Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
440 A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. a képviselő urak elzárták most azzal, hogy október folyamán egy puccsot rendeztek. És itt felmerül a felelősség kérdése. Eddig hallottuk, hogy a király bejött Magyarországba s hogy kik kisérték, de nem hallottuk, ki hivta ide a királyt. (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Mert a felelősség elsősorban azt terheli, aki a királyt könnyelműen idehívta, (ügy van! ügy van ! a jobboldalon.) Kik lehettek azok ? Én alkalmat kívánok adni mindenkinek, hogy amily férfiasan nyilatkoztak, hogy adott esetben megismételnék cselekedetüket, époly férfiasan jelentkezzenek, mert a nemzetnek tudnia kell, hogy kik voltak azok. (ügy van ! ügy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Rakovszky István : A ministerelnök ur hivta a királyt ! (Nagy zaj. Derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Friedrich István : Furcsa a dolog, furcsa ! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Hogy nem katonák hívták a királyt, hanem politikusok, arra bizonyíték a király sajátkezű levele, amelyet Schulte sshez, a svájci köztársaság elnökéhez intézett, s amelyben ő szószerint azt mondja (olvassa) : »Meine ungarische Getreuen haben mich unter Darlegung schwerstwiegender Grunde aufgefordert meiner eidlichen Pflicht gemäss mit der Königin unversaglich nach Ungarn zu kommen und haben ihrerseits alle Vorbereitungen getroffen, damit unserer Abreise binnen wenigen Stunden erfolgen können. (Egy hang a jobboldalon : Magyarul is kérjük!) Azt mondja a levél : Magyar hi veim a legsúlyosabb okok felsorolása mellett szólítottak fel arra, hogy esküszerü kötelezettségemnek eleget téve, a királynéval együtt azonnal Magyarországra menjek és a maguk részéről minden előkészítést megtettek, hogy elutazásunk a legrövidebb időn belül megtörténjék. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Szilágyi LajOS : Mi van a vis majorral, mely szerint kötelessége gyakorolni a királyi hatalmat. Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez nem vonatkozhatik katonákra, mert katonának nincs joga királyát esküszerü kötelességeire figyelmeztetni, ez csak politikus lehet, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Rakovszky István : Ezt politikus nem tette. (Nagy zaj jobbfelől.) MeskÓ Zoltán : Jó politikus nem ! Gr. Bethlen István ministerelnök : A felelősséget tehát a bekövetkezett eseményekért nem lehet a kormányra hárítani akkor, mikor voltak férfiak, akik félreismerve a helyzetet és saját kötelességeiket, és félrevezetve a királyt is, a királyt ide az országba behívták, (ügy van ! ügy van! jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos : A kormány is hibás, és aki bellivta, az is hibás ! Rakovszky István : Ha azok itt ülnének, ezt a leckét nem fogadnák el és nem tagadnák le. (Nagy zaj jobbfelől.) Budaváry László: Szóval a képviselő ur tudja, hogy kik azok. Tessék megemlíteni ! (Zaj és derültség balfelöl.) Rakovszky István : Éljen Budaváry ! (Élénk felkiáltások balfélől : Éljen Budaváry !) Budaváry László: Nem tetszik az igazság! Drozdy GyőzŐ : Csakhogy ezt is megértük, hogy a keresztény párt üdvözli. Budaváryt ! (Derültség balfélől.) Elnök : T. képviselő urak, méltóztassanak csendben lenni. így nem lehet tanácskozni. Temesváry Imre: Komoly dolog ez nagyon ! (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Most a felelősséget a bekövetkezett eseményekért a kormányra akarják hárítani azok, akik a királyt könnyelműen idehívták, (ügy van! ügy van! jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Rakovszky István: Kik azok? (Derültség jobbfelől.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Hivatkoznak épen az esküre is. Egy hűségeskü a királyival szemben arra kötelez, . . . Rakovszky István: Hogy lövessünk a királyra ! Gr. Bethlen István ministerelnök : ... hogy a királynak minden körülmények közt az igazat megmondjuk és ha az a meggyőződésünk van, — mint ahogy a t. képviselő uraknak azelőtt az volt a meggyőződésük — hogy végzetes következményekkel jár az országra nézve az ilyen kísérlet, akkor hűségesküjükből folyó kötelezettségük az lett volna, hogy karakterüknek egész erejével, rábeszélőképességüknek morális egész erejével rávegyék a királyt, hogy abbahagyja ezt a vállalkozást. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Es ha azt mondják, hogy ha mi a nemzet egységét helyreállítottuk volna és csatlakoztunk volna ahhoz a kísérlethez, amelyet tettek, akkor esetleg az vagy sikerülhetett volna, vagy sokkal kedvezőbben végződhetett volna, .hát kérdem a t. képviselő urakat, megtették-e önök azt a kísérletet^ hogy itt a nemzeti egységet megteremtsék ?. (Elénk félkiáltások jobbfelől : Soha !) Megtették ezt a kísérletet azok az urak, akik mikor a király megérkezett Sopronba, működésüket azzal kezdték, hogy elvágták a telefondrótokat, (Zaj és derültség balfélől.) hogy lehetetlenné tették a beszélgetést, hogy lehetetlenné tették még azt is, hogy a kormány tudomást szerezzen arról, mit csinálnak az urak és mi történt Sopronban ? (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Hát birnak-e az urak morális bázissal arra, hogy ilyen szemrehányást tegyenek a kormánynak ? ( Ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Ha valaki az egységet hangoztatja, akkor miért nem mutatta meg a maga részéről, hogy erre az egységre súlyt helyez és ezt létesíteni akarja? Mert önök igenis eltitkolták, lehetetlenné tették, hogy a magyar kormány még tudomást is szerezzen arról, mi történt az országban. ÖLÖk
