Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

408 A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán. baloldalon.) aggodalommal néznek a gazdák, különösen ilyen havazás idején, a tavasz elé, mert nem tudják, hogy ősszel elvetett gabonájukat mikor önti el ismét a viz. Ugy tudom, hogy az érdekeltség egy memorandumot is nyújtott be Szabó Balázs t. képviselőtársam aláírásával a pénzügyminister úrhoz s a pénzügyminister ur jóindulatáról biztosította az érdekeltséget. T. Nemzetgyűlés ! Az entente, ugy a nagy, mint a kis-entente, vasmarokkal fojtogat bennünket, a levegőben van a jóvátétel kérdése, el akarnak tőlünk venni mindent. A koronának állása alacsony, állatállományunkat veszély fenyegeti, egyetlenegyet nem vehet el az entente : azt, ha mi a pénzünket közérdekű munkába fektetjük, mert nincs az a hatalom, amely egy vízlevezető csatornát tőlünk elvehet. (Helyeslés.) Érdeke is ez a hazának, a köznek, a pénzügyminister urnák, 'hogy mi. uj adóalanyokat teremtsünk, hogy lehetővé tegyük ezen a vidéken az állatállomány emelését és azt, hogy az igen szép, kedves vadászterületekből kitűnő, munkálható földek legyenek. Az indenmitási vita folyamán számos felszólalás hangzott el a többtermelésről és azután a munkanélküliségről, hogy valamit tennie kellene ennek az országnak. T. Nemzetgyűlés ! Itt az alkalom, munkáskéz van, erre pénznek lenni kell, ez a budget-et megingatni nem fogja. Ezen eszméktől vezéreltetve van szerencsém a két éredeklt minister úrhoz; a következő interpellációt beterjeszteni (olvassa) : »Interpelláció a földmivelésügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása az igen t. földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és öntöző Társulat csatornaépítési munkálatai 1918 őszén megakadtak s azóta anyagiak hiányában szünetelnek ? 2. Van-e tudomása arról, hogy a Pestmegyei Sárközi Ármentesitő Társulat évtizedek óta ármentesitett területén fekvő két város és 22 község gazdaközönsége a felső érdekeltség idegen vizeitől évente milliókra menő károsodást szenved ? 3. Hajlandó-e az igent, minister ur e bajok orvoslása végett a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat segélyezéséről szóló törvényjavaslatot sürgősen a nemzetgyűlés elé terjeszteni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Szabóky Jenő : A pénzügyminister úrhoz intézendő interpellációm következőképen hangzik (olvassa) : »Interpelláció a pénzügyminister úrhoz. Hajlandó-e az igen tisztelt pénzügyminister ur a Pestvármegyei Duna völgy Lecsapoló és öntöző Társulat részére csatornáépitési munkálatainak újbóli megkezdésére és eredményes folytatására szükséges összegeket előlegezni ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Következik Milcsevics képviselő ur. Milcsevics János ; T. Nemzetgyűlés ! Ezelőtt két nappal sürgős interpellációt akartam elmondani a Házban, azonban a belügyminister ur arra kért, várjak vele 48 óráig, 48 órán belül meg fogja vizsgálni az ügyet és érdemben válaszolni fog interpellációmra. Én a belügyminister ur kérésének eleget tettem, 48 óra elmúlt, itt vagyok az interpellációmmal, a belügyminister urat azonban sehol sem látom.. (Mozgás és zaj.) Ugy tudom, hogy a belügyminister ur ezelőtt öt perccel távozott el ebből a Házból. Nyéki József : Jónak látta távozni ! Milcsevics János : Ebből azt következtetem, hogy a belügyminister ur nem hajlandó interpellációmra azonnal választ adni, egyebet nem következtethetek. Rupert ReZSŐ : Ennyit legalább lehet következtetni ! Balla Aladár: A kaszinó tiltotta meg ! Milcsevics János : T. Nemzetgyűlés ! Kerületem egyik községében, Kerepes községben egy botrányos, szégyenletes esemény történt. Mielőtt ennek tárgyára áttérnék, elmondani óhajtom, hogy tulaj donképen hol is történt ez a rettenetes esemény. Kerepes község egy becsületes tót, vallásos, magyarérzelmü nép által lakott kisközség. Ezelőtt körülbelül másfél esztendővel egy dr. Rovnyán János nevezetű lelkészt választott. Ez a lelkész nagyon furcsán kezdett viselkedni, a szószékről olyan erkölcsökbe ütköző kifejezésekkel fűszerezett beszédet tartott, hogy ez a becsületes, magyarérzelmü, jó vallásos tót nép lassan-lassan elmaradt a templomból, először a leányok, azután az asszonyok, utána a férfiak, csak egypár öregasszony és öregember maradt a templomban. (Felkiáltások : A süketek !) A község elöljárósága ezt természetesen nem tudta eltűrni és a kerületi espereshez, a fóti espereshez elment panaszra a plébános ellen. A fóti esperes igérte a vizsgálatot, a vizsgálat azonban eredménytelen maradt. A plébános ezért erkölcsökbe ütköző kifejezésekkel fűszerezett beszédeit tovább folytatta a szószékből. Rupert Rezső: Miket mondott ? Milcsevics János : Annyira drasztikus dolgokat, hogy azt itt nem mondhatom el. Nyéki József: A templomi szószékről el lehetett mondani ? Szabóky Jenő : Nem lehet az magyar ember ! Milcsevics János: Akkor a község törvénybirája. a közgyám, képviselőtestületi tagok, tehát a jegyző kivételével a község elöljárósága megjelent nálam mint a kerület képviselőjénél, és panaszt tett, hogy mentsem meg a nép vallásos érzületét, tegyek lépéseket arra, hogy a papot onnan eltávolítsák. Megígértem, meg is tettem. Szóltam a kultuszminister urnák és elpanaszoltam az esetet. A kultuszminister ur megígérte, hogy orvosolni fogja s csakugyan a váci püspökhöz irt, kérvén őt, hogy csináljon valamit. Azonban mi történt ? A váci püspök ugyan-