Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
A nemzetgyűlés 283, ülése 1922. évi január hó 14-én, szombaton. 89 bizottságban, bogy a párbaj nem kerülhető el. Nem lehet kétféleképen beszélni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Oda konkludálok abban a memorandumban, —- ha tetszik, szószerint is fel lehet olvasni — hogy én is helytelenítem büntetőjogunknak a párbaj büntetésére vonatkozó rendelkezéseit, ezeket feltétlenül revizió alá kell venni, azonban nem tartom alkalmasnak Rassay képviselő ur javaslatát, mert itt különféle szempontokat kell figyelembe venni. Nem részletezem itt a dolgot, hanem csak annyit mondok, hogy nézetem szerint a párbajoknál különbséget kell tenni. Nagy különbség van ugyanis párbaj és párbaj közt. Rupert Rezső : Aszerint, hogy kisgazdalegények vivják-e a kocsmában, vagy a Nemzeti Casino-ban vivják-e. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Bizonyos párbajokat a legszigorúbban el tudok Ítélni s a büntetés tekintetében majdnem odáig el tudnék menni, mint Eassay t. képviselőtársam, de meg tudom különböztetni ezektől a párbajoknak bizonyos részét, ahol sokkal enyhébb elbírálást kell alkalmazni. Ilyen felfogás foglaltatik abban a memorandumomban, mely szerint a nemzetgyűlés utasítsa az igazságügyi kormányzatot, hogy a párbajra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításával haladéktalanul foglalkozzék és terjesszen a nemzetgyűlés elé ilyen irányú törvényjavaslatot. Rassay Károly: Az nincs benne, hogy haladéktalanul foglalkozzék ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Hát tessék beleszúrni ! (Derültség a jobboldalon.) Nem akarom a t. nemzetgyűlést fárasztani ennek a memorandumnak a részleteivel, mely teljesen tárgyilagosan, nemcsak tudományos, hanem történelmi alapon is foglalkozik a párbaj kérdésével, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) akit érdekel, ott van az igazságügyi bizottság előtt, méltóztassék elolvasni és tessék azután tárgyilagos véleményt nyilvánítani. Rassay Károly: A párbaj-etikáról tessék beszélni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Teljesen osztozom t. képviselőtársamnak abban a véleményében, hogy ha megvan a lehetőség arra, hogy valaki a törvény keretei közt megvédje a , maga becsületét, akkor igenis oda kell fordulnia a törvényhez, de a mai viszonyok között vannak esetek, amikor a törvény nem ad módot arra, hogy valaki a becsületét megvédje. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami a t. képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy a párbajok elszaporodtak, ezt csak bizonyos / körre nézve tudom helyeselni és megállapítani. Altalánosságban a párbaj elszaporodását nem látom, csupán egy körben, a parlamenti körökben szaporodtak el ujabban tényleg a párbajok, de ennek az az oka, hogy törvényeink ebben a körben egyfelől tényleg nem védik meg kellőkép az emberek becsületét, másfelől — és ez nézetem szerint a sokkal sajNEMZETGYULËSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. nálatosabb tény — ebben a körben, a parlamenti tárgyalások körében olyan eldurvulást, olyan személyeskedést lehet tapasztalni, hogy ezt kell ezen párbajok okául tekintenem, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Rassay Károly: Olyan, mint a félhivatalos nyilatkozat, amilyent a mai nap is kiadott a kormány. Drozdy Győző: Sajnos, nekünk nincsenek ügyészeink, akikkel durcáskodhatnánk ! Rupert Rezső : Bebörtönöznek, lecsukatnak ártatlan embereket! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Az más kérdés, azt tessék máskor előadni, most a párbajkérdéssel foglalkozunk. Tekintettel a szólásszabadságra, a Háznak, a Ház elnökének fegyelmi jogát kellene kiszélesítenünk s a nemzetgyűlés fegyelmi hatóságát megállapítanunk. A házszabályunkban foglalt rendelkezések nem elég erősek ebben a tekintetben és parlamenti gyakorlatunk is a múltban és a jelenben is szerény véleményem szerint nem elég rigorózus, ugy, hogy a képviselők becsülete tényleg nincs kellőkép megvédve. Itt tehát bizonyos hiány van, tehát bajosan lehet arra hivatkozni, hogyha az embert a törvények nem védik meg, akkor maga önbíráskodás utján ne vegyen magának elégtételt. Itt egy hiatus, egy űr van és ezen segíteni momentán nem tudunk. Ezen ugy lehetne segíteni, ha a külföldi parlamenti jogok példáját követnők, mely parlamenti jogok két irányban biztosítják a védelmet : egyfelől oly irányban, hogy a Háznak és az elnöknek fegyelmi hatalma oly erős, hogy az meg tudja védeni minden képviselő becsületét, a másik pedig az, hogy a szólásszabadságuk a képviselőknek ebben a vonatkozásban ott nincs meg, t. i. a büntető térre, bűncselekmény elkövetésére ezen ürügy, ezen jogcím alatt lépni nem lehet a szólásszabadság védelme alatt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Ebbe nem megyünk bele! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Mint a mentelmi jogi vita alkalmával kifejtettem, én is sokkal fontosabbnak tartom a szólásszabadságot, semhogy meg tudnám engedni annak megnyirbálását, ellenben odáig el tudnék menni, hogy a Ház elnökének és magának a Háznak a fegyelmi joghatóságát kiterjesszük. Rassay Károly: De azután ne legyen amnesztia ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Igaz mindaz, amit a t. képviselő ur mond, tényleg nem volna szabad az embernek az elégtételvételnek ezt a módját elfogadni és választani, különösen nem volna szabad a minísternek, főleg az igazságügyministernek. Ezt teljesen aláírom, de erre válaszom csak az, amit annak idején, — a jogászok biztosan tudják — amikor a halálbüntetésről volt szó és azt követelték, hogy a halálbüntetést el kell törölni, Yà
