Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

64 A nemzetgyűlés 288, ülése 1922. évi január hó 14-én, szombaton. B. Szterényi József : Ugy van ! én terjesztettem be a királynak. Gr. Andrássy Gyula : ... azonban eddig nem tehettem ezt, mert pl. épen a 1er gyei kérdésben és más elvi kérdésben is nagyon súlyos ellentét van közöttürk.« Nem akarom most ezeket az ellentéteket kifejteni, csak azt állitom, kegy mindenki, aki a törtérelemmel foglalkozni fcg, aki a közelmúltak fejlődését ismeri, látni fegja, hogy közöttünk ámbár bizonyos kérdésekben teljesen egyetértettünk, más kérdésekben oly mély ellentétek voltak, amelyeket becsülettel csak a küzdelem Utján lehetett kiegyen literi. N>m jutottunk egy kalap alá, mert bizonyos kérdésekben egészen ellentétes felfogásunk volt ; de ezt személyes ellentétekre visszavezetni félreértése a múltnak ; abszolúte hiányzik benne a történeti látás. Csak egyéni személyeskedésre visszavezetni nagy felfogások összeütközését, legtöbbnyire tévedés. És most azt mondják, hogy készülőben van a második párbaj Bethlen és Ar drássy között. Rassay Károly : Előbb Bethlen s Nagyatádi körül volt. Szilágyi LajOS : Nem lehet összehasonlítani Bethlen Istvánt Tisza Istvánnal. Gr. AndráSSy Gyula: Hivatkozom azokra, akikkel előbb egy párton voltam, a keresztény párt összes tagjaira. Ők mind meg fogják erősíteni azt, hogy én tettem ki magamat Bethlenért, én voltam az, aki mindegy indorzáltam az ő váltóját, aláirtam ; akinek csaknem na ról-napra legközelebbi barátaimmal emiatt néha kemény, kellemetlen harcot kellett folytatnom, (ügy van ! half elől.) Úgyhogy azt mondani, hogy én Bethlennel szemben bármily személyi érzelem által befolyásoltattam volna magam, valóban nagyon csodálatos, teljesen felületes és minden indok nélküli állítás. Nincs-e elég ok arra, hogy mindenki megmagyarázhassa magának azt az ellentétet, amely — sajnos — kifejlődött Bethlen között és közöttem ? (ügy van ! half elől.) Nincs-e elég ellentét a között, aki lövet a királyra és lövet rám és a között, aki a királyt követi és akire lövettek ? (Zaj.) Gaal Gaszton : A törvény a fő ! RakoVSZky István : De a törvény a királyt is védi ! Gaal GasZton : A törvény ellen fegyverrel még a királynak sem szabad jönni ! RakoVSZky István : Ha nincs király, nincs törvény. (Nagy zaj jóbbfelől.) Talmi alkotmány ! Ugron Gábor : A Ház elnöke megbontotta a rendet ! Balla Aladár : Magyar ember létére nem hallgathatott. Gr. Andrássy Gyula : Nem akarom most — hiszen rátérek úgyis erre a kérdésre — azt bizonyítani, hogy a királyra lövetni szabad-e. PaCZek Géza : És a nemzetre szabad ? A nemzet laz szemét ? Arra lehet ? Rassay Károly : A párbajról van szó, várjanak ! Gr. Andrássy Gyula : Én csak azt mondom — és a t. elnök urnák szenvedélyes kifakadása csak azt bizonyítja, hogy mennyire igazam volt — csak azt mondom, hogy ha ilyen lényeges kérdésben & ellentétes állásponton vagyunk, akkor küzdelmünket minden jóhiszemű ember megmagyarázhatja anélkül, hogy személyes motívumokra kellene gondolnia ; (ügy van ! balfelől.) hogy szánvakság — ha nem rosszakarat — itt személyeskedésről beszélni. Rassay Károly: Magyarázzák meg a BethlenNagyatádi-párbajt ; mi volt annak az 'oka ? Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Az még most is folyik ! (Felkiáltás balról : Majd kiigazodik !) Gr. Andrássy Gyula : De állítom azt is, hogy a mostani szomorú napok, a mostani mély nagy válság előidézésében Bethlen István ministerelnöknek igen nagy szerepe van ; nagyobb mint nekem ! (Halljuk !) Sándor Pál : Ez érdekes. Gr. Andrássy Gyula : Mikor én éreztem azt a villanyos levegőt, amellyel telítve van a közélet, és láttam azt, hogy őfelsége a király jogainak érvényesítése céljából valószínűen nemsokára meg fog jelenni az országban, mivel én az időpontot célszerűnek, jól kiválasztottnak nem tartottam . . . Rassay Károly: Nem mertek törvényt hozni. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : . . . minden erőmet megfeszítettem, hogy ezt az eshetőséget megelőzzem és megakadályozzam. Sokat tárgyaltam augusztus hónaptól fogva és már előbb is a kormányzó úrral épugy, mint a ministerelnök úrral. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) Teljesen egyetértettünk a lényeges alapelvekben. Rassay Károly : Ez furcsa ! Gr. Andrássy Gyula : Mind a hárman legitimisták voltunk, — ez nem titok — legitimista alapelven állottunk, és mindhárman megegyeztünk abban . . . Rassay Károly : Kár, hogy nincs itt Gömbös ! Gr. Andrássy Gyula : ... hogy sürgős szükség van arra, hogy ez az elv kidomborítható legyen, és ezáltal őfelsége arra legyen rábírható, hogy ne jöjjön vissza mostanában. (Zaj.) Én mindig azt mondtam, hogy addig, mig őfelsége abban a nézetben van, hogy itt a politikát Gömbös-Eckhardt szellemében folytatják, ő természetszerűleg attól fél, hogy fait accompli-t fognak teremteni ellene, hogy azt a jogát, amelyet ő kétségtelennek tart . . . Rassay Károly : És a ministerelnök is annak tartotta ! Gr. Andrássy Gyula.: ... elvesztheti és nem lesz módjában visszajönni, amit pedig az ország érdekében is szükségesnek tart, s hogy akkor majd hallgatni fog azokra, akik esetleg azt mondják neki, hogy minden időveszteség végzetes lehet és ez ahhoz a következményhez vezethet, hogy ő azután végleg elveszti a trónját. Ezzel szemben én — mondom — mindig azzal érveltem, hogy gyors cselekedet kell. Mindenben megegyeztünk ;