Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-296

462 . A nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január hó 24-én, kedden. Hogy a legitimisták megtették-e azt, amit a ministerelnök ur mondott, arra vonatkozólag elég utalnom Rakovszky István t. képviselőtársam beszédére. A ministerelnök ur, mikor azt mondja, hogy az egyik párt, tekintet nélkül az uj helyzetre, abban a felfogásban van, hogy a nemzet a király előtt deferálni köteles, és hogy akik ezen az állásponton vannak, azokat nevezi ő ultralegitimistáknak, erre azt kell felelnünk, hogy a ministerelnök ur vagy a legsúlyosabb ténybeli tájékozatlanságban szenved, . . . Őrgr. Pallavicini György : ügy van ! Mint mindig ! Lingauer Albin : . . . vagy pedig beállításában tendenciózus. Mert mikor a király ideérkezett, húsvétkor is és októberben is, mind a két alkalommal rögtön leszögeztették -vele épen ezek az úgynevezett ultralegitimisták, hogy ő nem akar minden feltétel nélkül visszajönni, hanem hozzájárul, hogy a királyi jogok szükittessenek és a nemzet jogai kiterjesztessenek. Ezért áprilisban kibocsáttatták vele a szombathelyi proklamációt, most pedig — amint méltóztattak Rakovszky beszédében hallani — őfelsége a király egy másik proklamációt kivánt kiadni, amelyben a demokratikus királyság elvének elfogadását tette magára nézve kötelezővé, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) a hadüzenet jogáról lemondott és belement a királyi jogkörnek a nemzet javára való igen lényeges megszükitésébe. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Az ultralegitimista szóban elrejtett tüske tehát semmi körülmények között sem sebezheti meg a mi hazafias hirünket, mert ultralegitimista, aki saját nemzetének érdekeit igy védi a királlyal szemben, akit trónjára vissza akar ültetni, semmi körülmények között sem nevezhető hazafiatlannak. Köztünk és az ellenünk hamisan vádaskodó másik fél között legfeljebb csak az a különbség, hogy a túloldal kortescélokra ki akarja használni azt a látszatot, ami nincs, ez az oldal pedig szerényen agyon akarta hallgatni még azt is, amit a nemzet érdekében kiverekedett. (Igaz ! ügy van ! balfélöl.) Rakovszky István : Ugy van ! Mert nem magunknak, hanem a nemzetnek csináltuk ! (Zaj jobbfelől.) Lingauer Albin : A ministerelnök tegnap azt mondotta itt, hogy ő a kisgazdákból nem akart szép szőrmentében legitimista pártot csinálni. Rendkivül különös. Pécsre azért ment a ministerelnök ur, hogy ott egy egységes kormányzópártot hozzon létre közös, az ő felfogásának megfelelő programmal. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Már most a legitimizmus mellett foglalt-e a ministerelnök ur állást, igen vagy nem ? Igen, amellett bontott zászlót. Tehát egy olyan pártot akart csinálni, amely az ő elveinek alapján állott. Mivel pedig ő legitimista alapon volt, tehát legitimista pártot akart. (Igaz ! ügy van ! balfélöl.) Hogy a ministerelnök ur most, változott parlamenti helyzet mellett, hirtelen vissza akarja szivni azt, amit Pécsett mondott, — mint abban a bizonyos kocsmában szokták a levest — az lehet. Ezt megteheti a ministerelnök ur, de mi leszünk annyira óvatosak, hogy eltesszük magunknak a pécsi beszédet, mint dokumentumát annak, hogy a ministerelnök ur Pécsett egészen máskép beszélt a saját legitimizmusáról, mint tegnap itt. Kiss Menyhért : Bizonyos események jöttek közbe ! ( ügy van ! a jobboldalon.) Lingauer Albin : A t. ministerelnök ur beszédében a következő passzus van (olvassa) : »A helyzet tisztázása alkotmányos kötelessége a nemzetnek, mert detronizálás forradalmi cselekedet lenne, amelynek következménye a nemzetre beláthatatlan konzekvenciákkal járna.« (Egy hang a baloldalon : Ennek akkor tapsoltak !) Mi történt ? A ministerelnök ur detronizáltatta őfelségét. Mi a következés abból, hogy ezt megcsinálta ? Az, hogy a nemzetre nézve beláthatatlan következményekkel fog ez járni. A ministerelnök ur tehát vagy Pécsett hirdetett téves tanokat és akkor a kellő politikai előrelátás hiánya nem jogositja fel őt arra, hogy a nemzet csalhatatlan vezéreként álljon ide (ügy van ! balfélöl.) vagy pedig nem tévedett, és akkor pártösszehozási, vagyis kortescélokból hangoztatta azt, amit mondott. Ha igy van, akkor menjen utána az egységes pártba aki akar, minket azonban az óvatosság és a sok csalódás, sajnos, már arra kötelez, hogy ne induljunk többé a ministerelnök ur után. Folytatom a szemelvények felolvasását, amelyek csak most lettek igazán pikánsak. A ministerelnök ur pécsi beszédében ezt mondja (olvassa) : »Addig, amig ezek valamelyes eredményre nem vezetnek, a királykérdést sem egyik, sem másik irányban eldönteni nem lehet és nem is szabad, addig minden törekvés, mely a parlamentben és a parlamenten Mvül harci riadó formájában nyilvánul meg, alkotmányellenes és forradalmi jelenség, amelyet a kormány teljes erővel elnyomni kötelességének kell hogy tartson.« Hogy a ministerelnök ur a forradalmi jelenségekkel milyen gyorsan megbékült, arra nekem semmiféle más példát felhoznom nem kell, mint az 1921 : XLVII. törvénycikket, amely, ha a ministerelnök urnák igaza volt Pécsett, nem jelent egyebet, mint a forradalom csiráinak a magyar törvénykönyvbe való beiktatását. (ügy van ! balfélöl.) A ministerelnök ur lázadást látott abban, hogy a király sok fegyveressel jött és szemrehányásokat tett gróf Andrássy Gyulának és társainak azért, hogy a király őfelsége csekély kiséret nélkül vagy fegyveres kiséret nélkül nem volt hajlandó Budapestre jönni, holott a kormány kijelentette, hogy jöhet bátran, mert itt biztonságban érezheti magát. RakOVSZky István : Mint Szombathelyen is ! Lingauer Albin : Én a látható kormányt és a láthatatlan mellékkormányt megpróbálom itt kissé összhangzásba hozni. Hogyan érezhette magát őfelsége Bethlen kormányának védelme alatt biztonságban, amikor még a kormány tagjai sem érezték magukat egész biztonságban ? (Derültség