Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

A nemzetgyűlés 300. ülése 1922, »1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a Budapest—Buda­foki Helyiérdekű Vasút 1921 június havától ugyanezen év december haváig, tehát nem is egy félév lefolyása alatt, négy izben emelte minden­kor 30—100%-kal a viteldíjakat, amely vitel­díjak jelenleg 5—6-szorosát teszik a félévelőtti díjaknak, és négyszer magasabbak az állam­vasuti, 3—4-szer magasabbak a fővárosi, vala­mint egyéb környékbeli villamos vasutak menet­díjainál. 2. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy ezen példátlan kapzsi emelés az érdekelt környéknek gazdaságilag és hivatásánál fogva a fővároshoz kötött, igy a fenti villamos igénybe­vételére kényszerült körülbelül 100.000 lakosát exisztenciájában fenyegeti ? Hajlandó-e a minis­ter ur a lakosság érdekében a társaságot nor­mális viteldíjak szedésére kényszeríteni, esetleg ezen Hé. vasút vonalakat a fővárosi közúti háló­zatba bekapcsoltatni? 3. Hajlandó-e a minister ur ezen kapzsi manővernek egyszersmindenkorra véget vetni, vagy legalább a lakosság megnyugtatására a társaságnak ügyvitelét és gazdálkodását, vala­mint vagyoni helyzetét, mely a legutóbbi eme­lésnek állítólag kényszerű indoka volt, elfogu­latlan, hozzáértő s a lakosság bizalmát is biró szakemberrel felülvizsgáltatni abból a szempont­ból, hogy a társaság csőddel határos vagyoni helyzete ezen emeléseket százezer ember exisz­tenciájának tönkretételével is elkerülhetetlenül szükségessé tette-e, annál is inkább, mert az eddigi emelések indoka mindenkor a személyzet jogos anyagi igényeinek kielégítése volt, holott tényleg a viteldíjemelések százalékos arányával szemben az alkalmazottak javadalmazása még ötödrésznyi arányban sem emelkedett. <-< (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a keres­kedelemügyi minister urnák. Soron van? Birtha József jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Ez a nemzetgyűlés a nemzet temploma, a magyar hazafiság szimbóluma, és a legnagyobb meg­botránkozásomnak adok kifejezést az inter­pelláció miatt, amelyet itt Bupert t. képviselő­társunk tartott. Elnök : Kérem, t. képviselő ur, ne méltóz­tassék ilyen módon aposztrofálni képviselőtársá­nak felszólalását. Itt van az elnök, ha abban a beszédben van valami, ami a házszabályokba ütközik, vagy ami közérdekből cenzúrázandó, akkor az elnök dolga, hogy kötelességét telje­sitse. Ne méltóztassék tehát ilyen kifejezések­kel élni. , Kiss Menyhért: Én csak a magam érzésé­nek adtam kifejezést. Elnök: így nem lehet! Kiss Menyhért: Mert végtelenül fájt nekem, hogy a magyar képviselőházban órákon keresz­tül ilyen hangon beszéltek, és nekem mintnép­NEMZETGYULESI NAPLÓ. 1920—1921. — XVI. KÖTET, évi január hó 28-án, szombaton. 105 képviselőnek igen nagy fájdalmat okoz az, hogy ez a beszéd itt elhangzott, Szabó József (budapesti) : Ha igaza van, akkor nincs okod rá ! Az a kérdés, igaza van-e ! Kiss Menyhért: Ettől függetlenül minden pártot és minden képviselőt feltétlenül érdekelt ebben a teremben a földbirtokreform azonnali becsületes végrehajtása. Minden képviselő Ígé­retet tett erre vonatkozólag, hiszen a földreform megvalósításától az uj Magyarország megszüle­tését várjuk. Számtalan interpelláció hangzott már el itt ebben a képviselőházban a földreform tár­gyában s az interpellálok keresték, kutatták, mi lehet az oka annak, hogy a végrehajtási mun­kálatok ilyen lassan folynak. Az ón interpellá­cióm sem mutat rá ezekre az okokra, de mégis egy jelenség, amellyel az illető szakminister uraknak kötelességük foglalkozni, annál is inkább, mert épen a birák részéről ért az a megtisztel­tetés, hogy tegyem itt a nemzetgyűlésen szóvá ezt a dolgot. Sietek tehát ennek a kérésnek eleget tenni teljesen átérezve és átértve, hogy állami tisztviselőktől nem lehet kívánni olyan munkát, amelyre ráfizetnek. Mindenki tudja, hogy ma a legnyomorul­tabb páriák a szegény állami tisztviselők, közöt­tük legelsősorban a birák. Es a birák vannak megbízva ennek a törvénynek végrehajtásával is. Már most az történik, hogy a vidéki kiszállások alkalmával ezek a birák csupán 50 K pótdíjat kapnak naponta a rendes utiátalányon felül, ami annyit jelent, hogy a mai rettenetes drága­ság mellett erre az 50 K-ra minden körül­mények között ráfizetnek. Tekintettel arra, hogy a földre igényjogo­sultak száma több százezerre rug, ós hogy ezek­nek az igényjogosultaknak érdekében dolgoznak ezek a bírák, s tekintettel arra, hogy az igény­jogosultak nagyon szívesen fizetnének ezért a munkáért, — hiszen ugy is van kontemplálva a törvényben, hogy a végrehajtás után mindazon költségek, amelyek közben felmerültek, meg fog­nak téríttetni az igénylők által — épen azért a pénzügyminister ur is hozzájárulhat ezeknek a napidíjaknak felemeléséhez, mert ezzel semmi külön terhet nem ró az államra, illetőleg az adófizető polgárok vállaira. Én tehát felemelem szavamat abban a tekintetben, hogy az illetékes három szakminis­ter ur minél gyorsabban intézkedjék ezen pót­díjak felemelése tárgyában, hogy ezáltal meg­gyorsítsuk annak a földbirtokreformnak végre­hajtását, amelyet már mindenki vár Magyar­országon, amelynek érdekében itt hétről-hétre, napról-napra küldöttségjárások folynak. Interpellációm a következő (olvassa) : »In­terpelláció az igazságügyi, földmivelésügyi és pénzügyi minister urakhoz. Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy a földbirtokreform végrehajtására kiküldött birák a rendeletben megállapított napidíjon felül 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom