Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. rétege sokkal szélesebb, mert hogy a sertésnek jó ára legyen, az nemcsak a nagygazdának, nemcsak a kisgazdának az érdeke, hanem •—amint Szádeczky t. képviselőtársam nagyon helyesen mondta — igen széles rétegek érdeke. Különösen a vidéken azt látjuk, hogy az a vasúti őr, az a tanitó> az a falusi iparos és mesterember szintén hizlal két-három disznót, egyet magának, kettőt-hármat pedig eladásra, hogy annak árából magát és családját ruházhassa. Itt tehát tulaj dónké pen nemcsak a szorosan vett gazdákat, hanem az összes termelő rétegeket sértjük, ezeknek hátrányára teremtünk állapotokat és tulaj donképen csak nagyon keskeny rétegnek okozunk — mint ki fogom mutatni — nagyon elenyésző, csekély hasznot. Röviden rá kivánok mutatni ezekre a statisztikai adatokra. Kiszámitottam magamnak, hogy 1920-ban, tehát nem a mostani, hanem a tavalyi hizlalási szezonban a november 15-től december 31-ig terjedő 46 nap alatt felhajtatott összesen 31 090, tehát naponta 675 sertés ; ezzel szemben az ideig 46 napon 101.000 sertés hajtatott fel, ami naponta 2197 darabnak felel meg a tavalyi 675-tel szemben. Tavaly eladatlan maradt 13.215 sertés, az idén 64.571, vagyis tavaly eladatlan maradt a felhajtott sertések 42 százaléka, az idén pedig 63 százalék, tehát sokkal tetemesebb volt a károsodás, mint tavaly. Ugyanezen 46 nap alatt tavaly az élő disznó ára hizlalt állapotban 114—132 korona volt, az idén 64—104 korona. Ezzel szemben a zsir ára —mert hiszen, ugyebár, főleg a zsir árának csökkentése érdekében történik a fogyasztó szempontjából a kivitel eltiltása —tavaly 160—202 korona volt, az idén pedig 145—179 korona. Ebből kiszámithatjuk, hogy mig a zsir ára a kivitel eltiltása folytán csak 10 százalékkal csökkent az idén a tavalyihoz képest, addig az élő sertés ára 46 százalékkal sülyedt, tehát hogy egy csekély, nem nagyon széles, sőt meglehetősen keskeny fogyasztó réteget 10% haszonhoz juttassak, egy nagyon széles termelő réteget 46 százalékkal kellett kárositanom. Ez a csekély haszon sehogy sincs arányban azzal a nagy károsodással, melyet a termelő közönség szenvedett. Még egyéb adatokat is állítottam össze, melyeket a következőkben vagyok bátor ismertetni : Egy hat hónapig hizlalás alatt lévő disznónál hat hónap után egy kiló élősúly előállítási ára 110—130 koronába kerül, aszerint, hogy a kukoricát milyen árban számítjuk fel, ma ellenben az eladási ára 65—80 korona, tehát minden termelő a hizó disznónak egy kilogrammjára átlag 45 koronát fizet rá. Ha egy 150 kilós disznója van — ez körülbelül átlaga a hizott disznónak — akkor per sertés 6750 koronát fizet rá. Tegyük fel, hogy valaki tiz sertést hizlal, akkor 67.500 korona deficittel dolgozott. Méltán kérdhetjük, miért van az, hogy az összes termeivények közül, az összes gazdasági cikkek közül épen a sertésre helyez olyan óriási súlyt a bölcs közélelmezési tanács. Talán épen a sertéshús ára az, amely leginkább növekedett csimborasszómagasságban, arányitva a többi közém január hó 28-án, szombaton. 101 élelmezési cikkekhez. Talán ezért kellett erre ráfeküdni és annak árát teljes erővel lenyomni ? Korántsem. Összeállítottam magamnak a főbb közszükségleti cikkek árának százalékos gyarapodását a békebeli árakhoz képest. A tojás pl. 15.000 százalékkal gyarapodott, a lencse 10.000%kal, a sárgarépa 17.650 %-kal, a petrezselyem 12.000%-kal, a hagyma 28.889%-kal. . . Szabó József (budapesti) : Es a munkabér? Gr. Széchenyi Viktor :... a tej 6923 %-kal, a cukor 10463 %-kal és ezzel szemben azt látjuk, hogy a disznóhús ára 4785 %-kal gyarapodott, ami elenyésző csekélység a többi közszükségleti cikkekhez képest. Mégis épen erre a cikkre fekszik rá a közélelmezési tanács és ennek a produkcióját akarja lehetetlenné tenni. Ez nézetem szerint abszolúte antiszociális eljárás, mert méltóztassanak elhinni, hogy épen a kisember szenvedi általa a legnagyobb károsodást. S én Székesfehérvár környékét képviselem és tapasztalatból mondhatom, hogy Székesfehérvár környékén vannak zsellér községek, melyeknek lakosai évtizedeken keresztül abból éltek, hogy vásároltak néhány mázsa kukoricát, azzal öt-hat disznót hizlaltak, melyből kettőt saját szükségleteikre felhasználtak, a többit eladták ; ezt az idén is meg akarták tenni, 1800—2000—2200 koronáért vásároltak szemes kukoricát, kihizlalták a disznókat és most darabonkint 6750 koronát fizetnek rá a hizlalásra. Ez oly elkeseredést szül széles rétegekben, hogy amiatt felszólalni feltétlenül kötelességemnek tartom. Ezzel végeztem volna az első ponttal, avval, amely a fogyasztók érdekére vonatkozik. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden rátérjek arra a másik indokra, amivel a sertéskivitel megtiltását alátámasztani szokták : a jóvátétel kérdésére. Már ismételten akartam ebben a kérdésben interpellálni, de illetékes helyről, ahol interpellációmat előre bejelentettem, mindig leszereltek azzal, hogy : az Isten áldjon meg, ne interpellálj, mert itt van a jóvátétel kérdése, horribilis számú — nem akarok számot mondani, de óriási összeget mondottak — ennyi ezer meg ezer állatot követelnek tőlünk evenkint ingyen és 36 esztendőn keresztül és ha mi azt mondjuk, hogy nincs, mint ahogy nincs is, ellenben megengedjük a kivitelt, és a külföldön azt látják, hogy mi Iá tudunk szállítani sertést, akkor azt mondják, mi hazudtunk, mert tényleg óriási feleslegeink vannak, ezt fogják majd ránk. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, ezzel a kérdéssel meglehetősen könnyen lehet végezni, mert meg vagyok győződve róla, hogy ha az entente ellenőrző-bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy itt felesleg van, ha erről győződik meg, akkor, akár Mviszünk sertést, akár nem, nem ez lesz a fokmérője meggyőződésüknek ; hiszen százféle, más módja van annak, hogy erről meggyőződjenek, hiszen nem kell egyebet tenni, mint elővenni a vásári jelentéseket, ahol az olvasható, hogy; fel-