Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-297
554 A nemzetgyűlés 297. ülése 1922. évi január hó 25-én, szerdám,. nizmus alatt is eléggé aktive szerepelt. Fiedler Károlynak üzemei vannak; cséplőgéptulajdonos, sok mindenfelé lenne dolga, s azzal kell az idejét töltenie, hogy egész nap a gércei jegyzőhöz, Velancsics Pálhoz, a kiérdemesült kommunistához jár. Méltóztassék elképzelni, hogy ha a polgársággal igy bánnak a Guary Leóék jóvoltából, akkor ez a polgárság hogyan fogja tudni megkeresni azt a rengeteg jövedelmet, és előteremteni azt az adót, amelyből végeredményben a Guary Leóék is élnek. Ilyen kezelés mellett természetesen tönkre kell menni. Ez a Guary egyszer egyszerűen megsarcolta a járást is, zabot vetett ki a lovai számára gazdánként öt kg.-ot, és se szeri, se száma annak még, amit egyebet elkövetett. És a vége csak az lett, hogy a belügyminister ur megsokalta ugyan a felmentő alispáni ítéletet, — mert mégsem lehet azt a sok lehetetlen botrányt elkövetni, ugy hogy fel is mentsék érte az embert — de csak dorgálássai büntette, tekintetbe véve azt, hogy hosszú ideig fel volt függesztve. Ez a Guary burokban született ember. Amikor a királypuccs volt, talán ő volt a legelső Vas vármegye déli részén, aki kikiáltotta a restaurációt. Nevezetesen ott még senki semmiről nem tudott, s Guary Leó máris berendelte az egész tisztviselői kart, feleskette őket a királyra s egyszerűen kijelentette, hogy elmúlt a forradalmi rendszer, itt van az alkotmányosság. Amikor valami Uly nevű állategészségügyi felügyelő ezt nem akarta neki elhinni és nem akarta letenni az uj esküt, avval erős konfliktusa támadt. De, mint tudjuk, a királypuccsnak nem lett sikere, Guary Leónak menekülnie kellett. Le is vonta a cselekedetének konzekvenciáit, elmenekült a községből. Ez azonban csak néhány napig tartott, Guary megint otthon termett, még ma is ott ül a hivatalában a község nyakán és tovább uralkodik. Méltóztassék összehasonlítani a feltárt két esetet. Vérlázító visszaélések, szörnyű bűnök az egyik részen ; Guary teherlapján, bűnlajstromán szerepel egy egész becsületes nagy község átka, mindenki szeretne tőle megszabadulni, hiszen már évek óta járnak deputációk, hogy, vigyék el onnan, távolítsák el a bűnös főbírót. Es végül is, amikor már nagy üzleteket is csinált, sok visszaélést követett el, végül is csak dorgálásban részesül ez. Annak a becsületes kisgazdapárti jegyzőnek pedig, aki a népnek csak javára vált, akinek tényeiből áldás fakadt, aki anyagi áldozatokat is hozott népéért, akiért a nép rajong, s akiért a nép szintén deputációban járt, de nem azért, hogy elmozditsák, hanem hogy visszakapja, annak a kisembernek, kistisztviselőnek pusztulnia kellett helyéről. Hát ilyen az, amikor a végrehajtó hatalom kezeli a fegyelmi ügyeket, amikor a végrehajtó hatalom Ítélkezésétől függ az, hogy egy ember sorsa mi legyen, amikor a végrehajtó hatalom maga dönt élet-halálkérdésekben. Ezt igy hagyni nem lehet, hiszen igy a tisztviselőnek úgyszólván állati jogai sem lesznek megóva. Igy a közalkalmazott kenyere állandó veszedelemben forog. Ezen változtatni kell ; tisztességes, alkotmányos államban nem lehet azt eltűrni, hogy a hatalom kénye-kedvétől és erkölcs iránti érzéketlenségétől függjön az, hogy mi történik abban az országban. Végre itt az ideje annak, hogy a tisztviselőkre nézve alkossuk meg az egységes jogot, alkossuk meg azt a pragmatikát, amely a hatalom minden beavatkozásával szemben megvédi őket, és ami a legfontosabb lenne ebben a pragmatikában, alkossuk meg végre a független fegyelmi szakbiróságot, amely előtt a vád és védelem és a függetlenség garanciái mellett legyenek elintézhetők a fegyelmi kérdések. Hiszen sok-sok ezer ember élet-halálkérdéséről van szó és arról, hogy az ilyen métely, az ilyen bűnök, amilyeneket itt is felsoroltam, ne türessenek meg, ne türettessenek meg a hatalom kegyéből a tisztviselői karban. Tisztittassék meg a közalkalmazottak testülete, mert hiszen ez az országnak életérdeke. Ezért arra van szükség, ez a legfontosabb, hogy végre ezeknek a közalkalmazottaknak az ügyei független, pártatlan szakbiróság ítélkezése alá bocsáttassanak. Mindazokból, amiket elmondtam és szükségesnek tartottam felsorolni, folyik a következő interpelláció, amelyet az összkormányhoz intézek (olvassa) : »Interpelláció a közalkalmazottak szolgálati pragmatikája s fegyelmi ügyeinek független szakbiróság elé utalása tárgyában az összkormányhoz : 1. Hajlandó-e a kormány sürgősen törvényjavaslatot előterjeszteni a közalkalmazottak szolgálati pragmatikájáról, mely az 1920 : XIV. tcnek a kényszernyugdíjazásra vonatkozó részét hatályon kivül helyezze s a közszolgálat minden ágára kiterjedő egyöntetű fegyelmi jogot és független szakbirósági eljárást állapítson meg ? 2. Hajlandó-e a kormány az eddigi fegyelmi eljárásokat, melyek az 1918. év őszétől tartó forradalmi mozgalmakkal kapcsolatban vannak, revízió alá vétetni s az egyes eseteket újból higgadtabb, pártatlanabb eljárás tárgyává tétetni, ha kell, törvényhozási felhatalmazás alapján ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következik Rupert Rezső képviselő ur második interpellációja. Rupert ReZSŐ : T. Nemzetgyűlés S Tekintettel arra, hogy még mások is várnak interpellációra' azért, hogy ők is sorra kerüljenek és hogy megrövidítsem a tárgyalást, kérem a nemzetgyűlést, hogy interpellációm elmondásának elhalasztását megengedni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik hozzájárulni ahhoz, hogy
