Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-312
A nemzetgyűlés 312. ülése 1922. évi február hó 13-án } hétfőn. 107 En nem egy izben kifejezést adtam annak, hogy ha már a választójog kérdésével a kormány idejött, ha ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és ezzel elárulta azt a szándékát, hogy a meglévő és törvénybe iktatott választójogi rendelettel a legközelebbi választásokon élni nem kivan, akkor igenis legyen ebből a javaslatból választójogi törvény, mert én e tekintetben a bizonytalanságot tartom a legrosszabbnak s szerintem a legrosszabb eshetőség az volna, ha a kormány arra szánná rá magát, hogy oktroj utján akarjon egy választójogot statuálni s ha egy ilyen rendelettel kivánná az országgyűlés alapját megvetni. B. Szterényi József : Ugy van ! Ez lehetetlen ! Haller István : Nem kívánok most annak taglalásába belebocsátkozni, hogy miért tartom ezt veszedelmesnek, sőt veszedelmesebbnek egy esetleg ki nem elégitő törvénynél is. Nem kívánok belebocsátkozni ebbe, mert azt hiszem, hogy e kérdés felett ebben a Házban még ez alatt a néhány nap alatt is, ami hátra van, külön is lesz szó és lesznek akciók, amelyek e tekintetben demonstrálni fogják azoknak felfogását, akik mindennél veszedelmesebbnek tartanának egy választójogi oktrojt, és akik a nemzetgyűlést, a kormányt és az összes felelős tényezőket a meggyőzés minden erejével igyekezni fognak visszatartani attól, hogy erre az útra lépjenek. Azokra a módosításokra, amelyeket a ministerelnök ur ismertetett, beszédem megfelelő helyein fogok rátérni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A választójogi kérdés egyike a politika legérzékenyebb kérdéseinek, amely mindig nagy szenvedélyeket, SZÍVÓS és állhatatos harcokat produkált évtizedek óta, sőt visszamenve a messze múltba azt lehet mondani, hogy amióta csak politikai államok egyáltalában kialakultak, ez a kérdés mindig nagyon sokat szerepelt s már az ókorban is igen gyakran volt forradalmak okozója s felidézője olyan harcoknak, amelyek ha elmaradnak, bizonyos, hogy ebből az ország java származott volna s a produktiv munkára szánt idő egy része nem veszett volna kárba. (Igaz ! Ugy van !) A választójogi kérdéssel tehát csak végső szükség esetén szabad előállanunk. A nemzetgyűlést egy uj választói törvény megalkotására elkerülhetetlen szükség nélkül szerintem most sem lett volna szabad felhívni és nekem az a kiindulási pontom, hogy ez az elkerülhetetlen szükség a jelen esetben nem forog fenn. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Nekem meggyőződésem, hogy az ország érdeke nem parancsolja egy uj választói törvény megalkotását. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha azt mondja valaki, hogy nincs választói törvény, csak rendelet van, akkor ezen igen egyszerűen lehet segiteni azzal, hogy egy novelláris törvénnyel ezt a rendeletet kodifikáljuk és törvényerőre emeljük. (Igaz ! Ugy van ! hal felöl.) Ismétlem, azonban, hogy törvénybe van foglalva ez. a rendelet, .... Friedrich István : Ugy van ! Ez a lényeges ! Haller István : ... ezt a nemzetgyűlés akceptálta, . . . Friedrich István: Egyhangúlag! Haller István : ... sőt nem egy vonatkozásban kifejezte azt az intencióját, hogy vagy lesz egy választói törvény a megfelelő időben, vagy ha ez nem fog létrejönni, akkor ennek a törvénynek alapján kívánja az uj törvényhozótestületet összehozni. (Igaz! Ugy van! half elől.) Afelett talán lehet vitatkozni, hogy a törvény szó szerinti szövege megenged-e másfajta értelmezést is. Erről lehet talán beszélni. De arról, hogy a megalkotóknak, a törvényhozóknak intenciója kétségkívül az volt, hogy csak más törvény esetén ejtessék meg más módon a választás, vitázni nem lehet, ez egészen kétségtelen, (Igaz ! Ugy van ! half elől.) és ezt én nem jogi kérdésnek, nem is birói kérdésnek, hanem politikai kérdésnek minősitem ; (Igaz ! Ugy van ! halfelöl.) a politikai kérdést pedig eldönti az, hogy mi volt a törvény alkotóinak intenciója. Tisztelt Nemzetgyűlés! Szeretnék látni valakit, akinek tényleg komoly és számottevő része volt a törvényjavaslat előkészítésében és képviselésében, és aki azt mondaná, hogy nem £IZ dZ intenció vezette, aminek bátor voltam kifejezést adni. És épen ezért állítom én, hogy most a kapuzárás előtt idejönni ezzel a választói törvénnyel feltétlen szükség nélkül nem oppoi*tunus dolog. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Nem tartom ezt racionális politikai cselekedetnek, mert számolni kell azzal, hogy egy választójogi törvény még soha és sehol a világon nem ment keresztül harc és küzdelem nélkül, (Igaz ! Ugy van! halfelöl.) mert hiszen ez olyan principiális, guvernamentális kérdés, amelyről kell, hogy minden törvényhozónak meglegyen a maga kikristályosodott felfogása, amelyért harcolni, melynek érvényesítéséért küzdeni képviselői kötelessége. Egy választójogi törvénytől függ az, hogy egy országban népuralom van-e., vagy pedig osztályuralom, (Ugy van! a hal- és a széhöhaloldalon.) attól függ, hogy egy országban demokrácia van-e, vagy pedig keveseknek a diktatúrája. (Ugy van! a haloldalon.) Egy választójogi törvénytől függ az, vájjon az állampolgárok a jogokban egyenlőknek érzik-e magukat, vagy pedig vannak olyanok, akik nem érzik magukat polgárnak, mert az egyik résztvehet az ország ügyeinek intézésében, a másik pedig csőcseléknek érzi magát, mivel a legprimitívebb állampolgári jogból is ki van zárva. (Ugy van ! halfelöl.) Ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy ez a kérdés mindenütt a világon és nálunk Magyarországon is állandóan olyan probléma volt, amely a kedélyeket izgatta, a legkomolyabb főket foglalkoztatta, amelynek mikénti megoldása soha nem volt közömbös sem az ország, sem a pártok, sem a képviselők előtt. En nem kívánok visszamenni régmúlt időkre, hiszen a magyar 14*
