Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
A nemzetgyűlés 302. ülése 1921 évi január hó 31-én, kedden, 167 hanem — a 4. § is a betéti és közkereseti társaságokat eltiltja a kézműipar üzésétől — az is, hogy lehetőleg az a kistőkés, akinek kis pénze van, az is minél jobban belekapcsolódjon az ipari termelésbe. Minden ilyen korlátozás megnehezíti ezt és mert megneheziti, a kézműipari jellegből mindinkább áttolja a fejlődést a gyáriparra. En azt állitom, hogy ha ezt a törvényt tényleg igy az életbe átviszik, akkor a kisipar még jobban össze fog zsugorodni, területe és működési lehetősége kisebbé válik és igy a gyáripart fejlesztjük, mert elvágjuk a lehetőségét annak, hogy a kistőke a kisiparban helyezkedjék el. Ennek következtében ez a kistőke is inkább a gyáripari elhelyezkedésre fog lehetőséget keresni. Amikor tehát e javaslattal korlátozni, körülzárni igyekeznek a kiisparüzés működési területét, végeredményben ez viszont még szűkebb területre fog összezsugorodni és a kapitalisztikus kis gyáripari termelést fogja fokozni. Többen a t. felszólaló urak közül utaltak arra, hogy a kisiparból fejlődik a gyáripar és a fejlődésnek egészséges módja az, ha a kisiparból keletkezik középipari vállalat és ez alakul azután gyáripari vállalattá. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy épen ilyen kisebb gyári vállalatok alakultak most ezrével, ét nagyon egészséges módja a fejlődésnek az, hogy fiatal gépészmérnökök összeállnak valami kistőkéssel és nem kézműipari jelleggel, hanem mindjárt kis gyár gyanánt alakítják meg a vállalatukat. Nein lehetne kivárni azt, hogy minden vállalat, mint Thék Endre vagy Zsolnay gyára, lassan egészen kis vállalatból emelkedjen nagy üzemmé. Autochton alakulat a mai gyáripar legnagyobb része, mint nagy vállalatot a modern termelés minden feltételével rendezik be, a nagy tőke és a nagy technikai tudás nyújtotta eszközök alapján. Ez egészen független a kisipar üzésétől, de viszont a kisipar és a kisgyár közötti elhatárolást egészségtelennek tartom, mert azt állitom, hogy az a kisipar működési körét szűkebbé fogja tenni, és a kis gyárak kapitalisztikus jellegű kifejlődését fogja megerősíteni és fejleszteni. Az idő előrehaladott volta miatt nem tárgyalhatom tovább ezeket a kérdéseket, és inkább méltóztassék megengedni, hogy majd az illető paragrafusoknál tegyem meg észrevételeimet, amelyek ezt a közgazdaság és technika mai fejlődési irányzatára alapított felfogásomat vannak hivatva igazolni. Minthogy a t. Nemzetgyűlés a javaslatot általánosságban már úgyis elfogadta, ugy hogy ezzel szemben állást foglalni ma már egyáltalában nem volna indokolt és nem is lehet, az 1. §-t, amelyhez most szólhatunk, a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladottságára, miután már az utolsó negyedóra elmúlt, kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a holnapi napra halaszszám. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a képviselő ur kérése alapján, amely a 212. §-on alapszik s amelyre a képviselő urnák feltétlenül joga van, az engedélyt megadni ? (Igen /) Igen, ezt határozatként kimondom. Az idő előrehaladottságánál fogva a tanácskozást megszakítom. Mielőtt áttérnénk a sürgős interpellációra, napirendi indítványt kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, február hó 1-én, délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítését, 2. az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasását, 3. az 1884: XVII. te, azaz az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, 4. az Országos Gazdasági Munkáspénztár részére járó díjaknak, valamint a pénztár által kifizetendő segélyeknek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását, 5. a magyar királyi honvédségről szóló 1921 : XLIX. te. egyes rendelkezéseinek kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. (Helyeslés.) Méltóztatnak-e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Bxódy Ernő képviselő ur sürgős interpellációja. Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk/ Halljuk/) A mai lapok közlik, hogy a budapesti lakáshivatalnál alkalmazott birák lemondtak hiva* tálukról s a lapok közlik azt is, hogy a népjóléti minister ur ezt a lemondást elfogadta. Amit én bátor voltam állandóan hangoztatni és amiről annyiszor beszéltem itt a Házban is, bekövetkezett. Bekövetkezett a lakáshivatal csődje, bekövetkezett a kikerülhetetlen csőd, amelyet mint mondom mindenki, aki ehhez a dologhoz értett és ezzel foglalkozott, előre látott. Ennek az eseménynek előzményei vannak. Legfontosabb előzménye, amelyről röviden később leszek bátor szólni az, hogy nem történt meg kellő időben az építkezés, a lakáskérdés egyedüli megoldása. A lakáskérdést csakis építkezéssel lehet megoldani, rendeletekkel a lakáskérdést sohasem fogják megoldani. Perlaki György : A tőkét fogjuk kényszeríteni az építkezésre ! Bródy Ernő: Amint méltóztatik tudni, a háború ideje alatt és azután is a forradalmak idejében különböző nehézségei voltak az építkezésnek. Volt idő, amikor munkáshiány volt, volt idő, amikor anyaghiány volt. Most azonban ezen nehézségek már eltűntek, munkáshiányról nem lehet panaszkodni, anyag is van, ami pedig a legfontosabb kérdés, a szénkérdés, amely azelőtt feltétlenül akadályozta a lakáskérdés megoldását, most legnagyobb részben eliminálva van s az egész kérdés egyedül financiális kérdéssé lett. Viszont ha financiális kérdéssé lett, akkor meg kell keresni és meg kell találni ennek megoldási módjait.