Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1922. évi február hó O-án, hétfőn. 321 B. Szterényi József: T. képviselő ur ! Azt hiszem, hogy ha meghallgatja fejtegetéseimet, nem fog találni egy betűt sem abban olyat, mintha én ez ellen beszélnék. A képviselő ur ott volt, azt hiszem, a pénzügyi bizottságban, tehát tanuja lehetett annak, hogy én nem ellene beszéltem, hanem más módozatokat keresek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) olyan módozatokat, amelyek az én meggyőződésem szerint a tisztviselők érdekeinek jobban megfelelnek . . . Tasnádi Kovács József : Akkor egyetértünk ! (Zaj. Elnök csenget.) B. Szterényi József : ... és száz és száz milliónyi megtakarítással járhatnak. Rupert Rezső: Odakint a nép előtt ők is a tisztviselők ellen beszéltek. B. Szterényi József : Az egész magyar államvasút budget je a beruházások kivételével kevesebb, mint ami ugyanebben az évben erre az ellátás céljára elő van irányozva. Ha pedig veszem a postát, távirdát, távbeszélőt, állami vasgyárat, postatakarékpénztárt, az összes állami erdőket, az öszszes állami mezőgazdasági birtokokat, a selyemtenyésztést, az állami kőszénbányászatot, mindezeknek 1921—22. évi költségvetését, rendes, rendkívüli kiadásait, beruházásait, ez mind kevesebb együttvéve, mint amit ugyanazon költségvetés szerint a köztisztviselők ellátására fordit az állam. Az előirányzat t. i. hiányos. A pénzügyminister ur ismételten megmagyarázta a nemzetgyűlésnek, hogy más koronaérték alapján volt készítve az előirányzat és más a mai helyzet. Ennélfogva a helyzet az, hogy az a közel hárommilliárdos előirányzat, ami a köztisztviselők természetbeni ellátására szolgál, ma 7—8 milliárdot tesz ki. Hogy mennyire fog ez emelkedni, azt természetesen nem becsülhetjük meg, ez ismét a valuta állásától függ. Sajnos, azt kell mondanom, csökkenésre remény nem igen van. Sajnos, nem látok semmi okot arra, hogy koronánk értéke a külföldön emelkedjék. Bármily kívánatos volna, sajnos, a jelek nem mutatnak arra, hogy emelkedhetik. Igazán csak a pénzügyminister ur reális, komoly pénzügyi politikájába vetett bizalom lehet az oka annak, hogy a külföld értékeli a mi koronánkat annyira, amily magasan az ma áll. Mikor olvastuk, hogy Ausztriában 80 milliárd koronárarugazellátatlanok állami ellátására vonatkozó összeg, mindannyian elrémültünk, hogy egy állam 80 milliárdot költhet erre a célra. Méltóztassék ezt a 80 milliárdot átszámítani az osztrák és a magyar korona közötti relációra és akkor méltóztatnak rájönni arra, hogy mi egy fillérrel sem fordítunk kevesebbet erre a célra a mi koronánk szerint. Ott vagyunk, ahol az osztrák adminisztráció van és igazán a nemzet egész önfegyelmére van szükség, hogy ne jussunk egyúttal pénzügyileg is oda, ahol az osztrák állam van. Az egész nemzet önfegyelmére van szükség a kiadások és takarékosság tekintetében, hogy ne jussunk arra a lejtőre, amelyre Ausztria jutott és amelyen pénzügyileg annyira lesülyedt. T. képviselőtársam az imént közbeszólt, hogy erre az ellátásra pedig szükség van. Igen t. Nemzetgyűlés ! Én nem hiszem, hogy akadna a magyar nemzetgyűlésnek egyetlen tagja, aki a tisztviselőknek ezen a címen is nyújtandó segélyt kifogásolni merné. Kizártnak tartom, hogy legyen ennek a nemzetgyűlésnek egy tagja, akit meg ne indítana az a nyomor, amelyben a tisztviselői osztály van és aid ne akarna támogatást nyújtani a részükre, ha ezt az államháztartás elbírja. Csak két kifogásom van, először az én tapasztalatom és meggyőződésem az, hogy amilyen üdvös volt a kísérlet a természetben való szolgáltatásra, annyira túlhaladta ezt ma már a tapasztalat. A tisztviselőknek pénzben kell kiadni azt az összeget, amellyel segíteni akarunk rajtuk, (Ugy van ! balfelől.) hogy azután segíthessenek magukon a szabadforgalom utján. Az az elkeseredés, amely a tisztviselői karban van azért, hogy ez az ellátás ugy történik, ahogyan történik, félő, hogy olyan mérveket fog ölteni, amelyek ellenkező hatást érnek el, mint amelyet a kormány és nemzetgyűlés a támogatásával elérni kívánt. Haypál István : Sokszor illetéktelen kezekbe kerül ! (Mozgás.) B. Szterényi József: Ugy van, bőven, de nagyon bőven. Friedrich István : A hatszáz vagon lisztet még mindig nem találták meg. (Zaj.) B. Szterényi József: Nem kívánok itt kitérni azokra a közlésekre, amelyek a sajtóban nap-nap után megjelennek, . . . (Folytonos zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. B. Szterényi József : . . . nem kívánok foglalkozni a kérdésnek azzal a részével, amely napnap után foglalkoztatja a sajtót ; visszaélés itt, visszaélés ott. Minden intézménynél fordulhatnak elő visszaélések, ez ellen senki sincs biztosítva és így ebben az intézményben is előfordulhatnak. A vizsgálat dolga megállapítani, hogy hol vannak a bajok. Kardos Noé : A panamában ! Rupert Rezső: Hát miért tűritek ? Ez a kormányzat teszi lehetővé. (Zaj.) B. Szterényi József: Én nem kívánok panamákkal sem foglalkozni. Sokkal komolyabb ez a kérdés és azért kívánok rávilágítani állampénzügyi, gazdasági és etikai szempontból is. En azt az elvi kérdést tartom tisztázandónak, hogy mi a helyesebb, természetben kiadni a tisztviselőknek az ellátásukat — én ezt nem helyeslem — vagy pedig pénzben. Ezt a kérdést kell eldönteni, ez az alapkérdés. De bárhogy dőljön is el ez a kérdés, van egy körülmény, amely előtt szemet hunynunk nem lehet és ez az ellenőrzés kérdése. Egy hétnyolc milliárdos költségvetéssel, állami költségen dolgozó intézményről van szó, amely — mint emiitettem — kezdete óta mind a mai napig nem állott szakszerű ellenőrzés alatt, csak kizárólag azon ellenőrzés alatt, amelyet a kormány természetszerűen kötelességéből folyólag minden állami NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. ÍJ