Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

191- A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. évi január hó 18-án, szerdán. élénken emlékezetemben van, és aki emlékezik arra az idegességre, a gazdasági élet azon rezgésére, amely az áprilisi királypuccs után jelentkezett, annak is emlékeznie kell arra, hogy nagyon is összefügg a gazdasági és a pénzügyi konszolidáció azzal, hogy ezt a kérdést ebben az országban hogyan kezelik. (Helyeslés a jobboldalon.) De ez összefüggésben van a jogrend kérdésével, összefügg a sajtószabadság kérdésével. Mert addig, amig az egyik oldalon a sajtó részéről a legszélesebb agitáció engedtetett meg és amikor itt heteken és hónapokon keresztül folyt az ország közvéleményének felvilágosítása a legitimista tábor részéről, addig mi egyetlenegy sort sem irhattunk erről a kérdésről, egyetlen nyilatkozatot se tehettünk, sőt voltak képviselőtársaink, akik beszámolójukon a királykérdésről tett nyilatkozataikért az ügyészség részéről vádemelésben részesültek. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Kerekes Mihály : A kormány engedte meg ! A kormány tűrte ! Berki Gyula : Ezt nem a kormány engedte meg, hanem az előző kormányok alatt történt mindez, és végeredményében ez nem változtat a helyzeten. Vizsgáljuk meg most, hogy vájjon a jogrend kérdésével nem állott-e összefüggésben ez az állandó irritáció, amely a királykérdés kapcsán a nemzeti társadalomban jelentkezett, összefüggésben állott, mert minden puccs és puccshir lázba hozta ezt az oldalt, mert ez az oldal egyetlenegy eszközt, az alkotmányos fegyvert tekintette e kérdés megoldásának. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi perhorreszkáltunk minden erőszakosságot, mi szembeszálltunk minden olyan megoldással, amely nem felel meg a nemzet érdekének, alkotmányos érzületének es a helyes közfelfogásnak. Ellenben a túlsó oldalon ennek az ellenkezőjét láttuk, és ez volt az okozója annak, hogy ez a tábor sokszor olyan erőforrásokat is keresett, amelyekhez nem nyúltunk volna, ha arról az oldalról nem provokálják. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi nem válogathatunk mindig az eszközökben akkor, amikor a túlsó oldalon egyfelől előállnak azzal, hogy nem ismerik el törvényesnek ezt a nemzetgyűlést egyes politikusok a meghozott törvényeket felrúgják, a törvényes állapotot diszkreditálják és amikor olyan közbeszólások hangzanak el : »Ha nincs király, akkor nincs törvény sem !« Nagyon helyesen mondja Kováts J. István, hogy egy sajátságos lelkiállapoton ment keresztül a legitimista tábor egy része, mely ma már köztársasági párt, de nem azért, amiért Kerekes t. barátom és Méhely igen t. képviselőtársam, — mert az az ő belső lelki meggyőződésük — nem azért, mert a köztársasági államformában vélik feltalálni a nemzet boldogulását, hanem azért, mert a köztársasági államforma sohasem lehet olyan stabil, mint a királyság és azt gondolják, hogyha már egyszer nem lehet visszaállítani a Habsburgrestaurációt, jobb lesz egy könnyen felrúgható köztársaság, mint egy stabil nemzeti királyság. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Jobban lehet gazdagodni !) Nagyon szép dolog, ha mindazokat figyelembe vesszük, amik a túlsó oldalon hangzottak el. Sokszor és többször hangzott felénk az a vád, hogy mi titkos köztársaságiak vagyunk. (Felkiáltások : Kibujt a szög a zsákból !) Mi nem vagyunk titkos köztársaságiak, nem pedig azért, mert az a köztársaság, amely az 1918-iki összeomlás után alakult és ami azután következett, meggyőzte ezt a nemzetet arról, hogyha ez az államforma a legideálisabb volna is, hogyha a legjobban megfelelne is a nemzet érdekeinek, akkor is a mi népünk még nem érett meg erre az államformára. (Ugy van f jobb felől.) Mi ebből nem csinálunk titkot, mi ezt őszintén és nyiltan megmondjuk és csak mulatunk rajta, és igazán különösnek tartjuk, hogy az az oldal, amely minket ezzel inszinuált, ma lelkesen kibontja a köztársasági lobogót. KovátS J. István : Megmondta Andrássy, hogy miért ! ^ Berki Gyula : De külpolitikai vonatkozásaiban is vizsgálnunk kell ezt a kérdést. Vizsgálnunk kell azért, mert sok olyan kérdés nincs még a nyilvánosság előtt, amely pedig szükséges volna, hogy odakerüljön. Lingauer t. képviselőtársam és más képviselőtársaim is felszólalásaikban többször alludáltak arra, hogy ilyen és olyan orientáció van, hogy a kisgazdapárt Jugoszlávia felé orientálódik, ezt csinálja, azt csinálja stb. Mindez csak arra jó, hogy még külpolitikai vonatkozásban is olyan inszinuációkkal illessék ezt, a pártot, amelyek alkalmasak arra, hogy bizonyos gyanú magvát hintsék el az ország közvéleményében. Épen Andrássy t. képviselőtársam mondotta beszédében, hogy ha mi a királyság mellett vagyunk, az annyit jelent, hogy egy pártkirályt akarunk, már pedig képzeljük el azt a korrupciót, amelyet ennek a pártkirálynak az alkotmányos életbe való beültetése esetén az ország majd tapasztalni fog. Hát én, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, elhiszem, hogy a régi politikai koncepciókba a korrupció is bele van illesztve : : : KovátS J. István : De mennyire ! Berki Gyula : ... és elhiszem, hogy a történelem tanúsága szerint az alkotmányos élet uj alakulásaiban a korrupció is helyet foglalt, de nagyon jól tudom, hogy nem erre a történelmi múltra való alludálás volt ennek a megjegyzésnek célja, hanem az, hogy a kisgazdapárt az ország közvéleménye elé ugy állittassék oda, mint amely egy pártkirályt akar, aki ennek a pártnak lesz királya és aki korrupcióval fog hozzájutni a trónhoz és a koronához. Nem, mélyen tisztelt nemzetgyűlés, mi nem akarunk pártkirályt. Mi csak azt akarjuk, hogy pártkirály ne lehessen ebben az országban és különösen ne lehessen királya egy olyan kis pártnak, aminő most Budaörsig behozta a királyt. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Fangler Béla : Majd meglátjuk a választások után, hogy milyen kicsi lesz az a párt ! A magyar nemzet mindig királyhű volt.