Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-296

456 A nemzetgyűlés 296, ülése 1922. évi január hó 24-én, kedden. ugyanolyan terjedelemben beszélhessen, mint ahogy az alapjavaslatnál beszélt. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ki van mondva a sürgősség. Egyben kijelentem, hogy amennyiben ezeket a dolgokat sürgős interpalláció alakjában elő akarja terjeszteni, készséggel megadom az engedélyt még a mai napra is. (Zaj half elől.) Nem akarok senkit elütni a szólás jogától, én csak a házszabályokat alkalmazom ugy, amint a lelkiismeretem diktálja. Kerekes Mihály: Mint képviselők akartak gyűlést tartani. Ez; csak hozzátartozik, a tárgyhoz! Rassay Károly : Megnyugtathatom az elnök urat, hogy kizárólag a határozati javaslat keretében mozgok, mert a negyedik határozati javaslatom az, hogy az általános választójognak megfelelő rendelkezéseket mondja ki a Ház határozatilag ; már pedig mindazt, ami szükséges arra, hogy e határozati javaslatomat elfogadhatóvá és indokolhatóvá tegyem képviselő társaim előtt, szerény véleményem szerint jogom van elmondani. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Ez ebben a keretben mozog, azért nagyon kérem az elnök urat, hogy méltóztassék amúgy is végére járó beszédem elmondását megengedni. Elnök : En csak precedens teremtését nem akarom megengedni. Rassay Károly : A magam részéről épen ezért helyeztem súlyt arra, hogy legalább az a nagy garancia meglegyen, hogy az általános, titkos választói jogot a nemzetgyűlés elsikkasztani ne engedje, mert különben az adott viszonj^ok között az egész választás illuzóriussá válik. Az volt az én felfogásomnak tulajdonképeni indoka, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbalóldalon.) hogy a kivételes hatalmat meg kell szüntetni, mert különben választást vezetni nem lehet. Ami már most a kormány részéről történt azt a kijelentést illeti, hogy a koncentrációs kormány csak egy jámbor óhaj, én ezzel bővebben nem foglalkozom. Elég szomorú dolog az, hogy ilyen katasztrófák között az egyetlen kivezető ut, amely előttünk áll és amely lehetővé tenné, hogy ennek a nemzetnek életében legalább viszonylagosan nyugalmat, békét tudjunk létrehozni és a jövő törvényhozásnak működését is helyes mederbe vigyük, hogy az ne folytattassék ugyanazokkal az izgalmakkal, amelyekkel ez a nemzetgyűlés befejezi munkáját, csak egyszerű jámbor óhaj lehet ebben a Házban. Kérem a t. Nemzetgyűléstől a határozati jivaslatom elfogadását. Visszatérve még az első határozati javaslatomat illetőleg arra, hogy miért kivántam én a detronizálást és miért kivántam a Habsburg-ház összes tagjainak kizárását, utalok arra, hogy már a detronizáló törvényjavaslatnál tartott beszédemben kijelentettem, hogy én a trónfosztásban nem egy egyszerű köjjogi aktust akarok látni. A trónfosztásban én a magyar politikának uj irányváltozását akarom üdvözölni, amely végre demokratikus politika felé viszi az országot. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Ezért ragaszkodtam ehhez és ezt — sajnos — nem látom. Azóta megcsináltuk a detronizálást, de a politika minden tekintetben azon az utón halad, amelyen a trónfosztás előtt volt. Itt semmi különbséget nem látok a legitimistáknak feudális felfogása és a detronizálóknak sokat hangoztatott demokráciája között. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig ne méltóztassanak elfelejteni, a pártok elválasztásának ma nemcsak ezen a közjogi kérdésen kell történnie. Ma ki kell jegecesednie a választópolgárok előtt egy demokratikus politikát követő pártnak és ki kell jegecesednie egy konzervatív irányt követő pártnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A dolog természete szerint ennek nem volna szabad másképen megtörténnie, mint ugy, hogy azok, akik a Habsburgrestauráció elutasítását követelik és ezzel a nép uralmának álláspontjára helyezkednek, képviseljék a demokráciát (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és a másik oldalon, a legitimista oldalon maradjon meg a konzervatív felfogás. Szabó István (sokorópátkai) : A rossz közül az egyik is elég ! Rassay Károly: Amitől én félek és amit én szomorúan látok, az az, hogy a helyzet megfordult. Hogy taktikából-e vagy nem, azt nem keresem, de ugy látom, hogy a másik oldalon hangoztatják a demokrácia követelményeit, mig a szemben ülő tábort akarva, nem akarva lökik folyton a konzervativ irányba. À mi helyzetünk itt talán a legkényesebb, de kénytelen vagyok minden büszkélkedés nélkül azt mondani, hogy egyúttal a legtisztább és legvilágosabb is. Mi a közjogi kérdés miatt kiváltunk a kisgazdapártból, de nemcsak a közjogi kérdés miatt, hanem azért is, mert ugy láttuk, hogy a kisgazdapárt a demokratikus követelményeket nem érvényesiti olyan eréllyel, mint amilyen eréllyel érvényesítenie kelbrp. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Tévedés !) Már most mi kijőve ide az ellenzéki padsorokba, kezdettől fogva következetesen ezt az álláspontot képviseltük. Következetesen képviseltük a közjogi kérdésben, egyszer ezzel az oldallal álltunk szemben, másszor a másik oldallal, de mindig azon az utón haladtunk, melyet magunk előtt megjelöltünk. Es nagyon sajnálom, hogy még ma sem, amikor a közjogi kérdés körüli diífsrencia köztünk és a túloldal között elimirálva van, még ma sem tudok a túloldallal együtt haladni, még pedig azért, mert a másik kérdésben, a demokratikus követelmények szem előtt tartásában, a kisgazdapárt nem tett eleget történelmi hivatásának és kötelességének. (Ugy van ! bal felől.) Szilágyi LajOS : Választóinak tett ígéretének ! Rassay Károly: Elfelejtették a detronizálás pillanatában azt, hogy azt megelőzőleg volt ott még egy másik mozgalom is, az u. n. tiz pont mozgalma, mel yről ma már nembeszél senki sem. (ügy van ! a szélsöbalóldalon.) Drozdy Győző : El van temetve !