Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés .288. ütése 1922. évi január hó 14-én, szombaton. 45 mederben folytassam le kritikámat és kifejthes­sem egyúttal az ezzel szorosan összefüggő azokat az okokat is, amelyek er gem arra indítottak, hegy a kormányt támogató kisgazdapárt keretébő lki­lépjek, elveim teljes fen tartása m llett. (Éljenzés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások johbfdől : Sajnál­juk ! Majd jönnék a választások!) Kerekes Mihály: Nm fog hozzátok menni támogatásért ! (Zaj és közbeszólások a jobbolda­lon. Elnök csenget. Barla-SzabÓ József: Kerekes máris sokat jár ide a keresztfolyosóra ! (Zaj.) Czeglédy Endre: A t. képviselő urnák a vá­lasztásokra vonatkozólag csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy én a kisgazdapártból régi elveim változatlan fejtartásával léptem ki. Ami pedig megválasztásomat illeti, én azt, hegy ma itt vagyok ebben a Házban, egyedül választóim bizalmának és saját magamnak köszönhetem, sőt — miután t. képviselőtársam bátor volt ezt felhozni — a párt­keretre vonatkozólag ki kell jelentenem, hegy még akkor is, amikor a kormányzó pártnak és a kis­gazdapártnak egyedüli hivatalos jelöltjeként vol­tam kerületembe kiküldve, a pártvezetőség eg}ik vezető tagja állitott ellenem burkoltan jelöltet, akit azonban voltam bátor megbuktatni és leszek bátor a jövő választásoknál ismét megbuktatni. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbfelől : Nagy az önbizalom !) Most végezve az ilyen személyes természetű kérdésekkel, rátérek beszédem tárgyára. Amikor a kormány elsőizben bemutatkozott, a minister­elnök ur őexcellenciája nagy koncepciós program­mal lépett a Ház elé, az Ígérvén, hogy ezt a nagy koncepciós programmot a legerélyesebben meg is fogja valósitani és végre is fogja hajtani. Azonban — sajnos — mit láttunk itten ! Azt, hogy a kor­mány ebből a programmból jóformán semmit sem valósitott meg. A kormányzatnak eredménye egye­dül a nagy adótételek megszavazása és az volt, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminister ur meg­buktattatott, hátrahagyván egy még befejezetlen kaotikus nagy adórendszert, amely semmiképen sem volt összeegyeztethető az államnak, az ország­nak már akkor is súlyos gazdasági, helyzetével. (Ugy van! balfelől.) Én ezen idő alatt is két izben voltam bátor erélyesen rámutatni arra, hogy ezt a pénzügyi politikát kellő gazdasági alátámasztás nélkül végre­hajtani nem szabad és nem is lehet. Nevezetesen május 4-iM beszédemben, ahol épen a termelő munkára hivtam fel a t. kormány figyelmét, a következőket mondottam o(lvassa) ; »Miután a volt kormány főprogrammpontjául a gazdasági és pénzügyi kérdések megoldását tűzte ki ; miután továbbá a volt kormány a agykon cepcióju, részle­tes pénzügyi programmot terjesztett elő, de gazda­sági muíjkaprogrammról a pénzügyi programmal kapcsolatban egyáltalán általános koncepcióban nem nyilatkozott ; miután azon ban a volt kor­mány összes szakministerei a jelen kormánynak is tagjai s a jelen kormány, dacára annak, hogy szintén az ország felépítését tűzte ki változatlan feladatául és a volt kormány pénzügyi pro grammját is változatlanul fentartja és keresztülviszi, de e pénzügyi programmot, illetve reformot alátámasztó gazdasági m un ka pro grammot szintén általános vonásokban sem adott, holott padig minden pénz­ügyi reformnak és országos rekonstrukciós mun­kának alapfeltételét — különösen országunk jelen helyzetében — az egész vonalon való megfelelő termelési politika, a termelési (produktiv) munka, sőt ennek minél intenzivebb fokozása képssi ; és miután a kormány ezeknek a vonatkozásoknak teljes tudatában kell hogy legyen : felhivem a kor­mányt, hogy pénzügyi pre grammot kellő gazda­sági munkaprogrammal és kellő produktiv munká­val alátámassza.« Kerekes Mihály : 26 milliárdból 90 milliót adnak közutak építésére ! Czeglédy Endre : T. Nemzetgyűlés ! Julius 21-ild beszédemben is felhívtam erre az igen t. kormány figyelmét, a következőket mondva (olvassa) : »Ezért sürgős intézkedéseket követelek a munkanélküliség megszüntetése terén is és nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy az igen t. pénzügyminister ur erre a célra nem adhat semmit sem, mert egy kormányunk van, amelynek tag­jai az összes szakministerek, igy a pénzügy­minister ur is, egyezzenek meg hát egymás között, lássák be végre annak igazságát, amit én mái­május 4-iki interpellációmban kifejtettem, hogy megfelelő gazdasági munkaprogramm nélkül tisz­tán adópolitikával nem lehet egy tönkrement országot rekonstruálni.« (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Akkor azt mondottam, hogy »gazdasági programmunkat összhangba kell hozni az adópolitikával, ma pedig azt mondom már, hogy adópolitikát csak olyan keretben lehet és szabad folytatni, amilyent a mi gazdasági hely­zetünk megenged.« T. Nemzetgyűlés S Mindez azt mutatja, hogy igenis, súlyos aggodalmaim voltak a kormány működésével szemben már akkor is. Sajnos, ezen aggályaim nagyon is alaposaknak bizonyultak, mert a kormány jóformán semmit sem valósitott meg programmjából. Most, midőn a régi kormány ismét bemutatkozott nagyatádi Szabó István kihagyásával és egy kissé hosszura nyúlt válság után, a ministerelnök ur már csak egy minden koncepciót nélkülöző u. n. munkaprogrammot adott, minden összhang és minden további rend­szer nélkül, amelyben én már egy bizonyos kap­kodást is látok. A ministerelnök ur munka­programmjában a következőket is mondja (olvassa) : »Az ellenforradalom idejében újból fordult a kocka. Most a hatalom nem ugyanazok­nak kezébe került vissza, hanem a középosztály kezébe, nevezetesen faluhelyen a kisbirtokos­osztály s a velük harmóniában lévő lateiner-elem, városokban a kisiparosság, a közalkalmazottak, az állami és egyéb tisztviselők és a kispolgárság kezébe. Ez a változás józan, egészséges nemzeti demokráciának kifejlődésére nyújt kilátást.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom