Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
A nemzetgyűlés 295. ülése 192i egyenlítést, erre az eshetőségre (Egy hang balfelől: Ez sem igás!) vállalták a felelősséget, inert hiszen a saját szavaik szerint megbízást kaptak arra, hogy tárgyaljanak, és azt mondták, hogy nem mer a király Budapestre fegyver nélkül jönni. Harmadízben kísérletet tettünk akkor, amikor Hegedűs tábornok ur Budapestre jött. Öt azzal küldtük vissza, hogy menjen a királyhoz, még pedig idegen követek jelenlétében mondtuk ezt — menjen vissza a királyhoz, akit arra kérünk, hogy fegyveres kiséret nélkül jöjjön Budapestre, győződjék meg a helyzetről, és ha megyőződött róla, biztosak vagyunk abban, hogy az ügyet békésen el lehet intézni. Tehát nem mi vagyunk az okai annak, hogy a becsületes és fegyvertelen elintézésnek útja szegetett, hanem hibásak azok, akik az utolsó percig is a fegyveres megoldáshoz ragaszkodtak és a békés megoldást lehetetlenné tették. (TJgy van ! jobb felöl) Ma sürün hangzik fel az a vád, hogy mi gyáva politikát követtünk, hogy ok nélkül hunyászkodtunk meg és elmulasztottunk egy kedvező alkalmat az ország integritásának helyreállítására. Ezt a vádat ma már olyanok is hangoztatják, akik eleinte talán más meggyőződésen voltak. Megengedem, hogy ez a vád a magyar nemzet előtt talán bizonyos tetszetősséggel bír, mert hiszen nemcsak a t. képviselő urak, hanem minden hazafias magyar ember, ha abban a hitben él, hogy itt alkalom kínálkozik az integritás helyreállítására, nem cselekedett volna. Meg vagyok győződre róla, hogy minden magyar ember, még ha republikánus is a meggyőződésében, szivesen elfogadta volna Károly királyt, ha biztositéka van arra, hogy az integritás ezen az utón helyreáll. (Úgy van! Ugy van! jobb felől és a szélsöbaloidalon.) Taszler Béla : Módot kell neki adni, hogy ezt bebizonyítsa! (Derültség jobbfelöl) Gr. Bethlen István ministerelnök: Nagy politikai bűnt követett volna el, ha ezt a nagy és hatalmas nemzeti szempontot kicsinyes vagy alacsonyabb szempontoknak rendelte volna alá. De amennyire tetszetős ez a vád, époly kevéssé helytálló. Mert nemcsak az integritásunkról nem lehetett szó, hanem ellenkezőleg, még ennek a csonka Magyarországnak is a pusztulása „következett volna be. (Ugy van! jobbfelöl.) Őszintén mondva, csodálkozom afelett, t. Nemzetgyűlés, hogy olyanok hangoztatják ezt a vádat, akik a puccs előtt épolyan tisztában voltak azokkal a nagy veszedelmekkel, amelyek egy ilyen kísérlet esetén ránk fognak zúdulni, hiszen a t. képviselő urak maguk is azt a meggyőzői dést vallották, hogy egy ilyen puccs végzetes következményekkel járhat az országra, még külpolitikai szempontból is. (Ugy van! ügy van! jobb felöl.) De nem is lehetett a t. képviselő uraknak 2. évi január hó 23-ém, hétfőn. 443 más meggyőződésük. Hiszen áprilisban, amikor önmaguk a saját cselekvésükkel a legkorrektebb módon hozzájárultak ahhoz, hogy a király az országot elhagyja és az ország biztonsága ezáltal veszélybe ne kerüljön, nem tehettek egyebet most, amikor a veszély sokkal nagyobb volt és nem is lett volna szabad másként cselekedniük, mint áprilisban. Mert ha áprilisban ugy jártak volna el, mint ahogyan most, akkor a katasztrófa épen ugy bekövetkezett volna már akkor. De kétszeres biztonsággal következett volna be most, ha ez a kísérletük sikerül. Mert hiába, azt a tényt, hogy április óta ugy külpolitikai, mint katonai szempontból helyzetünk ebben a kérdésben tetemesen romlott- letagadni nem lehet. Azóta lett teljessé az a gyürü, a mely körülöttünk vonatott (Ugy van! jobbfelöl.) Azóta egészült ki a rappallói szerződés, az a szerződés, melyet Csehország Jugoszláviával kötött, azon szerződésekkel, amelyeket Románia között egyfelől Csehországgal, másfelől Jugoszláviával. Itt mellesleg megjegyzem,hogy gróf Andrássy Gyula azt imputálta nekem, hogy én a rapallói szerződést április utánról keltnek tartom. Azt hiszem, hogy e tekintetben valami sajtóhibának kellett előfordulni . . . Gr. Andrássy Gyula : Lehet, de akkor az imputálta, nem én! Gr. Bethlen István ministerelnök : . . . mert én csak azt mondtam, hogy a rapallói szerződés azóta egészült ki azokkal a szerződésekkel, amelyeket Románia kötött a csehekkel és jugoszlávokkal. Es ne mondja senki, t. Nemzetgyűlés, hogy Románia passzivitását megőrizte volna, (Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl) ne mondja senki, mert hiszen szemben találja magát azzal a durva cáfolattal, amelyet Take Jonesku volt román ministerelnök, akkori külügyminister adott ki. De nem osztom Andrássy képviselő urnák azt a felfogását sem, hogy a nyugatmagyarországi kérdés bebizonyította, hogy ahol erőt mutatunk, ott sikert is lehet elérni ; tehát, ha itt mutattunk volna erőt, itt is sikert értünk volna el. Az eset egészen más! A kisentente azóta, hogy a nagyentente a korridor eszméjéről letett, a nyugatmagyarországi kérdésben érdektelen volt, érdektelenné vált még Csehország és Jugoszlávia is, de elejétől fogva érdektelen volt Románia és Itália, sőt, ha volt érdekük, ugy az inkább az volt, hogy a korridor ne létesüljön. És mert érdekeik itt nem voltak, szerződéseik, sem diplomáciai, sem katonai megegyezéseik erre a kérdésre nézve nem voltak. Tehát más volt az eset a nyugatmagyarországi krízis esetében és más volt az októberi napokban. Hogy mennyire különböző volt az eset, bizonyítja épen a királykrizis. Mert amíg a nyugatmagyarországi krízis idejében a korridor eszméje úgyszólván fel sem merült, vagy legalább akuttá nem vált, addig a király vissza56*
