Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 192, többen hangsúlyozták, a kizsákmányolás jellegével bírtak, kiküszöböli és ezektől a termelőmunkást, a kisiparost megszabadítja. Keressük tehát, hogy könnyebben fog-e tudni dolgozni a kézmüiparosság e javaslat alapján? Azt hiszem, azt még a t. túloldal is kénytelen elismerni, hogy sokkal több utánjárása lesz az iparosságnak a jövőben, mint eddig. A javaslat szerint az iparhatóságnak sokkal több kérdésben van döntési jogköre, mint a múltban volt, sokkal több kérdés van a kereskedelmi kormány jogkörébe utalva, mint eddig, úgyhogy bátran lehet mondani, hogy az ipar és a kereskedelem könnyebben lesz kiszolgáltatva esetleg az iparhatóságok önkényes beavatkozásának. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Miért lenne az önkényes? Méhely Káimán: A szakaszonkénti tárgyalás során leszek bátor majd erre rámutatni. Én csalódhatom a megítélésben, de ahogy én vizsgálom ezeket a szakaszokat, nagyon sok szakaszban látok lehetőséget az önkényre. És minthogy a mi közigazgatásunk az önkénykedéstől és basáskodástól, sajnos, nem nagyon idegenkedik, ezzel fog is élni, ha a törvény erre lehetőséget nyújt. Az én megítélésem, az, hogy sokkal több lesz a baj, mint amennyi volt. Ha én pártpolitikai szempontból mérlegelném ezt a kérdést, azt mondanám, hogy nagyon szívesen megszavazom a javaslatot változtatás nélkül, szeretném azonban, hogy mielőbb életbelépne és a kisiparosok és a kiskereskedők a vidéken még lehetőleg a képviselőválasztások előtt tapasztalják ki, mennyire lesznek ők e törvény alapján a helyi közigazgatásnak kiszolgáltatva, hogy mennyi minden beavatkozásra nyilik alkalma a közigazgatásnak például abban az esetben, ha valaki uj cikkel való foglalkozásra akar áttérni és igazolványt akar váltani. Én meg vagyok győződve, lugy az iparosok és kereskedők korlátozva fogják magukat érezni olyan területeken, amelyeken eddig szabad működésük volt és a törvény eddig strikte nem kötötte ki az engedélyt. En az első szakasznál az idő rövidsége miatt csak általánosságban akartam felfogásomat jelezni, majd a szakaszonkénti részletes tárgyalás során fogjuk tisztázni, mi volt eddig és mi nem volt, vájjon haladó szellemű és az iparosság javát előmozdító javaslat-e ez, vájjon megkönnyiti-e, kevésebbé teszi-e az utánajárást a hatóságoknál, vagy sem. Az én megítélésem az, hogy sokkal nagyobb lesz a bürokrácia, mint eddig. És itt egy másik szempontból is meg lehet Ítélni a kérdést. Nálunk" vezető motívum az, hogy a közigazgatás körülményességét és bonyolultságát enyhíteni kell, egyszerűvé és közvetlenné kell tenni a közigazgatást, olcsóbbá kell tenni, a jogállapotot kell biztosítani és a feleslegez intézkedéseket el kell kerülni. Ha ebből a szempontból nézem a kérdést, az én megítélésem az, hogy a helyi iparható(

. évi január hó 31-én, kedden. 105 ságok feladatköre is, a kereskedelemügyi ministerium közigazgatási működési köre is meg fog többszöröződni e javaslat következtében, úgyhogy óriási mértékű felhalmozása lesz az országos szempontból jelentéktelen közigazgatási apparátusnak és adminisztrációnak, az illető kisember szempontjából azonban óriási jelentőségű kérdéseknek, mert az ő exisztenciája függ attól, hogy minél gyorsabban tudjon dolgozni és minél kevesebb beavatkozás történhessék, hogy ne tétessék kifogás tárgyává ez vagy az, pl. a gyárszerü jelleg megállapításánál, hogy ő hova tartozik, a kisiparosok vagy a gyáriparosok közé? Mert ha akkor, mikor ő már dolgozik és működik, ezt kifogás tárgyává teszik, akkor szaladhat Ponciustól Pilátusig, amig valami elintézést kap, amely az ő működését megint lehetővé teszi. Tehát arra a kérdésre, vájjon ez az egész törvény a kisiparosság felfelé fejlődésének lehetőségét erősiti-e, nekem azzal kell válaszolnom, hogy az én felfogásom szerint nem, mert itt az eddiginél is sokkal több akadálynak, utánjárásnak, eljárásnak, engedélykérésnek, beavatkozási lehetőségnek nyit kaput. Baumann Emii : Ez csak forma, a lényeg a fő ! Méhely Kálmán: De a formát nem mindig használják ki a szabadelvű irányban, hanem nagyon sok helyen a forma inkább arra adja meg a lehetőséget, hogy zaklassák őket és ipari vagy kereskedelmi tevékenységükben megakadályozzák. Az u. nevezett kontárokkal szemben való elhatárolás érdekében van a képesítés és ezek a közigazgatási szabályozások. De találok ebben a javaslatban tovább menő elhatározást a gyáriparral szemben is, amikor pl. a közigazgatás feladatává tétetik annak megállapítása, hogy egy üzem gyárszerünek minősitendő-e, vagy kózműiparszerünek. Nagyon nehéz ezt megállapítani, mert nem lehet elbatárolni, mettől meddig tart a kézműipar ós hol kezdődik a gyáripari jelleg. Ez olyan dolog, amelyben közgazdasági tudásunk szerint nemzetközi megállapodás abszolúte nincs ; nem tudjuk megállapítani milyen gépi, motorikus erővel való dolgozás, vagy 5—10—20 munkás foglalkoztatása jelöli-e meg azt a határt. Mert minden iparágnál másutt és másutt van az a határ, amely megmutatja, hogy gyárszerü üzem-e az vagy kézműipari jelleggel bir-e. Ez is folyton változik még egyes iparágak keretén belül is. Vegyük akármelyiket, pl. az asztalosságot. Ebben az iparágban én ezt a határt nem tudom megállapitani. Biztosithatom igen t. képviselőtársamat, hogy bár technikus, gépészmérnök vagyok, és ezzel a kérdéssel mindig foglalkoztam, de nagyon nehéz feladat elé állítanának akkor, amikor — természetesen szélsőségektől eltekintve, mert hiszen egy szegény, kézi erővel gyaluló asztalos természetesen kézműiparos — pl. egy nyomdáról meg kellene állapitanom, hol kezdődik és meddig tart a kézműipari jelleg és hol kezdődik a kicsi gyár-