Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
Ífö2 A nemzetgyűlés 308. ülése 1922, évi február hó 8-án, szerdán. mosolynak nagyon súlyos konzekvenciája lesz kinn, mert a vasutasok ezt sohasem fogják elfogadni. Ezek után azzal akarok foglalkozni, hogy hogyan képzeli a pénzügyministeri um és a kormány az elbocsátások eszközlését. Az utóbbi időben ugy láttam, hogy nem azokat bocsátják el, akik a proletárdiktatúra alatt kompromittálták magukat, hanem egészen más szempontok szerint történtek az elbocsátások. Félek attól, hogy ugy, mint a legtöbb helyen, a legmagasabb pozíciókat, ahol élet-halál felett döntenek, azok az urak töltik be, akik vagy túlidősek, kiszolgáltak, akiknek már régen nyugdíjba kellett volna menniök, vagy pedig olyanok, akik — mint Gerencsér képviselőtársam nagyon helyesen emiitette — nagy vagyonnal birnak és egyáltalán nem szorulnak rá arra az állásra. Már most kérdem, hogy azok, akik vagy személyileg vagy anyagilag teljesen függetlenek, dönthetnek-e olyanok felett, akiknek élet-halál kérdése, hogy megmaradjanak-e az állásukban, vagy pedig azok az urak, akik maguk is elsősorban arra vannak kényszerítve, már a szolgálati idejüknél fogva is, hogy nyugdíjba menjenek % Kérném az igen t. pénzügyministeriumot és a kormányt, méltóztassék olyan értelmű kijelentést tenni, hogy azok az urak, akik szolgálati idejüket betöltötték, az elbocsátásokba semmi körülmények között sem avatkozhassanak bele döntő szóval. (Ugy van ! half elől.) Ezenkívül azt is kívánom, hogy az egyes kategóriák megnyugtatása végett a Kansz részéről minden egyes kategóriából küldjenek ki egy tisztviselőt, aki ott a ministeriálisok nyugdíjazásai és végkielégítései feletti döntésben közreműködni fog. Most már arról akarok megemlékezni, hogy a postásoknak és általában az összes állami alkalmazottaknak az a kívánsága, hogy azok, akik a világháborúban tizenkét hónapot szolgáltak és 1920. évi január elseje óta nem léptek elő, 1922 január elsejétől kezdve átmeneti személyi pótlékban részesüljenek. Általában véve egy nagy hibája van ennek a törvényjavaslatnak, t. i. az, hogy míg azoknak az állami alkalmazottaknak, akik a háborúban tizenkét hónapon át a harctéren szolgáltak, személyi pótlékot biztosit, addig azokra, akik tizenkét hónapig nem voltak a harctéren, mert olyan sebesülést vagy olyan betegséget szereztek, hogy hamarább kellett elhagyniuk a harcteret, ez nem terjed ki. Pedig én azt hiszem és talán az igen t. Nemzetgyűlés is osztja ezen meggyőződésemet, hogy akik olyan betegséget szereztek, melynek következtében nem bírtak tovább szolgálni kéthárom hónapnál, teljesen azonos elbánásban részesüljenek azokkal, akik tizenkét teljes hónapot töltöttek a harctéren. Az a 100%-os fizetésrendezés, amelyet olyan gyönyörű szavakkal dicsőítenek, tulajdonképen semmi. Fangler Béla : Smonca az egész ! Weiss Konrád : Nagyon helyesen mondja Fapgler barátom, mert ez mindössze 600-tól 1200 koronáig terjedő segítséget jelent, de ennek ellenére az egész közvélemény előtt ugy van beállítva, hogy az állam megint óriási terhet vállalt magára és hogy ez a tisztviselők részére milyen végtelen jólétet jelent. Dinich Vidor : Tisztviselők, szavazzatok az egységes pártra ! Weiss Konrád : Ha valaki a törvényjavaslatot elolvassa és azt látja benne, hogy az február elsejétől kezdve a jelenlegi összegek 100%-al való felemelését rendeli el, ugy azt hiszi, hogy minden tisztviselő legalább is százezer korona többletet kap majd egy évben, és a végén kisül, hogy csak a Hegedüs-féle segély emeltetett fel, melyet annak idején, múlt év júniusában én hoztam javaslatba. Akkor a többség leszavazta, és két hónapra rá ugyanez a többségi párt kénytelen volt megszavazni, mert indokaim helyesek voltak. Most tehát csak ennek az összegnek a felemeléséről van szó, a többi ekéről egyáltalában nincs. Épen ezért egyáltalában nem tartom helyesnek a törvényjavaslat címét, mely ugy szól, hogy a tisztviselők anyagi helyzetének javítása. Ez nem egyéb, mint egy morzsa, mint egy csepp a tengerben. Dinich Vidor : Porhintés ! Weiss Konrád : Nem egyéb, mint porhintés, és ezt a szemfényvesztést még tetézi az, hogy a 3%-os forgalmi adóval elveszik mindazt, amit nekik juttatnak. Nem tudom, hogyan gondolja az igen t. pénzügyminister ur ezt a forgalmi adót pl. Budapest fővárossal szemben alkalmazni, mert a javaslatban az van, hogy annak egy hatodát a fővárosnak fogja j uttatni azzal szemben, hogy eddig csak egy és fél százalékot, tehát egyharmadát juttatta. Szóval, sem a törvényhatóság nem fogja megkapni ebből a felemelt forgalmi adóból azt a százalékot, amelyet eddig bírt, annál kevésbé fog pedig a törvényjavaslat a forgalmi adó felemelésével a tisztviselői státuson segíteni. Befejezem beszédemet, mert hiszen egy ellenzéki képviselőnek ma úgyis nagyon kevés olyan mondanivalója van, amit a túlsó oldal akceptál, ( Ugy van ! a baloldalon.) és még kevesebb, amit a kormány akceptál. (Ugy van ! a baloldalon.) Nem is azért szólaltam fel, hogy a kormány jóindulatát a tisztviselők számára kikérjem, mert hiszen ezt már két év óta ismételten kikértem, csak rámutatok arra, hogy ha az igen t. kormány — mint bevezető szavaimban mondtam — ezzel a törvényjavaslattal kortescélokat kivan szolgálni, akkor nagyon szépen köszönjük neki, mert azok a tisztviselők, akiket el fognak bocsátani, nem neki, hanem nekünk fogják a mandátumokat szállitani. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha a kormánynak az a célja, hogy a tisztviselőkben ingyen és szívvel-lélekkel velük dolgozó korteseket kapjunk, akkor hálás lesz érte az ellenzék, szavazzák meg neki. Egyébként a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ?
