Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

A nemzetgyűlés 301. ülése 19í 2., 9. és 14. §-ában az ipart képesítéshez köti, a képesités feltételévé teszi azt, hogy azt tanulni kell, bizonyos ideig tanoncnak kell lenni, azután bizonyos ideig segédnek kell lenni, vagyis tanonc- és segédi bizonyitvány szükséges az iparengedély elnyeréséhez. Az osztrák törvény 54 képesítéshez kötött ipart sorol fel, sőt az 1905. évi ipartörvényjavaslat a segédvizsga behozatalát is követeli és megállapítja azt, hogy még egy másik rokoniparra való áttérés is — amire a mi javaslatunk módot nyújt, ugy hogy pl. asztalos lehet egyúttal lakatos, mázoló, sőt segédet is alkalmazhat — csak akkor lehetséges, a rokonipart együttesen gyakorolni csak akkor szabad, ha az illető a képesítésnek itt is eleget tett. Ezenkívül megköveteli ez a törvényjavaslat — hogy törvény lett-e belőle, nem volt módomban megtudni — a mestervizsgát is. Németországban az ipar régebbi időtől fogva képesítéshez van kötve, és ez a német ipart nem tette tönkre, épugy amint a képesítést megkövetelő osztrák ipartörvény sem tette tönkre az ausztriai ipart. Az osztrák és a német ipar, legalább a szakértők ugy mondják, azóta áll olyan magas színvonalon, amióta képesítéshez kötötték az ipar gyakorlását. Nekünk sem kell félnünk ettől. A képesítéshez kötésnek módozatait a mi javaslatunk a következőkben állapítja meg : Először is megkülönböztet képesítéshez kötött, azután engedélyhez kötött ipart és szabadipart. A képesítéshez kötött iparok közül körülbelül hetvenhatot sorol fel. Igaz, hogy ebben még némi módosítás lesz szükséges a részletes tárgyalásnál, hiszen ha az ember végigmegy az utcán, lát egy cégtáblát, az van felírva, hogy X. Y. szobafestő, mindjárt utána látja, hogy mázoló, itt pedig a törvényjavaslatban a szobafestő a mázolótól el van választva és nem mint rokonipar van feltüntetve. Azután a képesités szempontjából megállapítja az inasidőt. Bocsánatot kérek, hogy az »inas« szót mondom, (Felkiáltások a baloldalon : Jó szó az!) bár Klauzál Gábor 1848 június 9-én kiadott rendeletében megtiltotta, hogy az iparban használt tanulót inasnak nevezzék, de hozzászoktam ehhez egész életemben, mindig ezt használtam, azért mindig a számra jön és csak inasnak nevezem. Usetty Ferenc: Sokkal jobb, mint a tanonc szó. Nagy János (egri) : A törvényjavaslat megállapítja az inasidőt általánosságban 2—4 esztendőben. Igaz, hogy az indokolásban kilátásba helyezi a minister ur, hogy más rendeletben fogja megállapítani az egyes iparokra a minimális és maximális mértékét. így van ez a freiburgi ipartörvényben is. A freiburgi kanton által kiadott ipartörvényben meg van állapítva, hogy egy-egy iparban mennyi ideig szükséges a tanoncnak szolgálnia. A törvényjavaslat megállapítja a segédvizsgát és annak feltételéül tűzi ki, hogy először '. évi január hó 30-án, hétfőn. 111 a tanonciskolát kell elvégezni. A bizottságban követeltem, hogy ebbe a javaslatba vegyük fel azt, ami benne volt a Szterényi képviselőtársam által elkészített előadói javaslatnak, gondolom, 298. §-ában, ahol maga Szterényi képviselőtársam a segéd-vizsga letételének feltételéül tűzte ki az inasískola sikeres elvégzését. Usetty Ferenc: Ez az egyedül helyes álláspont. Nagy János (egri) : En éveken keresztül tanítottam inasiskolában, 400-nál több inas volt a kezem alatt, láttam, hogy az előtt az inas előtt nincs tekintélye az iskolának, és még a tanítónak sem, ha a felszabadításához az iskola sikeres elvégzése nem fontos. Usetty Ferenc : Kineveti, azért nem tanul semmit ! Nagy János (egri) : A bizottságban azt az ellenvetést hallottam erre vonatkozólag, hogy nem lehet a bukott inast ismétlésre kényszeríteni az iskolában, mert ott a nevelést megakadályozza egy ilyen nagy — mondjuk — kamasznak, 17—18 éves fiúnak beállítása a fiatal tanoncok közé. En tanítottam őket, és bizony voltak a fiatalok között 18—20 — 22 éves fiuk is, akiket tanítottam és nem vettem észre, hogy ez megakadályozott volna a munkámban. A másik ellenvetés azonban már nagyobb, súlyosabb és ennek hatása alatt engedtem a bizottságban, hogy indítványomhoz ne ragaszkodjam. Ez az ellenvetés, t. i. az, hogy megtörténhetik, hogy valamelyik tanuló az iparban már perfekt, már készen van, minek ezt megakadályozni munkájában amiatt, hogy az iskolában valami baja volt és a tanítók megbuktatták. Ez bizonyos tekintetben argumentum és ezért elfogadtam a törvényjavaslatnak azt a klauzuláját, hogy olyan esetben, midőn a tanuló nem tudja sikeresen elvégezni a tanonciskolát, azt rávezetik a segédbizonyitványra és ebből kifolyólag két esztendővel megszaporítják az ő segédidejét. Fontos dolog volna még, ha az iskoláztatás és a felszabadulás szempontjából bizonyos harmónia jönne létre, vagyis, ha rendeletben gondoskodnék a minister ur arról, hogy a szerződést a tanoncokkal mindig igy kössék meg az iskolai év végével, a vakációban kössék meg azt a szerződést a tanonccal, hogy mikor elvégzi az iskoláját, akkor fel lehessen szabadítani, nehogy évközben vegyék ki az iskolából és akkor szabadítsák fel, mert ez hátrányára van az iskolának. A képesítéshez kötésnek további feltétele az, hogy a segédvizsgát köteles letenni gyakorlatilag is,£és hogy a vizsga módozatait majd rendeletileg fogja a minister megállapítani. Én felhívnám a minister ur figyelmét arra, hogy gondoskodjék a rendeletben arról, hogy az ipartestületeknek a vizsga letételében döntő szavuk és fontos szerepük legyen. A Szterényi-féle javaslatban is benne van, — a 619. §-ban — hogy az ipartestületek előtt kell letenni a segéd-