Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-298

26 A nemzetgyűlés 298, ülése 1922. tárgyalnak, — és erre akarom felnivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét — hogy Csehország és Jugoszlávia között, sőt — ép ilyen biztosan mondják ezt is, hogy Olaszország között tárgyalások indultak meg, amelyekről természetesen nem szerezhetek magamnak teljes bizonyosságot, hogy Ausztriát hogyan és miképen osszák fel. Most már tehát nem korridorról van többé szó, hanem Ausztria felosztásáról. Itt alludálok arra, hogy Ausztria felosztása reánk nézve is igen nagy veszélyeket rejt magában, mert ha egyszer a mi kis országunk körül van véve ezzel a gyűrűvel, nem tudom, hogy nem fog-e megjönni a szomszédaink étvágya és nem mondják-e majd azt, hogy ; Mire való ez a kis közbenső terület ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi történhetik velünk, ha itt is »Aufteilung«-ra gondolnak. (Zaj.) De ha megtörténnék ez a szerencsétlenség, — mert én ennek nevezem — akkor Magyarországnak legalább abba a helyzetbe kell kerülni, hogy kellő időben intézkedéseket tegyen az érdekeinek megóvására. Én ilyen intézkedéseket sehol sem látok. Meg vagyok győződve róla, hogy 1918-ban, amikor már ugy a diplomaták, mint a katonák látták, hogy a háború elveszett — és most már teljes biztonsággal megállapítható, hogy kellő időben jutottak ennek tudatára — ha akkor kellő időben gondoskodtak volna arról, hogy hogyan fogadjuk ebben az országban az összeomlást, akkor ennek az országnak a sorsa egészen máskép alakult volna. (Igaz ! ügy van !) Nem akarok e pillanatban szemrehányásokat tenni ; csak azért emlitem fel ezt, hogy ne engedjük meg, hogy most is ilyen meglepetés érjen bennünket, hogy most is kész dolgok elé legyünk állitva s hogy Ausztria felosztása elhatározott dolog legyen. De ha ez elkerülhetetlen, akkor van nekünk még egy becsületbeli kötelességünk. Mi történik akkor Nyugat-Magyarországgal 1 (Igaz ! Ugy van I) A békeszerződésben nem látok egyetlen pontot sem, amely ilyen eshetőségekre vonatkoznék. Nyugat-Magyarország tehát szintén felosztás alá kerülne ? Vájjon nem kell nekünk diplomáciai lépéseket tennünk ebben a tekintetben ? Nem kell-e minden erőnket megfeszítenünk, hogy legalább azt kapjuk vissza, ami a mienk volt, hogy az is ne kerüljön felosztásra ? Ezek oly súlyos kérdések, amelyek tekintetében — önök mindannyian be fogják látni — okvetlenül intézkednünk kell. Még egy kötelesség hárul reám ; el kell mondanom, hogy ismét látjuk egy példáját annak, hogy mit tesz-az infláció, mit tesz az : bankókat nyomni, nyomni és ismét nyomni. Látjuk, hogy mily gyors egymásutánban emelkedik a bankónak elértéktelenedése. Isten óvja meg Magyarországot attól, hogy ezen az utón haladj mik. (Fdkiáltások a szélsőbaloldalon : Pedig ezen az utón haladunk 1) Az utolsó időkben megint bizonyos könnyelműséget látok. Azt látom, hogy a politikai hatalom alapján száz és száz milliókat akarnak ide és oda tenni. Látom, hogy bizonyos kiadások tekintetében nagyon bőévi január hó 26-án, csütörtökön. kezüen járunk el anélkül, hogy arra gondolnánk, honnan vesszük a bevételeket. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Elég rosszul állunk, tehát vigyázzunk és nézzük meg azokat az államokat, amelyek már elvesztették az életképességüket és tanuljunk ezektől. Azzal fejezem be a felszólalásomat, hogy a nemzetgyűlésnek kötelessége az, hogy félretéve minden belpolitikai viszályt, most már mint egy ember álljon oda és óvja meg ennek az országnak az érdekeit. (Helyeslés.) A Kasszandrahivás innen elhangzott ; én megtettem ezt a keserű kötelességet, bár nehezemre esett. Méltóztassék most már cselekedni ; nekem a cselekvés nincs hatalmamban. Ezek után bátor vagyok a következő sürgős interpellációt intézni a külügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy országunk tulajdonát is képező gobelinek Ausztria részéről elzálogosittatnak ? 2. Miképen véli ezt a minster ur meggátolni ? 3. Foglalkozik-e a kormány Ausztria közeli politikai és pénzügyi összeomlásával, amennyiben ez országunk politikai és financiális érdekeit illeti % 4. Hajlandó-e a minister ur ezen kérdésekben az entente-hatalmakkal érintkezésbe lépni, hogy hazánkat kellemetlen meglepetés ne érje ? 5. Ha Ausztria összeomlása bekövetkeznék, hajlandó-e a minister ur lépéseket tenni hogy ebben az esetben Nyugat-Magyarország ismét visszakerüljön az anyaországhoz ?« Elnök : Az interpelláció láadatik a külügyminister urnák. Soron van báró Szterényi József képviselő ur. B. Szterényi József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Saves elnézésüket kérem, hogy azidő előrehaladott volta dacára türelmüket egy rövid interpellációval igénybeveszem. (Halljuk ! Halljuk !) Magam hosszú politikai pályámon az interpellálás jogával most másodszor élek. Azért hangsúlyozom ezt, hogy exponáljam a t. nemzetgyűlésnek, hogy fontos ügynek kell lennie annak, amelyben én az interpellálás jogával élek. Hozzáteszem még, hogy azért élek az interpellálás jogával, mert meddőn kíséreltem meg ezt az ügyet adminisztratív utón a kormány illetékes tagjainál elintéztetni és nincs megnyugvásom aziránt, hogy, bár több-kevesebb jóakaratot találok az illetékes tényezőknél, a nyilvánosság nyomása és kritikája nélkül kellő eredményt érjek el. Mielőtt azonban interpellációm tárgyára rátérnék, legyen szabad Sándor Pál t. barátom figyelmeztetéséhez a magam részéről is hozzájárulnom. Mint aki gazdasági kérdésekkel foglalkozom és ezt vallom életem teréül, óva inteném a nemzetet és elsősorban a nemzetgyűlést, hogy azon az utón, amelyen elindult, pénzügyi és gazdasági téren tovább is igy haladjon, öva intem a nemzetgyűlést, óva intem annak tagjait épen a választások előtt, hogy legyünk óvatosak a magunk nyilatkozataival és Ígéreteivel, mert látjuk és láttuk a múltban, hogy amaz Ígéretek, melyekkel a válasz-