Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-297

 nemzetgyűlés 297. ülése 1922. évi január hó 25-én, szerdán. 553 berileg megérthetők, ha így tett a főszolgabíró, ám legyen. A dolog azonban nem maradt annyiban. A sárváriak megmozdultak, fellebbeztek és memorandumban engem is felkértek arra, hogy tegyem ügyüket szóvá. Ennek a kötelezettségnek akarok most megfelelni, mert töviről-hegyire ismerem ezeket az állapotokat és ügyvédi praxisomból folyólag is itt-ott rés nyilt arra, hogy a sárvári viszonyokba betekintsek. Teljesen áldatlan a helyzet. Az egész polgárság megrendülve, megrettenve áll szemben a főbiróval, akin nem lehet túladni. Az alispán tehát felmentette vádlottat, de hogy milyen szellemben hozta meg ítéletét, erre nézve csak egy példát mondok. Hogy mi a színvonala ennek az Ítéletnek, arra nézve csak a cukorügyet ragadom ki. Azt mondja az Ítélet, hogy nagyon okosan járt el a főbiró, hogy ugy cselekedett, ahogy cselekedett, mert a felsőbbség jóváhagyásával járt el, nevezetesen hivatkozik — bár ez bizonyitva nincs — egy kerületi kormánybiztosi engedélyre, amely megengedte neki, hogy a cukrot a sárvári gyárban lefoglalja. Azt már természetesen a kormánybiztos nem engedte meg, hogy a gyárral összejátszva a 3.80 koronára maximált cukrot 15 koronás árban vegye át, de azt sem, hogy 26 koronás áron kényszerítse rá a járási lakosságra. De ha megengedte volna is, akkor sem lett volna ehhez joga, mert ez közönséges zsarolás. Az alispán azonban azzal menti ezt az eljárást, hogy Gfuary főleg azért követte el ezt a cselekedetét, mert a háború után nagy volt az inség, a közellátási igények majdnem kielégíthetetlenek voltak, ott volt a munkásosztály fenyegető tömege és egyéb söpredék — amint ő mondja —, melytől rettegni kellett ; annak fékentartására volt szükséges az egész akció, hogy valamivel a szájukat be lehessen tömni. Mi tisztában vagyunk vele, hogy a cukorral nem lehet azokat lecsillapítani, de különösen 26 koronás cukorral nem, amikor annyi pénz még nagy ár volt. Világos tehát, hogy a főbiró eljárása nem a nyomor szociális enyhítését célozta. Nem h honorálta a cukorközpont, mert feljelentette. Ép ilyen gyenge az a védekezés is, amellyel az alispán előtt előhozakodott, hogy ő az ostfryaszszonyfai táborban barakkokat akart tataroztatni és bérbevenni azért, hogy a lakásnélkülieket ott elhelyezhesse. Nagyon jól tudjuk, hogy akármilyen szegény, akármilyen nyomorult is, az ember nem megy el, ha Sárváron lakik, Ostffyasszonyfára lakni. Ezek mind csak naiv kifogások. Az alispán ur hálával, köszönettel és dicsérettel illette azért is, hogy a 26 koronás o vagon cukrot a járás lakosságára rákényszeritette. Bákényszeritette olyan módon, hogy aki nem vette meg 26 koronáért a cukrot, annak egyebet sem adott. Azok tehát kénytelenek voltak megvenni. Csak igy-amugy elintézte azután Guary Leó a számadásokat is és szerencse még, hogy jókor NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. érte a vizsgálat ezt a nagy nyereséget, amelyet — azt hiszem most körülbelül 438.934 korona 38 fillér — meg lehetett menteni. Azóta nem tudom, mi van vele. Az ujabb bűnlajstromból csak ennyit akarok kiemelni, hiszen mindennap tele vannak a szombathelyi lapok becsületsértési ügyeinek tárgyalásával, azzal, hogy hogyan ítélgetik el becsületsértésekért Guary Leót. Csak egypár esetet akarok ezeken kivül megemlíteni, nevezetesen Nagy Jenő MAV. főellenőr esetét, akit 1919 őszén Guary egyszerűen letartóztattatott azért, mert fekete-vörös sávos nyakkendőt hordott. Ilyenféle dolgokat követ el Guary Leó ur. És hogy megemlítsek még egy ezeken kivül eső példát, állandóan üldözi más módon is a polgárságot, rendőri felügyelet alá helyeztet becsületes embereket. Többek között magam is ismerek egyet : Fiedler Károly esetét. Ez egy gércei lakos, jómódú polgárember, egynéhány millióig áll. Tisztességesen viselkedett mindig, a község jegyzője azonban haragudott rá, ezért a községi jegyző, valami Velansics Pál, összeszövetkezvén az ő jó barátjával, Guary Leóval, elhatározták, hogy ezt a Fiedlert el fogják intézni. Megjegyzem, Gruary Leónak is volt egy kis szerepe a kommunizmus alatt : még augusztus 8-ikán is aláirt a kommunista politikai megbízottal együtt egy plakátot, amelyet kiragasztottak, noha augusztus 6-ikán már értesítve lettek az összes hatóságok arról, hogy a jogfolytonosság helyreállott. Akkor, még augusztus 8-ikán egy vörös plakátot egy vörös emberrel, egy politikai megbízottal együtt aláirt, amelyben, ugy látszik, legitimizálták a Peidl-féle alakulást. Ezek, a főbiró és a jegyző, mondom, üldözőbe vettek egyes embereket, többek közt ezt a szerencsétlen gércei embert is, Fiedler Károlyt, a többszörös milliomost. Látta az egész község és a környék, hogy alaptalan a hajsza, ezért megmozdult az egész környék, tömegesen dűltek a száz és száz aláirásos kérvények ezért a tisztességes polgárért. A sárvári polgárok, a sárvári társadalom egyik-másik kiváló alakja állott érte jót. Mind nem használt semmit. Több héten keresztül fogva tartották, folyton összevissza verték ; tanukat igyekeztek ellene szerezni ; befogattak gércei embereket, akiket kínzásokkal, ütlegelésekkel arra akartak rábírni, hogy • vallják azt, hogy ez a Fiedler Károly csakugyan kommunista volt. De őrültség azt állítani egy többszörös milliomosról, hogy kommunista lehetett. Az egész polgárság mellette állt és hiába jelentette fel Gruaryt a kínzásokért is, a vége az lett, hogy Guary Leó akarata érvényesült a belügyminister a szerencsétlen embert rendőri felügyelet alá helyezte. A Guary Leó főbiró által keresztülvitt rendszabályok folytán ellenségének, Yelancsics Pálnak három, vagy négy kilométerre lévő lakásában kell mindennap kétszer jelentkeznie, annál a jegyzőnél, aki a kommu70