Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

116 A nemzetgyűlés 301. ülése 192 dorn ezzel azt, hogy gépiparrá fejlesszük, hanem be kell vinni a gépipart a kisiparba. A gőzgépek idején ez nem volt lehetséges, mert nagy kazánok mellett kellett a műhelyeknek kiépülni és igy központi gyárak alakultak ki, de a villany korszakában el lehet vezetni a villamosáramot a külváros legkisebb műhelyébe, a kis dinamót be lehet állítani az egyszerű iparos műhelyébe is. Ha ezt nem volna képes megtenni egyedül, ugy a szövetkezeti gépműhely felállításával részesül mindabban az előnyben, amit eddig a gyáripar magának foglal le . . . B. Szterényi József: Ez meg is történt! Nagy János (egri) : ... és igy a versenyben, amit szabad verseny néven ismerünk, az iparos, szövetkezetileg egymással megerősödve, vehet részt. Fontos dolog, hogy a társadalomba is belevigyük az ipar iránti érdeklődést. Már emiitettem a költségvetéssel kapcsolatos beszédemben, hogy a városi elemi iskolákban, az olvasókönyvekben olyan olvasmányokat kell elhelyezni, amelyek az ipar dicsőítését hirdetik, hogy a városi fiu már előre készüljön arra a pályára, amire esetleg menni fog és megszeresse azt a pályát, amelyre addig talán nem is gondolt. De fontos, hogy egyesületek, kaszinók is összefogjanak a kereskedelem és az ipar feltámasztására. Tudom jól, hogy mindez csak a jövő zenéje, de azt is tudom, hogy az egész világ gazdasági élete ma nagy konvulziók előtt áll. Az a láva, amit a háború kivetett, még nem jegecesedett ki ; még országhatárok szerint sem, még állami alakulatok szerint sem áll előttünk befejezett dolog, de a gazdasági életben egyáltalán nem jegecesedhetett ki, és hosszú idő telik el addig, amig a habom által előidézett konvulzióból valami gazdasági rendszer kiépülhet. De nekünk, csonka Magyarország sokat szenvedett polgárainak és különösen nekünk, a nemzet képviselőinek arra kell törekednünk, hogy a gazdasági erőket, ezeket a gazdasági alapokat ugy helyezzük el, hogy ha majd elkövetkezik az a nagy óra, amikor a nemzet hivatását teljesítheti, amikor eljön a nagy elhatározás ideje, amikor megérik az idők telje, akkor ez a nemzet gazdaságilag teljesen felszerelve tudja majd keresztülvinni és kivívni magának mindazt, amit politikai függetlensége, szabadsága és koronájának disze és fénye megkíván. A törvényjavaslatot elfogadom, egyúttal pedig határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni, mely a következőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a Ház a kereskedelemügyi kormányt, hogy vizsgáltassa felül az 1911 április 1-től kiadott iparengedélyeket abból a célból, hogy amelyek meg nem felelnek az 1884. évi XVII. te. követelményeinek, azokat haladéktalanul vonja vissza.« (Helyeslés bal felöl) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a pápa őszentsége halála '.2. évi január hó 30-án, hétfőn. alkalmával a szent kollégiumnak kifejezett részvétnyilatkozatára válasz érkezett, mely a következő (olvassa) : »Van szerencsém Méltóságodnak és Méltóságod utján a magyar kormánynak és nemzetgyűlésnek a Szent Kollégium mélységes háláját tolmácsolni az egyház súlyos gyászában kifejezett részvéteért. Vanutelli bíboros, dékán.« Tudomásul szolgál. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : (ïriger Miklós. Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! A magyar faj századokon keresztül állandó és folytonos fegyverviselésre volt utalva, de eltekintve ettől a kényszerűségtől, vadászathoz, pásztor- ós mezei élethez szokott és igy természetesen nem kedvelte az otthonülést, a kézművességet, az apró haszonért való sürgölődést, az iparűzésnek ezen és más előfeltételeit és ezért ugy az ipart, mint a kereskedelmet idegeneknek: németeknek, görögöknek és zsidóknak engedte át. Arpádházi királyaink ugyan mindent elkövettek, hogy az indusztrializmust a nemzettel megkedveltessék, az iparosokat különféle kedvezményekkel és kiváltságokkal látták el egyrészt azért, hogy az ipar által fejlődő városok adóképessége révén a kincstár jövedelmét szaporítsák, másrészt azért, hogy az arisztokráciának túltengő hatalmával szemben középrendet, középosztályt teremtsenek a maguk számára, fáradságukat azonban, sajnos, részint a magyar faj előbb emiitett természete, részint a háborús bonyodalmak miatt nagyobb siker nem koronázta. Gerencsér István: Már az Árpádok alatt hires volt a magyar ipar. B. Szterényi József: De nem a magyarok, hanem az erdélyi szászok és a felvidéki németek űzték ezt az ipart. Griger Miklós : Nem a magyar faj űzte régente az ipart, hanem az erdélyi szászok és a felvidéki németek voltak ennek művelői. B. Szterényi József: A magyar faj nem űzött ipart! Gerencsér István: Hogyne lett volna a magyarnak ipara. Ott van a sátorkészités, a bőrszerszámok készítése . . . B. Szterényi József: Ez mind német ipar volt ! Kiss Menyhért: Már Szent István vezette be a magyar ipart! Elnök : G-erencsér képviselő ur fel van iratkozva, méltóztassék ezeket majd a vita során elmondani. Griger Miklós: Hogy az a közjogi viszony, melyben Ausztriával állottunk, nem szolgálta a magyar ipar fejlődését, az bizonyításra nem szorul. A bécsi kormány által alkotott vámrendszer az osztrák ipart védővámokkal bástyázta körül. A II. József által alakított Commerzienrath a német és cseh tartományoknak az ipart és kereskedelmet, Magyarországnak pedig kizárólag a földművelést és állattenyésztést tűzte ki feladatul. Mindennek eredménye