog körül. Méltóztassék nekem meghinni, ha például a háború alatt nem a választójog kérdése körül fejlődött volna ki ismét a parlamenti harc, hanem szociális problémák, kenyérproblémák körül, a földbirtokprobléma körül ; ha nem lehetett volna mindent eltüntetni, minden kérdést a közérdeklődés teréből kidobni a választójoggal : akkor az utolsó háborús esztendők belső harcai, amelyek meddők voltak és forradalomra vezettek, lehettek volna nagyon eredményes törvényalkotás ideje, lehettek volna egy szociális politika megalapozása, lehettek volna a rokkantkérdésnek, az özvegyek és árvák kérdésének, a földtelenek kérdésének szentelve és lehettek yolna megalkotói ol;y törvényeknek, amelyeket most nem nekünk kellene surge uni, hogy végre a papírról az életbe vitessenek át, hanem azokat nekünk most már, miután az életben ki vannak próbálva, csak javítani és fejleszteni kellett volna. Választói törvényt csinált Tisza István, utána csinált Wekerle, utána kellett Károlyinak a néptörvényhozás alapján ujabb választói törvényt alkotnia. Itt van a Ház asztalán egy könyv, amelyben a néptörvények foglaltatnak s amelyben az akkori kormány minden egyes tagjának neve alá van irva ; amely törvényben egyenlő, általános, titkos, nőkre is kiterjesztett és lajstromos szavazás van törvényileg inaugurálva. Tehát, annak a kormánynak minden tagja akceptálta a legmodernebb választójogot, amely egyáltalában Európában van. A kérdés akkor sem került nyugalomra, mert hiszen azokat a törvényes intézkedéseket mi nem tartottuk törvényeknek. Jött a Friedrich-féle rendelet, amely szerintem alkalmas volna arra, hogy ezt a kérdést ( ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) véglegesen nyugvópontra hozza és megkímélje Magyarországot a további választójogi harcoktól, ezt a nemzetgyűlést pedig attól, hogy választójogi törvényeket legyen kénytelen csinálni. Ezzel szemben az lett felhozva, hogy hiszen az egy szükségrendelet, egy kényszertörvény. En nem tudom, hogy ez a hiedelem hogyan keletkezett és miből származott. En tagja voltam annak a kormánynak és tagja volt a többségi párt vezére is, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.J de nem tudok arról semmit s egyetlenegy tagja ennek a kormánynak nem tud arról, hogy az entente parancsot adott volna arra, — ugy, mint azóta adott parancsokat egyes dolgokra — hogy mi választói törvényt, illetőleg egy ilyen választói törvényt hozzunk. Friedrich István : ügy van ! Haller István : Semmiféle ilyen rendelet ukáz, felhívás nem jött. Ellenkezőleg, mi voltunk azok a ministerek, akik azt mondottuk : be akarjuk bizonyítani az ententenak, hogy az ország óriási többsége mivelünk van, a mi politikai irányzatunkat helyesli. Ennek bebizonyítása ugy lesz leghelyesebb, ha módot adunk mindenkinek, hogy kritikát mondjon az irányzat felett. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán: Es megmondták! Haller István : Ennek módja az, hogy az Európában ismeretes legáltalánosabb és legdemokratikusabb választójogot hozzuk be, hogy ne lehessen kétségbe vonni, hogy itt mindenkinek módjában volt véleményét nyilvánítani és politikai meggyőződését érvényesíteni. Hiszen az ententenak nem volt más kívánsága, csak az, hogy a magyar nemzet véleményét ismerje meg. Mert ő bizonyos befolyásolásokra kétségbe vonta, hogy a magyar nemzetnek az lenne az akarata, Í

amelyet mi akkor képviseltünk, és azt kívánta, hogy a magyar nemzet akarata nyilvánuljon meg európai módon. Az európai módon való megnyil| vánulás pedig a szavazás és választás az egyenlő, általános, titkos szavazati jog alapján. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások : Ez az egyedüli f) Ez volt az, amit kivánt az entente, aminek azonban mi elébe siettünk. Mi nem vártunk semmiféle rendeletet, mert nekünk legtöbbünknek — ugy tudom, valamennyiünknek, akik akkor ott voltunk — az volt a meggyőződésünk, hogy az ország érdeke az egyenlő, általános, titkos választójogot követeli. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon./ En régen is mindig ezen a meggyőződésen voltam, de különösen a háború s a forradalmak után nem lehettem más meggyőződésen, nem revideálhattam régi felfogásomat a választójog kérdésében. Miért tegyünk különbséget a jogpk között ? Min-