Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
62 Â nemzetgyűlés 288. ülése 1922. évi január hó lá-én, szombaton. cátlan néha, mert nem vezettetik, mert nincs megszokva ahhoz, hogy irányítsák. Egészen anarchikus állapotok voltak itt évek óta, egészen más rendszer, mint a régi időkben, amikor, mondom, a ministerelnökök mindig legelső kötelességüknek tartották a Háznak a vezetését... (Ugy van! a baloldalon.) Sándor Pál: Nem birja el a Ház levegőjét! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : ... és ennek révén a közhangulat irányitását. A t. ministerelnök urnák főleg azzal a beszédével kívánok most foglalkozni, amelyet megint nem a Házban, hanem a fehér asztalnál tartott s amelyben ugy vagdalódzott, olyan szenvedélyesen támadott engem is, hogy valóban ezzel nem használt a közügynek. Mert h ministerelnök ilyen szenvedélyeknek példáját adja, akkor mit csináljon az ellenzék ? Ha az ellenzék, amelynek nincs hatalmi eszköze a küzdelemben, amely csakis a nagy közvéleményre való hatással dolgozik, azt látja, hogy a kormány, dacára hatalmi eszközeinek, a közvéleményt fel akarja ostorozni, fel akarja izgatni az ellenzék ellen, akkor kénytelen dupla adaggal visszafizetni, és akkor olyan harc, olyan polgárháboruszerü szenvedélyes harc fejlődik ki, (Ellenmondá&oh jobb felöl. Ugy van! a baloldalon) amelyben szenved épen a nemzet érdeke, szenved a konzervativizmus érdeke, szóval azok az érdekek, amelyeket a ministerelnöknek megvédeni hivatása. A ministerelnök ur azt mondta ott a fehér asztalnál, hogy az a csoport politikus, aki őfelségét a magyar királyt útjában most kisérte és melléje állt, hatalmi vágyból idézte fel az 1918. évi októberi forradalmat és idézte elő a mostani nehéz napokat és válságokat is. En erre, ha az ő taktikáját és beszédmódját helyeselném, azt válaszolhatnám, hogy a kormány pedig hatalmi vágyból lövetett a királyra. (Zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Rakovszky István: Ugy van! Gr. Andrássy Gyula: De ezt nem állítom, mert abszolúte nem kívánom az intenciókat feszegetni, hiszen nincs módomban beletekinteni a vesékbe, a csalatkozás pedig olyan könnyű. Ha az ember nem akarja elvadítani a helyzetet, sokkal okosabb, ha mások intencióját nem akarja magyarázni, hanem csak a cselekedetekre alapítja^ bírálatát és azokat itéli el vagy dicséri meg. (Elén 7c helyeslés a bal' és a szélsöbaloldalon.) A ministerelnök csalhatatlannak érzi magát. Rassay Károly: Azt hiszi, hogy ő a római pápa. Gr. Andrássy Gyula : Egész politikai koncepcióját ugy fejtette ki, hogy kiválasztja azokat, akik csak az ország érdekében dolgoznak, elválasztja a színaranyat a salaktól. (Zaj balfelöl.) Maga ez a gondolat — bocsánatot kérek — egy kissé gyerekes. JSÍem lehet az intenciók szerint különválasztani a jót a rossztól. Ezt majd talán az Úristen fogja az ítéletnapján megtehetni, de a ministerelnök nem teheti meg; ez ki van zárva, mert tévedhet és csak a cselekedetek és a bevallott programmok alapján egyesülhetnek vagy küzdhetnek az emberek egymás ellen. (Ugy van! bal felöl.) En azonban azt válaszolom a t. ministerelnöknek, nem intenciói, — mert azokat nem vizsgálom — hanem cselekedetei alapján, hogy neki igenis sokkal nagyobb része van, mint nekünk, ugy az 1918 októberi forradalom felidézésében, mint a mostani eseményekben. Rakovszky István: Ugy van! Gr. Andrássy Gyula: tigron Gábor t. képviselőtársam az októberi eseményekre már rámutatott a maga fényes szónoklatában, amely engem igazán örvendetesen emlékeztetett atyjának fényes szónoki eredményeire (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Éljenzés.) és teljesen igaza volt abban, amit mondott. Bethlen akkori képviselő ur nagy hibát követett el és különösen sokat ártott Őfelségének, és az ő tanácsával hozzájárult ahhoz, hogy a katasztrófa 1918 októberében olyan alakot öltsön, aminőt öltött. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Akkor Őfelsége, nem egyes intrikusok által megnyerve, mint ahogy naivul itt előadta a ministerelnök ur, banem fejedelmi kötelességérzete és bölcsessége által vezettetve felismerte azt, hogy amikor milliók vérével egy háborút folytat, amikor a milliókra támaszkodik, akkor fejedelmi kötelessége ezeknek a millióknak jogot is adni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Saját iniciativajából, saját belátásából állott kezdettől fogva erre az álláspontra, és ez hozta őt ellentétbe az akkori kormánnyal, amelynek felfogása e tekintetben más volt ; igenis az, nem pedig — mint mondják — egyes intrikusok működése. (Ugy van ! balfelöl.) Ezen az alapon és ebből az okból bukott meg az akkori kormány, ami az akkor fiatal királynak nagy népszerűséget szerzett az ország széles rétegeiben. Ki kellett volna tartani ezen rendszer mellett. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Akkor azonban jöttek a tanácsadók, közöttük Bethlen István gróf is . . . Rassay Károly: Legelsősorban. Gr. Andrássy Gyula : ... akik azt mondották, hogy ezt nem lehet tenni, nem lehet választatni, ez az országra nézve rendkívüli veszedelem volna, tönkretenné Magyarországot az általános választói jog, ezért tehát kompromisszumot kell kötni. Rassay Károly: 1919 augusztusában nem ezt mondta! Gr. Andrássy Gyula: Őfelsége akkor a kormány és a többség nyomása alatt és ilyen tanácsadókra hallgatva .. . Rakovszky István: Miellenünk! Gr. Andrássy Gyula : . . . miellenünk, akik becsületesen álltuk, mint állni fogjuk mindig a szavunkat, álltuk azt a megegyezést, amelyet akkor kötöttünk a szociáldemokratákkal, és