Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1922, '. évi február hó 8-án, szerdán. 401 arról a nagy nyomorrój, miben általában az egyetemi ifjúság, de köztük, sajnos, elsősorban a hazájából kikergetett székely főiskolai ifjúság mintegy 5000 hallgatóból álló tömege szenved. Amennyiben erről minister urnák tudomása van, hajlandó-e a rendelkezésére álló különféle alapokból a székely főiskolai hallgatóságot ruha-, fehérnemű- és menzasegélyben részesiteni ?« Az interpellációnak ehhez a szövegéhez még azt vagyok bátor hozzátenni, mint fájdalmas és eléggé nem hangoztatható tényt, hogy ugy a nyugatmagyarországi harcoknál, mint most a királypuccs alkalmával a budaörsi csatában a székely egyetemi ifjúság kivette a maga részét és ő is harcolt a magyar szabadságért és a magyar függetlenség gondolatáért. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Soron van ? Forgács Miklós jegyző: Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés! Interpellációmban az adógabonával kapcsolatos dolgokról óhajtok szólni. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a közélelmezésügyi minister ur, akihez interpellációmat intézem, elvből nem vesz részt a nemzetgyűlés ülésein, mondván, hogy ő nem politizál. Hiszen ez is rendben van, ez is egy álláspont, azonban nekem ezt a kérdést, mielőtt a nemzetgyűlés szétmenne, mégis fel kell vetnem, foglalkoznom kell azzal, hogy mi történt 1920/21-ben az adógabona beszolgáltatása terén. Eöviden fogok vele foglalkozni, tételes adatokkal fogom bizonyítani, hogy mennyire részrehajlóan jártak el Magyarország illetékes szervei azokkal szemben, akik erősebbek volnának és jobban birnák el a terheket. Nagyatádi Szabó István annakidején a rekvirálás ellen fordult, szabaddá tette a gabonát. Azért hozom fel ezt a kérdést, mert 1920-ban. amikor nagyatádi Szabó István szabaddá tette a gabonát, eljárás indult meg egyes kisebb emberek, kisgazdák ellen az országban, az eljárást lefolytatták, még ma is zaklatják őket annak dacára, hogy ministeri rendelet vagy törvény nem rendelkezett arról, hogy rekvirálni fogják a gabonát. Később nagyatádi Szabó István után jött Vass minister ur és akkor — amint méltóztatnak emlékezni — szükség lévén az ország ellátatlanjainak ellátására, feltétlenül elő kellett hozni azt a gabonamennyiséget, amelyet a közellátás megkíván. Akkor a minister ur azt mondta, hogy ezt a mennyiséget még a szurony hegyével is elő fogja piszkálni az országból. Tényleg elő is piszkálták, de erre szükség is volt, mert elsősorban az ellátatlanokat kell ellátni, mert kenyere ebben az országban kell hogy mindenkinek legyen. Amint méltóztatik tudni, az adógabonát a 100 holdon aluli birtokoknál elsősorban a bevetett területekre vetették ki. vagyis azt mondották, hogy bevetett területe arányában fogja mindenki lefizetni az adógabonáját. Később ezt NEMZETGYŰLÉSI NAFLO. 1920—192]. — XVI. KÖTE' átváltoztatták kontingentális rendszerre, vagyis kivetették körzetenként, vármegyénként. Azt mondta a közélelmezésügyi minister ur, hogy pl. Borsod vármegyének be kell szolgáltatni ennyi ezer métermázsa gabonát, ezt a parancsot az alispán leadta a szolgabiráknak, a szolgabirák a jegyzőknek, és könyörtelenül behajtották a gabonát a falusi szegény embereken, sőt megtörtént nálunk az is, hogy pl. — nem egy esetet hozhatnék fel, hanem százat is, de csak egyet nevezek meg — egy Ternik Károly nevű szegény ember, aki orosz fogságból jött haza, kint a piacon vett magának 25 kilogramm árpát és ebből 10 kilogrammot le kellett adnia a kontingentálás alapján. Nem ezt a 10 kilogrammot rekriminálom, csak azt ecsetelem, hogy milyen volt a helyzet. Könyörtelenül behajtották tehát azokon a kisgazdákon és azokon a nincsteleneken- az adógabonát, ha volt odahaza, a legutolsót is elvették és el kellett vinni a községházára, mert nagyon kényelmes módot jelölt ki a minister ur vagy a ministerium, azt gondolván, hogy kontingentális alapon be fogják hajtani a szolgabirák és jegyzők a népen azt a mennyiséget, amelyre szükség van. Azt is tudjuk, hogy a 100 holdon felüli területek elszámolásra kerültek a Goknál, tehát a Goknak tartoztak elszámolni. Kiment a Grok. egy embere megnézni, hogy milyen termés volt, megállapította, hogy nem termett, elszámolást csinált, barátságosan megvacsorázott és a végeredmény az lett, amit a nemzetgyűlésnek leszögezve itt elő fogok adni. Egy kormányrendelet azt mondja, hogy ha valaki az adógabonát nem tudja beszállítani, minden elmaradt métermázsa gabonáért 2000 koronát tartozik fizetni. Ez ugyebár azokra vonatkozott, akik nem tudták beszolgáltatni azt a mennyiséget, ami rájuk ki volt vetve. Ez rendben is van, ebbe bele is nyugodtunk. Miért nyugodtunk bele? Azért helyeseltük ezt, mert a nagybirtokosok Magyarországon kapzsiak lévén, nem gabonát és nem búzát vetettek, hanem mákot, lencsét, borsót, amely jövedelmezőbb nekik. Ez azután nem vágott be nekik később, mert a határ el lett zárva Magyarországon és az itteni rossz gazdasági politika, amelyet a kormányok következetesen folytattak Magyarországon, mintegy mesterségesen megakasztotta, hogy Magyarország gazdaságilag érvényesüljön, ami természetesen ide fullasztotta babot, a lencsét és minden terményt, amelyet a nagybirtok termelt. Ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően a kisemberek beadták a gabonát. Ha voltak olyanok, akik nem adták be, azoknál elsősorban szuronyokkal piszkálták ki a gabonát, ha lehetett. Emii tettem az előbb, hogy Vass minister ur azt mondotta, hogy szuronyok hegyével is kipiszkálja az adógabonát, ki is piszkálgatták, azonban ugy látszik, hogy mégsem válik be :. 51