Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-296
450 A nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január hó 24-én, kedden. hazája sorsát, hanem az ellen tiltakoztunk, hogy a Habsburg-restauráción keresztül az osztrák-magyar monarchia még egyszer feltámadhasson. Nem érzelmi szempontok vezettek, legalább engem nem, és meg vagyok győződve, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat sem. PloSZ István : A múltból kellett meríteni ! Elnök : Csendet kérek. Ne méltóztassék közbeszólni. Rassay Károly : Az a gondolat, hogy a Habsburg-ház bármely tagja visszajöjjön a magyar trónra, a logika szabályai szerint feltétlenül elvezet oda, hogy lassan, súlyos áldozatok után, de mégis visszaállítjuk a régi monarchiát, amelyben ha területi integritásunkban nyerni is fogunk, politikai integritásunkban okvetlenül vesziteni fogunk. Szijj Bálint: Legalább sejteni lehetett ezt a törekvést ! Rassay Károly : De ha igy van, akkor nemcsak IV. Károly vissza jövetele ellen kell tiltakoznom, de épugy kell tiltakoznom az ellen a politikai gondolat ellen is, amelyet a t. ministerelnök ur nem cáfolt meg, —mert, ismétlem, csak Albrecht személyére vitte át a vitát — hogy ő a Habsburgdinasztia valamely tagján keresztül akarja megmenteni a magyar trónt a dinasztia számára. Ez ellen tiltakoznom kell, mert akkor a mi egész törekvésünk és küzdelmünk elveszti egyetlen jogos alapját a nemzet jövő életét tekintve, azt a helyes, objektiv alapot, amelyen haladnunk egyedül szabad. (Ugy van ! a baloldalon.) Mielőtt túlmennék ezen a határozati javaslaton és második határozati javaslatomat indokolnám, legyen szabad még arra visszatérnem, amit a t. ministerelnök ur mondott, hogy azért kellett nemzetközi szerződésbe foglalni ezt a megállapodást, -mert különben a nemzetgyűlés elé kellett volna ujabb törvényjavaslatot hozni és ezzel a nemzetgyűlést ujabb megalázásnak kitenni. Saját szavaimat hallottam viszont a ministerelnök ur ajkáról, azzal a különbséggel, hogy én ezt már 1921 áprilisában elmondtam, de elmondtam akkor is, amikor a trónfosztó javaslatot tárgyaltuk, mondván, hogy kérek annyi politikai bölcseséget a kormánytól, mely a nemzet sorsát intézi, hogy ne vigye bele sorozatos, fokozatos megalázásokba a nemzetet. Ezért, amikor 1921 november hó 5-én a detronizáló javaslathoz felszólaltam, azt mondottam beszédemben, hogy ez a javaslat nem fogja kielégiteni az entente-ot, mert nem rendelkezik felépitésében a kellő komolysággal. Utaltam különösen az indokolásban hangoztatott kényszerre és utaltam arra, hogy a Habsburg-családnak minden egyes tagját nem zárta ki a trónjelöltség sorából, arni ezt a kérdést ránk nézve elintézné ; figyelmeztettem a ministerelnök urat arra, hogy ezzel ujabb megaláztatásba fogj a vinni a nemzetet, s erre az történt, t. Nemzetgyűlés, hogy a t. ministerelnök ur az utánam következő szónokokat felkérte, hogy álljanak el a szótól, mert ekkor már igenis, tudomása volt neki arról a jegyzékről, amelyet aznap délután meg fog kapni s amelyben az entente követeli az összes Habsburg-családtagok kizárását. (Igaz ! Ugy van / balfelől.) A nemzetet tehát a megalázástól én akartam megmenteni, t. Nemzetgyűlés, és a ministerelnök ur akadályozott meg ebben, amikor felállt itt és elutasította azt a határozati javaslatomat, helyesebben : módositványomat, amelyben egyfelőlt az összes Habsburgoknak a tróntól való kizárásaindítványoztam, másfelől a kényszerre való hivatkozást is épen a törvény komolysága érdekében mellőzni javasoltam és kívántam, hogy a detronizációs jogcím a törvénybe bevétessék, mert hiszen végre is egy ilyen javaslatot komolyan nem lehet a történelemnek átadni, ha ezek a jogcímek magában a törvényben felsorolva nincsenek ; mondom, ezt az igen t. ministerelnök ur elutasította, illetőleg egy gesztussal felhivta a nemzetgyűlést, hogy az én javaslatomat vesse el, mire aztán a nemzetgyűlés azt le is szavazta. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Drozdy GyŐZŐ: Meg kell állapítani, hogy leszavaztátok ! Javos Antal : Elég hiba volt ! Rassay Károly : Elég hiba volt, de én nem azért rekriminálom most, mintha szemrehányást akarnék tenni, hanem csupán az a szándékom, hogy azzal a tényállással szemben, amit a ministerelnök ur tegnap itt elmondott, a való tényállást precízen leszögezzem. Már mosi, t. Nemzetgyűlés, ha ez akkor hiba volt, akkor azt hiszem, hogy ezt a hibát ma is jóvá lehet és jóvá kell tenni. És jóvá is lehet tenni azért, mert a nemzetgyűlésnek módjában van ma is meghozni egy törvényt, amely kizárja a Habsburgokat a trón várományosai sorából, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ne tessék azt hinni, hogy én ezt azért indítványozom, hogy a Ház valamelyik oldalán ülő képviselőtársaimat politikailag kellemetlen helyzetbe hozzam. Nem ezért, hanem azért indítványozom, t. Nemzetgyűlés, mert érzem, hogy ha nyugalmat akarunk itt ebben az országban, akkor elsősorban azokat a trónjelölteket kell kizárni a trón várományosai sorából, akik már eddig is megmutatták azt, hogy igenis, hajlammal birnak igényeiknek, vagy talán nem is igényeiknek, mert erről nem lehet beszélni, hanem vágyaiknak, ambíciójuknak érvényesítésére. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ennek a nyugalomnak biztosítása érdekében, és azért, mert azt akarom, hogy akik velem szemben az ellenkező, a legitimista állásponton vannak, végre visszaszorittassanak az elkeseredés teréről a nyugodtság terére, ahol be kell látnia minden magyar állampolgárnak, hogy itt másképen, mint alkotmányos eszközökkel, küzdeni nem lehet. Viszont azonban, hogy ezt elérhessük, ahhoz szükséges, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy máról-holnapra igen közelről fenyegető puccsok megtörténhessenek. Mindennek érdekében szükségesnek tartottam ezt a határozati javaslatot benyújtani, vagy amint az egyik képviselőtársam az előbb kijelentette, az