Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1922. igen vagy nem? (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. A külügyminister ur kivan válaszolni Sándor Pál képviselő ur interpellációjára. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál képviselő urnák január 26-án hozzám intézett interpellációjára Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister ur helyettem — betegségemre való tekintettel — annak idején már válaszolt. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy az interpellációra most érdemleges és végleges választ adjak. A képviselő ur azt a kérdést intézte hozzám: »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy országunk tulajdonát is képező gobelinek Ausztria részéről elzálogosittatnak ? Miképen véli ezt a minister ur meggátolni? Foglalkozik-e a kormány Ausztria közeli politikai és pénzügyi összeomlásával, amennyiben ez országunk politikai és financiális érdekeit illeti ? Hajlandó-e a minister ur ezen kérdésekben az az entente-hatalmakkal érintkezésbe lépni?« Reasszumálva ezt az anyagot, amelyet Hegyeshalmy kollegámnak annak idején átadtam és reasszumálva a gobelinek ügyében történt intézkedéseket, a következőket vagyok bátor kijelenteni : December 28-án tudtuk meg az osztrákoknak azt a lépését, hogy a Habsburg-ház gobelinjeit elzálogosítani kivánják. Mi ez ellen azonnal tiltakoztunk bécsi követünk utján, sót ezzel nem elégedtünk meg, hanem december 31-én sürgönyben felszólítottam képviselőinket, főleg párisi képviselőinket, hogy a nagykövetek tanácsánál, a jóvátételi bizottságnál, illetve az érdekelt kormányoknál lépjenek fel és a magyar kormány tiltakozását jelentsék be. Ez után elkészült tiltakozó jegyzékünk, melyet kurirszolgálattal a legsürgősebben, január 10-én kézbesittettünk, ugyancsak a nagykövetek tanácsának, a jóvátételi bizottságnak és a francia kormánynak. Január 12-én kézbesittettem ennek a jegyzéknek másodlatát az érdekelt nagyhatalmak többi kormányainak is.' Ami a dolog érdemére vonatkozik, mi természetesen azon az állásponton állunk, — és álláspontunknak igazsága kétségtelen — hogy ezek a gobelinek, mint hitbizományi vagyon, Magyarország és Ausztria között közös javakat képeznek és a trianoni szerződés 191. §-a szerint ez a vagyon kifejezetten a két ország között megosztandó, sőt az 1920. évi május 6-iki válaszjegyzék, az úgynevezett Réponse 191. §-a azt is elismeri és határozottan kifejezi, hogy ezek a közös javak nem függnek attól, hogy hol feküsznek, kinek birtokában vannak, hanem ezekre a jóvátételi bizottság utján megegyezés biztosíttatik, és biztosíttatni fog az illető országnak igénye és igy Magyarországnak igénye. Mi ezt a tiltakozó jegyzékünket kiegészítettük a kultuszministeriumnak az állami műtárgyakra és a Bécsben lévő műtárgyakra való igényeire kiterjesztőleg és hivatkoztunk Ausztriának a saintNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. évi február hó 11-én,- szombaton. 97 germaini szerződés 196. §-ában kifejezett ama kötelezettségére, hogy ezeknek a közös tulajdonban volt tárgyaknak elidegenítésétől, elzálogosításától 20 esztendeig tartózkodni fog, és hogy ezekre nézve a jóvátételi bizottság közbejöttével megegyezésnek kell létrejönnie. Azt hiszem, ezzel a fellépésünkkel megvédelmeztük a magyar érdekeket e kérdésben, mint ahogy méltóztathatnak konstatálni is, hogy ez a kérdés Ausztriában a napirendről le is került. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Köszönetteljes hálával veszem tudomásul a t. külügyminister ur válaszának azt a részét, mely a gobelinekre vonatkozik. Ebből csak konstatálhatom, hogy a kormány és különösen a külügyminister ur e tekintetben teljesítette kötelességét. Nem találom azonban a külügyminister ur válaszában azt a részt, amit én hozzáfűztem, mert hiszen a gobelinek kérdése csak mellékkérdés volt, ezt csak" mint egyik pontot emiitettem fel, de felhoztam ott más kérdéseket is, amelyekre a t. külügyminister ur nekem nem felelt. Utalva az annak idején szóba került cseh korridorra, felhoztam azt, hogy Ausztria összeomlás előtt áll és az összeomlás következtében az a kérdés merül fel, hogy Németországhoz csatoltassék-e, vagy pedig, ha összeomlik, mi történjék vele ? Azután egy információra hivatkozva, bátor voltam azt mondani, hogy esetleg arra gondolnak, hogy a korridor helyett Ausztriát fel fogják osztani Jugoszlávia, Csehország ós esetleg Olaszország között, és állítólag ebben az ügyben már tárgyalások is folynak. További kérdésem a külügyminister úrhoz az volt, — ami reám nézve igen fontos és amire nézve nagyon szívesen vettem volna a külügyminister ur válaszát, de megjegyzem, ha nem kapok választ, ezt akkor is tudomásul fogom venni, mert akkor tudom, hogy a minister ur nem óhajt válaszolni — mondom, további kérdésem volt, hogy mi történik, ha bekövetkezik az Összeomlás és Ausztria felosztása, mi történik ez esetben Nyugat-Magyarországgal, gondoskodik-e a kormány arról, hogy ne meglepetésszerűen jöjjön ez a kérdés a magyar kormány elé, hanem már jóeleve gondoskodjunk arról, hogy abban az esetben, ha Ausztriát felosztanák vagy Németországhoz csatlakoznék, Nyugat-Magyarország az anyaországhoz visszakerüljön. Erre a kérdésre a t. külügyminister ur semmi választ nem adott és igy nem vagyok abban a helyzetben, hogy kontrollálhassam, mennyiben igazak ezek a hirek, mennyi ezekben a hírekben a valószínűség vagy a feltevés. De ha a külügyminister úrtól nem kapnék erre felszólalásom ellenéré sem választ, tudni fogom kötelességemet és hallgatni fogok, miután kül13