Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

'390 A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán. kultuszniinisterium ügyköre igen nagy és igy a szakembereim bevonása nélkül nem tudom áttekinteni, bogy művészi irányban a külföld felé minő eszközök állanak már most is gyakorlatilag a rendelkezésünkre. Ha ilyen áttekintés után azt látnám, bogy nem elégségesek azok az eszközök, amelyek eddig rendelkezésünkre állanak, a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok ezeket gyarapitani, esetleg a propagandát intézményesen biztosítani ugy, ahogyan itt méltóztatott érinteni. Végezetül csak azt szeretném még hozzáfűzni az interpellációra adott tiszteletteljes válaszomhoz, hogy a magyar államkincstár a költségvetésben igen nagy összegeket bocsátott rendelkezésre a művészi gondolat támogatására. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy Miskolcon közel hárommilliós költséggel állítottunk fel egy művésztelepet. Igaz, hogy a művésztelep most még nem tud teljes erővel dolgozni, mert — mint emiitettem — egy része le van foglalva idegen célra és épen ez akadályozza az átalakítási munkálatokat, amelyeknek pedig a tavaszra már készen kellene ienniök. Ezenkívül tervbe van véve, hogy valamelyik nyugati határszéli városban szintén létesíteni fogunk iparművészeti telepet, különösen azzal a célzattal, hogy megakadályozzuk a nyugatról, a nyugati országokból befelé özönlő és sokszor igazán selejtes, silány, de művészetnek, különösen egyházműveszetnek elnevezett alkotásokat. Ezek a különböző, fából faragott templomi ékítmények, szobrok, azután a különböző szent tárgyakat és dévot-tárgyakat ábrázoló képek silány kivitelben, meglehetős drága áron özönlenek százszámra az országba. Meg vagyok győződve róla, hogy a magyar művészlélek ezeknél sokkal különbet tud produkálni, csak a megfelelő keret, hely és eszköz bocsáttassék rendelkezésükre. A kecskeméti művésztelep kérdése is körülbelül a végleges megoldás stádiumában van. Ki kell emelnem, hogy Kecskemét város és közönsége részéről a legutóbbi időben már igen nagyfokú megértést tapasztaltam. Amikor tehát bátor vagyok felemlíteni, hogy már eddig is sok milliós áldozatot hozott a kultuszkormány az államháztartás terhére, ismételten hangsúlyoznom kell, hogy az állam az egyetlen igazi szegény ebben az országban. Ennek következtében nekünk apellálnunk kell azoknak a láthatatlan vendégeknek jóakaratára, akik eddig, mint mecénások, láthatatlanok maradtak a művészet berkeiben. Ezeknek a láthatatlan vendégeknek látható vendégekké kell átváltozniuk megrendelésekkel, vételekkel, vásárlásokkal, ösztöndíjak kitűzésével, szóval a tényleges, cselekvő caritasnak, szerető érdeklődésnek minden eszközével. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházy-Kasnya Béla: T. Nemzetgyűlés! Az igen tisztelt kultuszminister ur válaszát a legnagyobb köszönettel veszem tudomásul és csak hálával tudok megemlékezni arról, hogy a kultuszminister ur ilyen meleg szívvel és szeretettel igyekszik felkarolni a magyar művészet sorsát. (Helyeslés a jobbóldalon.) Őszintén megvallva, teljes mértékben megértem az igen tisztelt kultuszminister urnák azt az álláspontját, hogy ebben az országban talán az állam a legszegényebb. De bármily mostoha is a sorsunk a jelen pillanatban, még a békekörülményeket is meghaladó módon támogatni kell valamiképen a magyar művészetet, mert ha szabad igy mondanom : ez a magyar művészet ennek a szegény, koldus országnak a tarsolya. Csak ez az, ami tud valamit hozni. A magyar művészet ma idebent kultúra ugyan, de külföldön propaganda. Ma már a magyar művészetet mint propagandát is tekintetbe kell venni és a külügyministernek is sietnie kell a magyar művészet támogatására. Nem kívánok most hosszasabban kitérni erre a dologra, mert határozottan látom azt a jóindulatot ós azt a meleg érzést, amelyre a kormány részéről számithatok és igy csak köszönettel tudomásul veszem a kultuszminister ur válaszát. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a kultuszminister urnák AndaházyKasnya képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Igen; ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Soron van? Forgács Miklós jegyző : Szádeczky-Kardoss Lajos ! Szádeczky-Kardoss Lajos : T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vitában szerettem volna elmondani azokat, amiket most vagyok kénytelen interpelláció alakjában előhozni, de akkor, tekintettel az idő előrehaladott voltára, közkívánatra többen elállottunk a szótól. A dolgot azonban annyira fontosnak tartom külpolitikai szempontból és a magyar integritás kérdése tekintetében, hogy kénytelen vagyok ezt idehozni, kérve a t. Ház becses türelmét. Egy megjegyzést teszek azonban előbb, azt ugyanis, hogy nem látom be, és sajnálom, hogy miért kell a törvényalkotás terén valósággal lóhalálában, nyakló nélkül rohannunk, mert amint az ipartörvény alkotásánál történt, ismételten kénytelenek voltunk vagy húszan elállani a szótól, pedig egyikünknek-, másikunknak fontos mondanivalója lett volna. En pl. elmondtam volna, ha részt vettem volna a vitában, hogy az ősi magyar iparnak milyen jelentősége volt már a honfoglalásban is. Nem történhetett volna meg megjegyzés nélkül, hogy egy ministerséget viselt ember, épen egy volt kereskedelemügyi minister azt mondhatta, hogy az ősmagyarok közt a magyar ipar fel nem fedezhető. (Felkiáltások : I Ssterényif) Aat mondta, hogy a bejött magyarok