Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
A nemzetgyűlés 299. ülése 1922, lyezni ipari pályára. Elsősorban a földmivelésnek érdeke, hogy jó ipartörvényünk legyen, mert a földmivelésnek érdeke az, hogy legyen olyan kézműipar és gyáripar, amely a mezőgazdaság terményeit állandóan feldolgozza, amely nem kényszeríti a mezőgazdaságot arra, hogy amit a föld terem, amit a földmivelő a tíz körmével kapar Iá az anyaföldből, azt olcsó pénzen adja el a külföldnek. A földmivelésnek érdeke tehát, hogy Magyarországon hatalmas gyáripar és virágzó kézműipar legyen. A földmivelésnek viszonyait csak nyersterményeinknek ipari feldolgozási lehetősége javithatja meg. Ha lesznek ujabb posztógyárak, egész bizonyos, hogy akkor pl. a juhtenyésztés Magyarországon emelkedni fog, vagy ha ujabb gyolcsgyárakat, vászongyárakat létesítenénk, egészen bizonyos, hogy Magyarországon a len- és kendertermesztésnek nagy jövője volna. Homonnay Tivadar: Ezeket a kérdéseket igazán nem lehet az ipartörvénnyel összefüggésbe hozni. Akkor 698. §-ból kellene állani a törvénynek ! (Zaj,) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Drozdy GyŐZŐ: Én mint kisgazdapárti képviselő azt óhajtom bizonyitani, hogy az ipartörvény revíziója, illetőleg egy uj ipartörveny megalkotása a földmivelésnek is elsőrangú érdeke. Kerekes Mihály : Egymásra van mind a kettő utalva ! Drozdy GyŐZŐ : Azt hiszem, e tekintetben még nem merültem az unalmasság berkeibe. Homonnay Tivadar : Ebben mind egyetértünk. Drozdy GyŐZŐ: Hát feltétlenül olyant kell mondanom, amiben nem értünk egyet ? (Derültség,) Egyszer már mondhatok olyat, amiben egyetértünk. Oláh Dániel : Beszélj a királykérdésről ! Homonnay Tivadar: Ö.ülünk, hogy lekerült a napirendiől ! Kerekes Mihály : Mi arról nem szoktunk beszélni. Ezelőtt másfél esztendővel beszéltél róla sokat ! Drozdy GyŐZŐ : Meg kell állapitanom, és ezt mint kisgazdapárti képviselő is merem állítani, hogy Magyarországon hosszú esztendőkön keresztül bizonyos egyoldalú gazdasági politika folyt, ami az egész ország gazdasági rendszerének bázisául a földmivelést tette, pedig tudvalevő, hogy a földmivelés igen nagy tőkét köt le és az a nagy tőke kevés kamatot hoz, mig az ipar aránylag jóval kisebb tőkével is nagyobb kamatot tud magából produkálni. Körülbelül ötször akkora hasznot hajt az ipar ugyanazzal a tőkével, mint a földmivelés. Ez már maga is bizonyítja azt, hogy az ipar pártolása, felkarolása, terjesztése, nagyobb arányokban való fejlesztése az országnak eminens éideke. Hiszen, szó sincs róla, Magyarországnak eddig valamennyi kormánya iparfejlesztő politikát hirdetett. Amint az előadó ur kifejtette, minden kormány áldozott bizonyos összegeket az iparfejlesztésre. Voltak adó- és illetékkedvezmények, gépek, nyersanyag nyújtása, szubvenciók, kedvezmények, évi január hó 27-én, pénteken. 45 a háziipar adómentessége, közszállitásokban való részesedés. Ez mind olyan dolog volt, amivel a kormány az ipart pártolta. (Egy hang balfelöl : A nagyipart !) Tényleg ugy áll a dolog, amint közbeszóló t. képviselőtársam megjegyzi, hogy ezekből a beneficiumokból, ezekből a kedvezményekből a kisiparnak mindig aránylag nagyon kevés jutott és inkább a gyáiipsr felkarolását tartotta első fontosságúnak a kormány, mindig a gyári vállalatokat támogatta az állam. Érthető tehát az a statisztika, amelyet az előadó ur felolvasott és amelynek ismertetését én itt feleslegesnek tartom, érthető az a statisztika, hogy kiéi párunk bizonyos szempontból visszafejlődött. De ezt a visszafejlődést részben a háborúnak is köszönhetjük, mert látjuk azt, hogy a háború ideje alatt a kisipar csaknem a csőd szélére jutott. A háború alatt számtalan ipari műhelyt kellett bezárnunk, elnémultak az üllők, a kalapácsok, a kisiparosok vagy künn voltak a fronton, vagy pedig a nyersanyag beszerzése és a munkásokkal való rendkívül nehéz eljárások lehetetlenné tették azt, hogy a kis kézműiparos eredményesen folytathassa a maga HŰ vét. Mi tehát olyan törvényjavaslatot fogadtunk volna szívesen, olyan törvényjavaslatot üdvözöltünk volna meleg szívvel, amely biztosit bennün ket arról, hogy a magyar ipar ezután hatalmasabb lendülettel fog fejlődni. Olyan törvényjavaslatot vártunk volna, amely leszedi az iparról a béklyókat, amely a közszállitá sokat rerdezi, amely az ipartörvény elavult részleteit modernizálja, amely a munkás erkölcsi szinvonalat és anyagi helyzetét emeli, amely az iparoktatást a kultúrnépek nívójára emeli, amely a kontárok gará; dálkc dását megszünteti, (Felkiáltások jobb felől : Benne van !) — majd beszélünk pontonként később íóla — amely a nűhelyeknek CICEÓ erőforrásokat teremt, amely a kivitelt előmozdítja és rerdezi, a nyersanyag beszerzését megszervezi, a háború korlátozó intézkedéseit megszünteti, közmunkaprogrammot, illetőleg közmunkákat és munkalehetőségeket ad, közszállitási szabályzatot teremt, amely a monopóliumokat megszünteti. Ezzel szemben kaptunk egy valóságos kurzus-törvényjavaslatot, egy olyan kurzus-törvényjavaslatot, amely ikertestvére a numerus claufcusnak és a botbüntetésnek. (Zaj és mozgás jobbfelől és a középen.) Homonnay Tivadar: A képviselő ur a kereskedelemügyi tárca összes resszortjait egy törvényben akarja rendezni. Ez lehetetlenség. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Drozdy GyŐZŐ: Hogy ez a törvényjavaslat testvére azoknak a kurzustörvényeknek, amelyeket olyan szomorúan emleget az ország népe, . .. Kóródi Katona János : Az árdrágitók ! Drozdy GyŐZŐ : . . . bizonyítja az, hogy hallatlan hatósági önkénykedésnek ad teret ez a javaslat. Másodszor a képesítés elvét, amelyet mindnyájan kívánunk, annyira összekuszálja és annyira a gyakorlati élettől eltérőleg állapüja meg, hogy teljes konfúzióra fog vezetni, továbbá a szerzett
