Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-307
340 A nemzetgyűlés 307. ülése 1922. évi február hó 7-én, kedden. fordítani, hanem a kisgazdapárt politikai céljait akarta azokkal szolgáim. (Derültség és mozgás.) Zeőke Antal : De csak akarta ! Henzer István : Nem kaptunk egy fillért sem S Nincs rá szükségünk ! Schandl Károly : Üres a kassza ! Rupert ReZSŐ : Azt még Nagyatádi sem tudj a ! R assay Károly : Hiszen Eskütt vallotta ! Hát nem kell izgulni ! (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat a Ház minden oldalán, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. Sándor Pál : A minister bizalmi embere vallotta ! Beniczky Ödön : Arra vonatkozólag, hogy milyen motívumok birták őt és azon politikusokat, akikkel az ügyet megbeszélte, arra, hogy a párt céljaira ilyen módon gyűjtsenek, Eskütt a következőket hozta fel : A pártkasszában alig volt már pénz, mi g tudták, hogy a munkapártnak a bekövetkező választásokra 40 millió korona áll rendelkezésre. Huszár Elemér: Azért kellett a paktum! Beniczky Ödön : Ipolyi Keller államtitkár is leadott tudomása szerint az ismeretes cukorpanama kapcsán 3 millió koronát a kisgazdapárt pártkaszszájába. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől és a szélsőbaloldalon : Hol van Ereky a fúróval ?) Rubinek volt minister ministersége alatt is folytak be pénzek a pártkasszába a Rulf-féle svájci állatkivitelből, a szénaki vitel bői és a svájci borkivitelből. Ezenkívül azt is tudták, hogy Rubinek nincs abban a helyzetben, hogy a pártkassza céljaira uj összegeket szolgáltathasson be, mert ismert okokból minister többé nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Én közbeszóló somban sem többet, sem kevesebbet nem mondottam, mint azt, hogy Eskütt Lajos vallomásában 40 millió koronáról van szó. Megállapítom tehát, hogy nagyatádi Szabó István képviselőtársam teljesen jogosulatlanul használta velem szemben a »lódított« kifejezést. (Ugy van I balfelől.) Somogyi István : És tudva használta. Ott volt a jegyzőkönyv szerint ! Simonyi-Semadam Sándor: Azt vallotta Eskütt, hogy a munkapártnak van 40 millió koronája ! Beniczky Ödön : Arra vonatkozólag, hogy a ministerelnök ur fia külön protegált kiviteli kéréseket, röviden csak a következő kijelentést olvasom fel Esküttnek vallomásából (olvassa) : »A ministerelnök ur őexcellenciája liszt- és lókiviteli kéréseket protegált, a ministerelnök ur őnagyméltóságának a fia ló-, marha- és repcekiviteli kéréseket.« Nagyatádi Szabó t. képviselőtársam minket vádol azzal, hogy mi üldözzük őt a panamává ddal. Ezzel szemben Eskütt Lajos sajátkezű leveléből van szerencsém a következő passzust felolvasni : (Halljuk/ Halljuk! Olvassa.) »Szeptember első hetében ministeri rendelésre összepaktáltak, kifőztek előre mindent, de mint aktiv ministerbe, nagyatádi Szabóba nem kapcáskodtak, hanem a titkárba. A rendőrségen farkasguzsba tették, mint a csendőr a kóborcigányt, ugy vallatták : mondd meg, amit Nagyatádira tudsz és te mehetsz azonnal. (Zaj és felkiáltások balfelől: Hol van a kormány ?) Nem irok róla többet, csak azt teszem hozzá, hogy gróf Bethlen, Tomcsányi és Vass kegyelmes urak műve volt az egész.« Sándor Pál : Gyönyörű viszonyok ! Beniczky Ödön : Ennélfogva nagyatádi Szabó képviselőtársamat felhívom, hogy amennyiben a panama vádak szerzőit keresi, ezeket ne itt, hanem ott keresse. (Derültség és helyeslés balfelől.) Elnök : Napirend szerint következik a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában benyújtott pénzügyministeri törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, hiszen teljesen lehetetlen a tanácskozást vezetni. S ólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Szilágyi Lajos ! (Nincs itt!) Gerti József ! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! A tisztviselői kéi dés nem mai keletű. Ez nemcsak a legközelebb múlt időkre, hanem a nagyon régi időkre vezethető vissza. A régi kormányoknak is meglehetős nagy bűnei és meglehetős rcssz intézkedései is okai annak, hogy a tisztviselői kéidés ma ilyen erős formában jelentkezik. Tudjuk azt, hogy a régi kormányok egyes levitézlett földesuiak kedvéért nem egy hivatalt állítottak fel, amelyeknek száma később megszaporodott. Ez azután megbosszulta magát, mert már a régi Magyarország is sokkal több tisztviselőt tartott, mint amennyit el tudott tartani. Hibás volt azonban maga a nép és maga a nagyközönség is akkor, amikor fiait tisztviselőknek küldötte, ahelyett, hogy ipari pulyán engedte volna őket érvényesülni. Tudjuk, hogy aki a négy középiskolát elvégezte, az rendesen elment tisztviselőnek, ahelyett, hogy ipari pályára ment vclna, amint az külföldön, amint az Németországban is szokásos volt, amely utóbbi országban erős, képzett iparosság alakult ki. így azután idővel annyira megszaporodtak a lateinerek, hogy tényleg a régi Magyarországon is majdnem kétszer annyi tisztviselő volt, mint amennyire szükség lett volna. Bekövetkezett azonban a vesztett háború és a megszállott részekről a tisztviselők özönével tódultak csonka Magyarországra. Különösen a Károlyi-kormánynak óriási hibája volt az, hogy ahelyett, hogy a tisztviselőknek azt mondotta volna, hogy maradjanak helyükön, szinte alkalmat és módot adott nekik arra, hogy idejöjjenek. Azok előtt a menekült tisztviselők előtt, akiket a megszállott területekről tényleg kiszorítottak, meghajtom az elismerés zászlaját ; azok a tisztviselők azonban, akiknek nem kellett volna elhagyniuk helyüket, különösen nagy hibát követtek el. Elkövették először azzal, hogy idejöttek és az
