Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. gyolt asszony. Mindenkinek van ilyen összeköttetése és a vérnek és az érzelemnek száz és ezer kapcsával vannak összekapcsolva a külső társadalommal. Ezeket mind porhanyitják a kommunizmus számára, mert ezek az emberek örökké megátkozzák azt a társadalmi rendet, amely szeretteiket arra kényszeriti, hogy ott legyenek benn az internálótáborban. De ha még ez olyan ingyen volna, ha a nemzetnek megmérhetien millióiba nem kerülne! Azonfelül, hogy ez az internálási tábor az erkölcsi rombolásnak egyenesen előmozdítója, hogy ott kommunistagyártás, kommunistanevelés, az elégületlenség gyártása folyik, a közhigieniát is a legsúlyosabb mértékben veszélyezteti ez az állapot. Ezek az emberek, akik számtalan kínzások közepette élnek ott, nem részesülnek kellő táplálkozásban — mint ahogy majd előadom — sa vége az, hogy a tábornak barakjai, kórházai tele vannak tüdővészes emberekkel. Volt ott — amint rátérek az egyik esetnél — egy két éve ágybanfekvő beteg, akit nem lehetett kiszabadítani, hanem ott kellett elpusztulnia. Tehát ez a két éve ágyban fekvő beteg is veszedelmes elem volt a társadalomra nézve. Azok az emberek ott alig táplálkoznak, még állati igényeik sincsenek kielégítve, pusztul egyik a másik után és az erős, egészséges emberek tuberkulózisba esnek, előbb-utóbb visszajönnek a társadalomba s akkor bacillusokat, veszedelmet, ragályt fognak terjeszteni és meg fogják mérgezni azokat is, betegek lesznek tőlük azok is, akiknek nincsen szivük a sorsukat megérteni. Azt még megértem, hogy vannak a társadalomnak olyan rétegei, tényezői, melyeknek szivéhez nem lehet hozzáférkőzni. De hogy az eszükhöz, az értelmükhöz sem lehet hozzáférkőzni, ez a szomorú dolog, hogy nem akarják belátni, hogy ezerszámra beteggé teszik az embereket, elsatnyitják tüdővésszel és más súlyos betegséggel, — hiszen a luesz és a trachoma is uralkodik ott — inficiálják az embereket, s ha aztán kijönnek, azokat is megfertőzik, akik jódnak és rendben levőnek találják azt, hogy ők: ott legyenek. Ha szive nincs valakinek, akkor legalább az értelme legyen a helyén, és a maga önző érdekében, amelytől nem tudja meglátni más ember homlokán az isteni kéz nyomát, legalább önző állati érdekei szempontjából lásson abban az intézményben veszedelmet, mert rája is kerülhet a sor. A fegyházakat, börtönöket ismerjük. Tudjuk, hogy ez súlyos dolog . . . Birtha József: Nemes felbuzdulás! Andaházy-Kasnya Béla: Tényleg érdeknélküli! Rupert Rezső : Ugy tudom, hogy t képviselőtársam pap, aki Isten parancsai szerint csakugyan Isten teremtményét láthat minden emberben. Birtha József: Ugy van! Azt is látom. évi január hó 2S-án, szombaton. 9*3 Rupert Rezső : Ismerjük — mondom — a letartóztató intézetek szomorú állapotait is, de a régifajta magyar fegyházban lenni paradicsom, mennyország ahhoz képest, ami Zalaegerszegen van. Fegyházakban nem kerül a sor arra, hogy az embereket kikössék, hogy az emberekre hoszszas tartamú kurtavasat rakjanak, hogy ott összevissza törjék, verjék, megbetegítsék, koplaltassák és egyébként kínozzák őket, mert az emberek a fegyházban legfeljebb — ha fegyelmi vétség megtorlásáról van szó — párnapos magánzárkát kapnak. A zalaegerszegi táborban be van rendezve ez a magánzárkarendszer is, be van rendezve a kikötés is. Hiszen most a keserű humor keresztelte Zalaegerszeget, amelynek a közepén egy kikötő-duc áll, az egyetlen magyar kikötőnek, sőt hadikikötőnek. Ebben a zalaegerszegi táborban nagyrészben olyan emberek vannak, akiket nem lehetett elitélni. Méltóztassék csak visszaemlékeni az első időkre, amikor gyorsított tanácsok majdnem statárialiter Ítélkeztek az emberek sorsa felett. Ezeknek a statáriális tanácsoknak sokszor elég volt, ha egy kevés kis indicium mutatkozott, vagy valami kis gyanú forgott fenn, ahhoz, hogy elitéljék az embereket. Az utóbb lehiggadt közvélemény már látta, hogy súlyos esetekben ezek a gyorsított tanácsok mennyit hibáztak, vétettek, tévedtek. És sok ember van, akiket még ezek a tanácsok sem tudtak elitélni és az ilyeneket, akiket elitélni nem lehetett, akik ellen elég bizonyíték nem volt, elvitték Zalaegerszegre. Szabó József (budapesti) : Súlyosabb büntetésre ! Rupert Rezső : Ugy van, súlyosabb büntetésre ! Hát nézzünk csak szemébe ezeknek a dolgoknak, t. nemzetgyűlés és t. képviselőtársaim. Valaki kommunista. Lecsukják a kommunizmusért, a kommunizmus alatt tanúsított magatartásáért ; elviszik a táborba azért, mert nem tudnak rábizonyítani semmit sem. Hát ha valaki annakidején kommunista volt, akkor ugyebár szabad volt neki a vásár, mert hiszen abban az időben büntetlenül cselekedhetett, vétkezhetett. A kommunistarendszer az ő világuk volt, ők voltak a hatalmasok, csak olyan kedvezményezettek, olyan privilegizált bűnösök, mint amilyenek ma is vannak, akik ölhetnek, rabolhatnak, gyilkolhatnak és mégis szabadon kint sétálnak. (Zaj és ellenmondások jóbbfelől Felkiatásoh a jobboldalon : Hallatlan !) En ennek ellenére, t. Nemzetgyűlés, ezek az emberek, bár akkor szabad volt nekik gaztetteket elkövetniök, mert gaz cselekedeteikért a rendszer védelme alatt állottak, mégsem követtek el bűncselekményt. Kérdem., hogy akkor veszedelmesek lehettek-e ezek a mai társadalomra, amely m.ost ugy áll velük szemben, hogy ha csak egy kis ballépést tesznek is, nyomban elveszik bűnökért a bűnhődést. (Zaj és ellenmondások jóbbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak látni — mert
