Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
156 A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január hó 31-én, kedden. lehetőséghez képest az érdekelteknek megnyugtató választ méltóztassanak adni, ha pedig az állam pénzügyei miatt ez nem volna lehetséges, méltóztassék esetleg oly módozatokat megnevezni, amelyek határozati javaslataim elfogadása nélkül is biztosítani fogják a kézműiparosok anyagbeszerzését ós a fennálló igazságtalanságok eloszlatását. Kérem határozati javaslataim elfogadását. Elnök : T. képviselő ur ! A képviselő ur itt két olyan határozati javaslatot terjesztett be, amelyeket az általános vitánál joga lett volna beterjeszteni. A szakaszhoz azonban csak módosító javaslatokat lehet beterjeszteni, vagy legalább is olyan határozati javaslatokat, amelyek a szakasszal valamiféle összefüggésben vannak. A t. képviselő ur összetéveszti a részletes tárgyalást és az általános tárgyalást. Ezeket a határozati javaslatokat, amelyeket most méltóztatott felolvasni és beterjeszteni, én a szakaszhoz semmi körülmények közt sem terjeszthetem elő. Méltóztatott volna ezeket az általános vita során beterjeszteni. Ez egy általános határozati javaslat, hogy utasítjuk a kormányt erre, meg utasítjuk a kormányt arra. Ez nem a részletes vitához való. Ennél a szakasznál ezt én nem bocsáthatom a Ház elé. Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Malmnka Imre ! Mahunka Imre : T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy a magam részéről annak a kijelentésnek adjak itt hangot, hogy ezt az ipartörvényt minden körülmények között meg kell alkotni. Erre az ipartörvényre körülbelül 30 esztendő óta van égető szükség azért, mert körülbelül 30 esztendeje kisért a volt ipartörvény módosítása. Ebben az ipartörvényben nem látom ugyan azt, hogy ez az iparoson, különösen a kis- és középiparoson, tehát a kézműiparcsságon sokat segítene, de ez egy olyan általános kívánság, hogy azt mondhatnám, hogy tömérdek ülésen, ankéten és egyéb összejövetelen körülbelül 30 esztendő óta, állandóan arról folyt a tárgyalás, hogy az ipartörvény rossz és ezért az iparos boldogulása lehetetlen. Tehát ha semmi más szempontból nem járulnék hozzá, mégis hozzá kell járulnom abból a szempontból, hogy ez ma körülbelül 300.000 kisiparos kérelme és kívánsága. Ezen emberek nyugalma pedig nekem mindenekfelett áll. Mert hiszen köztudomású dolog az, hogyha egy ilyen nagy iparostábor nincs megelégedve, akkor csak elégedetlen munkát végezhet, az elégedetlen munkának pedig ritkán van értékes gyümölcse. En ebből a szempontból, hogy ezt a megnyugtatást az összkisiparosság számára megszerezzük, a magam részéről már előzetesen hozzájárulok és mint iparos, kérem mind azokat az urakat is, akik ellene vannak vagy volnának, méltóztassanak megszavazni ebből a szempontból, mert ez az ország iparostársadalmának nyugalmát fogja biztosítani. Más szempontból ítélve — mondom — én az iparosság jövőjét nem ebben látom. Az iparosság jövője az, hogy a következőkben a tanoncoktatást a jövő ipar érdekében a munkaadó kellően végeztesse. Mert ha vannak mulasztások, ha vannak kívánni valók, azok mindig onnan erednek, hogy az iparosoknak nincs meg a módjuk az iskoláztatásban oda fejlődni, hogy minden téren kiállják a versenyt ; azt a versenyt is, amelyet itt olyan sokat hangoztattak, hogy a nem képzett iparosok legyűrik a képzett iparosokat. En a magam részéről azt mondanám, hogy szinte nehéz megértenünk, hogyan lehet az, hogy egy képzett iparos egy nem képzett iparost legyűrjön. Hiszen az egész világon kell, hogy a munka és a tudomány győzelemre jusson, tehát aki tökéletesen megtanulta szakmáját és az ahhoz fűződő minden egyéb követelményt, azt hiszem, azzal igen nehéz felvenni a versenyt. En legalább a magam részéről annak a tapasztalatnak adok kifejezést, hogy igazán tökéletesen kitanult iparost egy nem képzett iparos legyűrni semmi körülmények között nem tud. Mert, bocsánatot kérek, az iparos szakma is olyan, mint minden egyéb más a világon. Kell oda a rátermettségen kivül még sok minden egyéb is. Giesswein Sándor: Főként tőke! B. Szterényi József: Hozzáértés! Mahunka Imre: Nem elég az, hogy iparos megtanulja a szakmáját; a szakmáján kivül sokszor még néhány más fontosabb dologra is ki kell hogy terjedjen nemcsak a figyelme, hanem a tudománya is. Mert hiszen egy jobb iparágnál — méltóztatnak tudni — rokon iparágakkal kell összekapcsolódni, amelyek nélkül egy ilyen vállalat folytatása szinte lehetetlen. Hogy ne csak a magam iparágáról, a magyar bútoriparról beszéljek, vegyük a kocsiipart, amelyből 4—5—6 rokonszakmának a bekapcsolásával lehet csak egy teljes egészet képezni. Ez az egyik. A másik az, hogy egy ilyen jobb ipari szakmánál szükséges, hogy az illető kitűnően tudjon rajzolni, jól értsen a kalkulációhoz, értsen a valutához, értsen a kereskedelemhez. S ez talán az egyik legfőbb dolog, mert az az iparos akármilyen jól kiképzett szakember legyen is, és akármennyi szakvizsgát tett is, ha nincs benne kereskedelmi szellem, jogórzés, és minden egyéb kapcsolatos oly szükséglet, amely az iparosságot kimagasló piedesztálra tudja emelni, csupán szakképzéssel semmi körülmények között sem tudott eddig a világon eredményt elérni. Engem ezért talán szigorúan véve antiszemitának is lehetne nevezni, mert én tudással és szakmám képzettségével akarom mindig legyűrni ellenfeleimet, mert hiszen ez az egyedüli törvényes eszköz, amely minden egyes iparos rendelkezésére áll. Giesswein Sándor : Ez nem antiszemitizmus.
