Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-298
A nemzetgyűlés 298, ülése 1922, á a beosztásuk megvolt állapítva. (Mozgás.) Az államnak tehát kötelessége rászorítani az embereket a munkára és felébreszteni lelkiismeretüket. (Olvassa) : »2. Minden tisztviselő, kiről hivatali főnöke megfelelő bizonyítékokkal igazolja, hogy dolgozni nem akar és helyzetét munkanélküli fizetés élvezésére használja fel, megfelelő módon elbocsátandó.« Ezekkel az emberekkel szemben sem kívánok barbár eljárást, de megfelelő és szabályszerű módot akarok és kívánom biztosítani, hogy visszaélések ne történjenek. Ëpen azért ezek az elbocsátások a hivatalfőnökök megfelelő bizonyítékai alapján és nem esetleg antipátiák alapján történjenek. (Olvassa) : »3. Minden tisztviselő és egyéb alkalmazott, ki élvezett fizetésétől is eltekintve, anyagilag független, állásától azon esetben felmentendő, ha megfelelő munkaerővel pótolható és igy felmentése nincs a közjó kárára.« Mert az természetes, amint a pénzügyminister ur Cserti képviselő urnák válaszolta, hogy t. i. az állam nem azért alkalmaz tisztviselőket, hogy őket alkalmazza, hanem azért, mert neki szüksége van azokra a tisztviselőkre. De ha az illető pótolható olyan emberrel, aki most kenyér nélkül van, akkor az átveheti a közjó kára nélkül az állást. (Olvassa) : »4. Ugy a férfi, mint a női tisztviselők foglalkoztatására ipari és háziipari üzemek állitandók be a munkaalkalom igénybevételének kötelezettsége mellett.« Épen most egypár hete, hogy a Magyar-Amerikai Iparkamara megalakult. Ez alkalommal a mindenki által ismert Pedlow kapitány sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy holott a magyar nemzet Amerika révén iparból és háziiparbó] megélhetne, ezt az alkalmat nem ragadja meg, aminek oka tisztán az, hogy nem szervezetten történik az Amerikával való kereskedelmi kapcsolat keresése, hanem ezer apró töredékre oszolva keressük az amerikai összeköttetéseket. De Amerika óriási kolosszus lévén, ilyen kis ajánlatokra nem reflektál. Ha ellenben az államegység kezébe veszi ezt az összes megalakult háziipari szövetkezeteket, mind egy nagy egységbe tömöríti, akkor különösen sok női alkalmazottat lehet elhelyezni, főleg a tanítónők keze munkáját hasznosíthatja és mentesítheti önmagát a sok fizetéstől, és ezek is sokkal nagyobb örömmel fogják a szép háziipari munkaalkalmatfelhasználni, mint hogy itt álljanak szemben az állammal, amely őket elbocsátja és kérdezzék, hogy hova menjenek, az állam kénytelen nelák azt felelni, hogy nem tud nekik munkaalkalmat adni. Itt csak erőteljes összefogó intézkedésre van szükség, és épen Pedlow kapitány tanúsága alapján, aki az amerikai viszonyokat nagyon jól ismeri, merem állítani, ha ugy a földmivelésügyi minister, mint a kereskedelemügyi kormány és a pénzügyminister ur ezt erősen kezébe veszi, gyönyörűen elintézhető a dolog. (Olvassa) : »Az elbocsátott, felmentett és beosztott tisztviselők és egyéb alkalmazottak nyugdíjügyeiről a fenti törvényjavaslatai január hó 26~án } csütörtökön. 7 ban kell intézkedni.« Abban a meggyőződésben vagyok ugyanis, hogy akár jó körülmények között mentetett fel az állásától, akár bármely okból kifolyólag, az illető nyugdíjjogosultságától meg nem fosztható. Ha most nem folyósittatik is a nyugdíj, mert az illető munkabíró vagy mert anyagilag függetlenek, de a jövőre való tekintettel, akik megszerezték maguknak a nyugdíjjogosultságot, azoknak ezt a jogát minden körülmények között fenn kell tartam. Ezeket kívántam előadni és kérem határozati javaslatom elfogadását. (Mozgás. Egy hang a jobboldalon : Állami bolsevizmus !) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel bejelentem, hogy az indemnitási törvényjavaslat jelenleg tárgyalt szakaszának utolsó bekezdése értelmében utasittatik a kormány ana, hogy ennek a kérdésnek rendezésére és tényleges szabályozására terjesszen be törvényjavaslatot. Az az intenció, amelyet felszólaló t. képviselőtársam beszédében kifejtett, már itt honorálva van. Készen is van a törvényjavaslat, és amint módunkban lesz, le fogjuk tárgyalni és remélem, hogy ezen a héten vagy a jövő hét elején elő fogom terjeszteni, és ezzel azt hiszem, mindezen kérdések rendezést fognak nyerni. Bejelenthetem, hogy a tisztviselők létszámát illető kimutatás készen van, ki van nyomatva, talán már ki is van osztva, ugy hogy ebben a tekintetben is tiszta a helyzet. Kérem tehát, e szakasznak változatlan elfogadását. Elnök : Kíván valaki hozzászólni ? (Nem !) Ha nem, ugy a vitát berekesztem. Schlachta Margit: Indítványomat visszavonom. Elnök : Minthogy az indítvány visszavonatott, határozatképen kimondom, hogy a szakasz meg nem támadtatván, elfogadtatott. Következik ? Gerencsér István Jegyző (olvassa az uj 25., régi 24. §-t). Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel jelentem, hogy ebben a 25. §-ban felhatalmazást kérünk arra, hogy a vámőrség szervezetét és létszámát megállapíthassuk. Ezzel a felhatalmazással élve, kívántuk az ügyet rendezni, az entente-bizottságok részéről azonban kívánalom merült fel arra nézve, hogy ez a kérdés ne kormányrendeletileg, vagy ministeri rendelettel, hanem törvény hozásilag rendeztessék és igy állapittassék meg a létszám és a szervezet. A törvényjavaslat tervezete elkészült ós bejelenteni kívánom, hogy a szakaszt változatlanul tartjuk fenn, de bejelentem, hogy egy törvényjavaslattal is fogunk annak idején a nemzetgyűlés elé jönni. (Egy hang a baloldalon : Az uj nemzetgyűlés elé!) Elnök: Kíván valaki a 25. §-hoz hozzászólni? (Nem!) Ha nem, ugy határozatkép kimondom, hogy a 25. § meg nem támadtatván, elfogadtatik. Következik a 26. §, a régi 25.
