Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-298

A nemzetgyűlés 298. ülése 1922. évi jamiár hó 26-án, csütörtökön. 11 Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a kérdéssel természetesen nem kívánok foglalkozni, hanem egészen más irányban kívánom a kormány figyelmét felhívni. Mikovínyi Jenő: Akkor üljön le ! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Micsoda, ki mondta ezt ? Milyen jogon ?) Mikovínyi Jenő : Azt mondtam, hogy ha nem akar ezzel foglalkozni, akkor üljön le. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Egyetlen rokona sem akar előlépni, hát joga van neki beszélni ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak a szónokot zavarni ! Rassay Károly : Egyetlen rokona sem akar előlépni, joga van beszélni. Rupert Rezső : Nem igy kell a táblabírói kinevezést meghálálni. Negyvenmilliárdról van itt szó, ezt nem adjuk könnyen. Csak beszélhetünk ! Kerekes Mihály: Végtelenül csodálom, hogy Mikovínyi t. képviselőtársamnak, aki a polgári életben magas birói funkciót tölt be, ilyen a jogi felfogása, hogy ha egy képviselő akkor, amikor az ország millióiról van szó . . . Rassay Károly : Milliárdokról ! Kerekes Mihály : . . . feláll és beszélni akar, azt mondja, hogy üljön le. Nem tudja, honnan veszi a jogcímet ehhez ; de akárhonnan veszi, ezt a leghatározottabban visszautasítom. Itt az adófizető polgárok által befizetett adóknak millióiról van szó. Amikor tehát ily kérdésekkel foglalkozunk, nem szabad érzékenynek lenni sem az egyik, sem a másik oldalon. T. Nemzetgyűlés ! Nem hiszem, hogy volna Magyarországon olyan ember, aki a Hangyát mint ilyent ne becsülné és ne nagyrabecsümé. Rupert Rezső: Elrontották! Szilágyi Lajos : Kihasználják ! Kerekes Mihály : Azonban nem szabad a kérdést ugy felfogni, hogy azokat, akik szeretik a krajcárt megfogni és azt szeretnék, hogy az ország a negyvenmilliárdon nem fölfelé, hanem lefelé menjen, azzal vádolják meg akár az egyik, akár a másik oldalról, hogy szándékosan a Hangyát támadják. Helytelennek tartanám, ha a Hangyát mint ilyent támadnák . . . Rupert Rezső: Senki sem támadja! Kerekes Mihály : . . . mert kell, hogy minden becsületes magyar ember a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást adja meg ennek a szövetkezetnek, amely küzd becsületesen és megy előre a helyes utón. Látjuk, hogy sokkal rosszabb helyre is — márt. i. az én felfogásom szerint, de lehet, hogy a részvénytulajdonosok felfogása szerint ez nem igy van — milliókat szavaztunk meg tegnap is pl. a bányákra vonatkozólag és elütöttek bennünket azzal a javaslatunkkal, hogy ez a megszavazott összeg ne tisztán és kizárólag a bányamunkások javára fordittassék. Nekem teljesen mindegy, hogy indítványomat ehhez a szakaszhoz csatoljuk-e, vagy pedig uj szakaszt iktat-e be a nemzetgyűlés a törvényjavaslg 1*4 latba, azonban szükségesnek látom azt, hogy amikor itt a nemzetgyűlésen már a legközelebbi jövőben felvetődik a kérdés, hogy Magyarországon majd négy középiskolával lehetnek majd szavazók az állampolgárok . . . Szijj Bálint : Négy elemivel ! Kerekes Mihály : . . . rektifikáiom, négy elemivel, akkor most, amikor az indemnitást tárgyaljuk, nincs egy szavunk sem a nemzetgyűlésen arra vonatkozólag, hogy a kultúrát szolgáljuk. A tanítók fizetésére ugyan megszavaztunk már valamit, de iskolák építésére eddig abszolúte nem szavaztunk meg semmit. Már pedig épen a múltkoriban interpelláltam meg a kultuszminister urat az ország szivéhez közelfekvő Miskolc-környéki helyzetre vonatkozólag, de mint minden interpellációmra, még erre sem kaptam ezideig választ. Csak egy helyet ragadok ki ebből, a Martin-telepet, ahol a közel jövőben 800 iskolába járó gyermek lesz, iskola pedig abszolúte nincsen, még pedig azért nincs mert egy hat termes iskola felépítése ma kétmillió koronájába kerülne az államnak. Miután törvényeink szerint a község tartozik az iskolát felépíteni és az állam csak bizonyos segélyt ad hozzá, itt nem lesz sohasem iskola, mert az anyaközség szegény. A telepet, amikor kiépült, hozzácsapták Heő-Csabához, de ott a telepen szegény vasúti alkalmazottak laknak, akiknek sohasem lesz annyi fizetésük az államtól, hogy két millió koronával iskolát építhessenek. Azt hiszem tehát, hogy amikor magában a törvényben kimondjuk, hogy négy elemi iskolai végzettséghez kötjük a választójogot, nem szabad magának az államnak ugy dolgozni, hogy elüsse az állampolgárokat attól, hogy ezt a négy elemi iskolai képesítést megszerezhessék. Meg vagyok győződve róla, hogy a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja át van hatva attól a helyes és céltudatos iránytól, hogy a nemzetnek erre a célra feltétlenül áldoznia kell és iskoláink jókarbantartása, valamint felépítése érdekében semmiféle anyagi eszközt nem szabad sajnálni. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést és a pénzügy minister urat, legyen szíves a negyvenmilliárdos költségvetésből egy csekély részt kihasítani erre a célra. Indítványozom, hogy a 27. § második bekezdéséül vétessék fel a következő szöveg (olvassa) : »Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi minister arra, hogy sürgős iskolaépítések foganatosítására százmillió korona erejéig intézkedéseket tehessen.« Elnök : Kíván még valaki a szakaszhoz szólni ? (Nem !) Ha senki sem kíván szólni, a vitát berekesztem. Szabó József (budapesti) : A milliókról elfelejtett beszélni. Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : Tisztelettel kérem a tett javaslat elutasítását, mert hiszen ilyen célu beruházásokról az állami költségvetésben kell gondoskodnunk és ott erre a célra adtunk is az állam JtdJ^sítőképességének megfelelő hitelt. A költség* Q\ wm & i ^M <] ifi .5/ •"'.