Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
378 A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó hmm,, szerdán. T.''képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy én két év óta, amióta képviselő vagyok, erről a helyről a kormányt támogattam, de természetesen ugy, hogy az én belátásomnak, meggyőződésemnek és felfogásomnak sohasem szabtam kormánypárti korlátokat. (Igaz ! Ugy van !) A t. képviselő ur pedig csak pár nappal ezelőtt ült át a szélsőbaloldali padokról ezekbe a melegebb padokba. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy amikor ismételten is hangoztatom azt az álláspontomat, hogy, igenis, szükségesnek tartom a tisztviselői létszám csökkentését, egyúttal azt is megmondjam, hogy mit szerettem volna ebben.a javaslatban látni, hogy az valóban olyan létszámcsökkenést eredményezzen, amely mindenkit megnyugtat, azért, mert megfelel az igazságosságnak. Hornyánszky Zoltán : És amellett szociális érzékről is tanúskodik ! Gerencsér István : Ugy van ! Elsősorban feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy azok a nyugdíjasok, akik egykor politikai állásban szereplő egyének voltak és akik vagyonnal rendelkeznek, tehát a sok nyugdíjas minister, politikai államtitkár, követ, főispán és a többiek, amennyiben magánvagyonnal is rendelkeznek, úgyhogy évi jövedelmük háromszorosát, ötszörösöt vagy talán tízszeresét is eléri az ő nyugdíjuknak, nyugdíjjogosultságuktól fosztassanak meg. Nyéki József : Ezek ragaszkodnak hozzá a legjobban ! Gerencsér István : Kérdezem, nagyobb jogfosztás-e az, mintha koldussorban lévő, de kinevezett állami hivatalnokokat, akiknek 5—6 gyermekük, de semmi privát vagyonuk nincsen, máról holnapba kidobunk az utcára ? (Igaz ! Ugy van ! Zaj és felkiáltások a szélsőbáloldalon : Ez lehetetlenség ! Jó korteseszköz is lesz !) Ez olyan elv, amelyet, azt hiszem, az igen t. pénzügyminister ur is és ennek a nemzetgyűlésnek minden tagja feltétlenül kell hogy magáévá tegyen. (Ugy van! half elől.) Apellálhatnék arra is, hogy ezek az általam egyébként nagyrabecsült urak, akiket a jóságos Isten gondoskodása olyan helyzetbe hozott, hogy nekik van anélkül is megélhetésük, mondjanak le önként ennek a nyomorult országnak nyomorult garasairól, fizetésükről. (Helyeslés bal felől.) De mivel nem hiszem azt, hogy felszólításom ilyen eredménnyel járna, azért kívánom, hogy ez a törvényjavaslatba bevétessék, vagy a nemzetgyűlés hozzon olyan intézkedést, amelylyel a pénzügyminister ur kényszeríttetik arra, hogy a törvény végrehajtásánál, a tisztviselők létszámának restringálásánál ez a szempont figyelembe vétessék. Nem zárkózom el az elől, hogy ezeknek valami kitüntetést adjunk. Adjanak nekik rangot, adjanak nekik címet, de magam is ismerek olyan nyugalmazott minister! titkárt, akinek özezer hold földje van és mágnás, és hogy ez felvegye azt a nyomorúságos ministeri titkári nyugdíjat és>a természetben- -váló tisztviselői segítséget, a ruhát, a lisztet, a cukrot, az képtelenség. (Ugy van! balfelől.) A második elv, amelyet szeretnék itt megvalósíttatni, az, hogy vonatkozzék ugyanez az igazság az állásban lévő vagyonos tisztviselőkre is. Egyetlen egy, magánvagyonnal nem rendelkező tisztességes és fegyelmi alá nem esett tisztviselőt nem szabad állásából elbocsátani addig, amíg vannak abban a státusban olyan tisztviselők, akik fizetésük nélkül is megtudnak élni. (Helyeslés balfelől.) Azt mondják, — hallottam ezt a kijelentést már ministeri helyről is — hogy lehetetlen a tisztviselőtől az értéket azért megtagadni, mert vagyona van. Erről nincs is szó. Ha ő ezt a szerencsétlen sorsra jutott nemzetet szereti és szolgálni akarja az ő nagy szellemi értékével, hát szolgálja tovább is. Ferdinandy Gyula : Az ilyen munkának nincsen haszna ! Gerencsér István : Ha ilyen munkának nincs haszna, akkor az a szellemi érték nem is érték. T. képviselő ur, én voltam olyan helyzetben, — engedje meg, hogy a saját példámra hivatkozzam —hogy vállaltam kötelezettséget akkor, amikor nem kellett volna és ezt a kötelezettséget becsülettel teljesítettem. 1914-ben én itthagytam a családomat, itthagytam az állásomat és kimentem a harctérre, pedig nem kellett volna, mert olyan, állásban voltam, hogy felmentettek volna, mint másokat és künn voltam. Hogy pedig becsülettel teljesítettem ezt az önként vállalt kötelezettséget, tisztán nemesebb érzelmekből, okokból, mutatja az, hogy számos kitüntetéssel és sebekkel jöttem haza. Ezt azért mondottam el, mert az igen t. képviselő urak kétségbevonták annak a szolgálatnak értékét, amelyet nem fizetnek. De újból hangsúlyozom, igazságtalannak tartom azt, hogy elbocsássanak vagyon nélküli és fegyelmi alá nem került tisztviselőt akkor, amikor bennmaradnak a státusban olyan tisztviselők, akiknek vagyonuk van a megélhetésre. (Ugy van ! Ugy van !) Nyéki József : És épen a vagyon révén tudtak előrehaladni. Vannak igen sokan ! Friedrich István : A képviselőket is fizetik és nem jönnek el a nemzetgyűlésre. Nyéki JÓZSef: Igaz, hogy gyengén fizetik! Gerencsér István : De ezekkel az elvekkel, amelyeket most itt kifejtettem, létszámcsökkentést az egész vonalon még nem lehetne végrehajtani. Azért más megoldási módokról is kellene gondoskodni. Nem mondom, hogy ezek is nem jogfosztások és nem törvényszegések lesznek, miket előterjesztek, de ha 11.000 magyar tisztviselővel szemben lehet a jogfosztás területére lépni, akkor miért ne lehetne mással szemben is arra lépni ? Mert ne felejtsük el, hogy a kinevezés kétoldalú szerződés. Akkor, mikor az a hivatalnok a kinevezést elfogadta, amikor az állam szolgálatába lépett és dolgozott, tulaj donképen az állam is kötelezte magátf
