Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

114 A nemzetgyűlés 301. ülése 1922. évi január hó 30-án, hétfőn. cserkészcsapatokat mutat be. A cserkészetet nemcsak a középiskolákba kell bevinni, hanem a tanonciskolákba is, hogy azok is beneveltessenek abba a fegyelembe, melyet a cserkészet nyújt. Igaz ugyan, hogy törvényünk van róla, hogy kiskorú szakszervezet tagja nem lehet, mégis minden szempontból különösen fontos dolognak tartanám, hogy a tanonc ne lehessen semmiféle ifjúmunkás szakszervezet tagja, (Helyeslés.) ahol, tapasztalhattuk, hogy mivé rontották el fejlődő lelkét. Most történt Egerben az iparosiskolában, hogy egy ilyen elrontott, tapasztalatlan ifjú a léniájával leütötte a falról a keresztet azzal, hogy : minek itt ez a figura. Ha csak ilyenné tudják nevelni az elméjét, ha a lelkéből igy tudják kiirtani az anya csókjával beoltott vallásosságot, akkor ebből a nemzedékből jövőre jó polgár, jó hazafi nem lehet. Különösen szükségesnek tartanám — tudom, hogy a minister urnák nincs pénze rá, — hogy inasotthonokat, internátusokat állítsunk fel. Ez is elősegitené azt, hogy az intelligencia is szivesebben adná gyermekét iparosnak, mert akkor nem kellene, hogy a gyermek konyhában, az egyik szögletben a vackon, piszkos ágyban aludjék, hanem tisztességesen nevelődnék ifjú korában. Én magam állítottam fel egy ilyen tanoncotthont, 25 ággyal. Az akkori államtitkár ur volt szives 15.000 koronát a kezemhez juttatni erre a célra és igy megcsinálhattam azt az internátust, amelyet azonban a proletárdiktatúra bagolyvárnak nevezett és ellopta mindenemet, a törülközőktől a lepedőig, a tányérokat, villát, mindent, ugy hogy nem tudtam újból felállítani, pedig a mesterek várnak reá. Neveltem ott egy zsidó gyermeket is, akinek ügyvéd volt az apja, akit apja elkergetett hazulról, mert nem bírt vele, és emberré neveltem, — legalább a proletárdiktatúra alatt a nevével nem találkoztam. Fontos tehát, hogy ilyen tanoncnevelő intézetek állíttassanak fel. Estenként én oda bejártam, irni, olvasni, számolni tanitottam a gyengébbeket, erkölcsi tanítást adtam nekik ; szóval igyekeztem apjuk lenni apjuk helyett. Mahunka Imre : Örömmel veszem tudomásul, hogy a nemzetgyűlésen igy gondolkoznak! (Helyeslés.) Nagy János (egri): Ezeket voltam bátor a javaslattal kapcsolatban előadni. Tudom, hogy az iparosok nagy lelkesedéssel várják ezt a törvényt, mert ezt olyan Noé bárkájának tartják, amelyen kimenekülhetnek abból a nagy zűrzavarból, abból a nagy konvulzióból, amelyben a gazdasági élet megfeneklett. Azonban ezt a rózsás hangulatot először is szeretném eloszlatni, ez a törvény csak kerettörvény, csak alap, amely egymagában nem fogja meghozni az iparosság boldogulását, de alap lesz, amelyen tovább kell építenie az államnak, a társadalomnak, de különösen magának az iparosságnak. (Élénh helyeslés.) Tudom, hogy e tekintetben az állam roppant nehéz helyzetben van, az iparfejlesztésnek előfeltételei ma nincsenek meg. B. Szterényi József: Pardon, ezt nem állítanám ! Nagy János (egri) : Drága a munkaerő, a nyersanyag hiányzik vagy drága; az államnak nincs pénze az iparfejlesztésre, a társadalomban sincs meg elsősorban az erkölcsi érzék az ipar iránt, hogy neki az iparfejlesztés terén nagy áldozatokat kell hoznia. B. Szterényi József: Ez igazi Nagy János (egri) : E feltételek nagy része hiányzik. A szállítás is drága, és ma az ipar számára bizonyos engedményeket tenni roppant nehéz. Más a helyzet is most, mint a békében volt; a békében az iparfejlesztés odairányult, hogy a kézműipar terén a gyáripart igyekezett minél jobban kifejleszteni, a subvenciók legnagyobb része erre a célra fordíttatott. B. Szterényi József : A kisiparra szintén. Nagy János (egri) : Báró Szterényi József volt minister ur, t. képviselőtársam kezdte meg a kézműiparnak gépek utján és más eszközökkel való segélyezését, azonban ez visszafejlődött és fokozatosan mindig kevesebb költséget forditottak erre a célra. Most, amikor csonka országgá váltunk, amikor körülöttünk kialakulnak a nagy iparosállamok, különösen Csehország, amely Észak-Magyarország nyersanyagával olyan lehetőségét kapta az iparfejlődésnek, hogy a mi iparosainkat valósággal tönkretétellel fenyegeti, nekünk is más szisztémát kell követnünk ezen a téren, s amint Czettler Jenő t. képviselőtársam rámutatott, a mezőgazdasági ipart kell fejlesztenünk, a mezőgazdaságnak gyárszerüleg kell feldolgoznia a termékeit és nem szabad megengedni, hogy feldolgozatlanul bármi is elvesszen, azon egyszerű zsebpolitikából, hogy minél több jusson külföldre, valutánk a kivitel utján javaljon és kivitelünk és behozatalunk között az egyensúly helyreálljon. (Helyeslés.) Az ország gazdasági téren sem független, amelynek a kivitelében és behozatalában nincs egyensúly. (Helyeslés.) Ez minden más kérdésnél, még a királykérdésnél is fontosabb, hogy a kivitel és behozatal tekintetében az egyensúlyt ebben az országban minél előbb helyreállítsuk. Ugron Gábor: A pénzügyi mérleg! Nagy János (egri): Én még a legradikálisabb eszközöktől sem riadnék vissza, hogy a mezőgazdasági ipart fejlesszem (Helyeslés balfelöl.) ós hogy ezáltal a magyar ipar számára nyersanyagot adjak, hogy ne menjen ki innen semmiféle mezőgazdasági termék, amely majd feldolgozva drágán jön vissza a magyar iparos számára és az ország ipara ne tudja a versenyt kibírni a cseh és osztrák vagy német fejlett gyáriparral. Mahunka Imre : Ahhoz elsősorban nyugalom kellene!