Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ütése 1922. évi január hó 23-án. hétfőn. 417 Még egy dolgot kívánok előzetesen megállapítani, azt, hogy az Ausztriával való tárgyalások állandóan ugyanazon kezek által vezettettek. Előbb Csáky minister és Gratz mint bécsi követ folytatták a tárgyalásokat, azután Gr atz mint külügy minister és Csáky mint megbizott, és végül az én időmben Gratz és Csáky mint megbízottak, akikhez még a bécsi követ szolgálata is járult. Ennek elmondásával korántsem akarom magamról a felelősséget elhárítani ... Friedrich István : Nem is lehet ! Gr. Bánffy Miklós külügymin ister :... csak jelezni kívánom, hogy a nyugatmagyarországi ügyben semmiféle rendszerváltozás, semmiféle zökkenés nem következett be a tárgyalásokban, s a tárgyalásokat azok vezették, akik az ügyet a legalaposabban és leghosszabb idő óta ismerték. Ezt előzetesen el akartam mondani, hogy beszédem során ne legyek kénytelen újból rámutatni. Áttérek már most az események rövid taglalására. A nyugat magyarországi ügynek három fázisa van. Az első fázis a trianoni béke ratifikálásától az 1921 augusztus 28-án hozott ministertanácsi határozatig terjed. A második az az idő, amely ettől a naptól a velencei egyezményig tart, s a harmadik fázis, amely a velencei egyezménytől egészen napjainkig és a népszámlálás befejezéséig tart. Az első időben, anélkül, hogy messzebb mennék vissza, jelezni kívánom az 1921. évi január hó 7-én nekünk átadott nagyhatalmi jegyzéket, amely szerint a trianoni béke 71. §-ában jelzett terület nem közvetlenül Ausztriának, hanem a nagyhatalmaknak kell hogy átadassék, amelyek azt tovább adják Ausztriának. Erre a jegyzékre Gratz külügyminister ur január 13-án válaszolt, amely választ különben Sigray gróf a beszédében már idézte is. A nagykövetek tanácsának válasza erre a jegyzékre január 27-én történt. Ez a válasz igen előnyös, kedvező hangú ; szívesen veszik a tárgyalások megindítását Ausztriával, sőt tudtunkra adják azt, hogy Ausztriának azt a tanácsot fogják adni, hogy a tárgyalásokat mielőbb felvegye. E tárgyalások meg is indultak ; a helyzet akkor az volt, hogy kisebb határ kiigazítások lehetségesek Magyarország javára, viszont Ausztria javára, főleg gazdasági előnyök ajánltatnak fel. Az osztrákok mindezzel szemben mindig elutasító állásponton voltak, mindig a res judicatára hivatkoztak és a kísérőlevélnek érvényét a maguk részéről sohasem ismerték el, sem akkor, sem később. Végül a magyar megbízottak felszólították őket, a nagyhatalmi jegyzékre hivatkozva, hogy az osztrákok tegyenek javaslatot. Ez azonban nem történt meg. Most jön egy kedvezőtlen fordulat, amely a nagyhatalmak jóakaró beavatkozásához fűződő reményt legnagyobbrészt lerontotta. Ez a március 30-iki nagyhatalmi jegyzék, melyet a képviselő ur nem emlit, pedig ez igen fontos. Ebben ki van mondva, hogy 1. a nyugat magyarországi kérdés nem hozható kapcsolatba sem pénzügyi, sem gazdasági kérdésekkel ; 2. hogy csak kisebb, lokális természetű határkiigazitások lehetségesek és 3. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. hogy Ausztria és Magyarország kölcsönösen követelhetik egymástól azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, melyek a trianoni és saint-germaini szerződésekben foglaltatnak, külön tárgyalások utján, de ezek nem kapcsolhatók össze. Erre május é-én válaszoltunk. Kimondottuk, hogy ezt a merev álláspontot elfogadhatatlannak tartjuk és bizonyítottuk, hogy mennyire nehezíti a közvetlen tárgyalást ez az ujabb nagyhatalmi jegyzék. Egyben erélyesen hivatkoztunk a kísérőlevélben tett Ígéretre. Van szerencsém ennek a jegyzéknek egy részét felolvasni (olvassa) : »Atrianoni békeszerződés két szerződésből áll, a békeszerződésből és a kísérőlevélből. Mindkettő a legfelsőbb tanács elnöke által van aláírva, aki egyúttal Franciaország ministerelnöke. A magyar kormány elfogadta a trianoni békeszerződést, mivel a kísérőlevélben bizonyos engedményeket és biztosítékokat vélt látni, melyek a békés megegyezést látszottak lehetővé tenni. A magyar kormány ennélfogva súlyt kell hogy helyezzen arra, hogy ez a kérdés tisztáztassék, mert sohasem irta volna alá a trianoni szerződést a kísérőlevélben foglalt ígéretek nélkül. A kísérőlevélben egyúttal elismerik, hogy vannak a szerződésben etnikai és gazdasági igazságtalanságok, amelyek jóvátétele iránt a kísérőlevél intézkedik is. A magyar kormány azonban már egy éve iparkodik szomszédaival az állandó megegyezés politikáját folytatni, s a kísérőlevélben erre nézve támaszt lát.« Közben újra felvettük az osztrák tárgyalásokat, amelyek május végéig, május 25-ig terjedtek, ugyanolyan eredménnyel, mint előbb. Ez utóbbiban, a május 25-ikiben, fejti ki először Gratz volt minister ur általános vonásokban a területek paszszivitásának elvét és ezen az alapon keresi a megoldást nagy vonalakban. A nagykövetek tanácsa azonban május 31-én sürgetően lép fel, az utolsó jegyzékünkre válaszul, szigorúan, majdnem fenyegető hangon. Van szerencsém egy passzust ebből felolvasni (olvassa) : »A trianoni békeszerződés életbelépésével azon feltételek mellett lesz átadandó a terület, amelyek a magyar kormánnyal közöltetni fognak. A nagykövetek tanácsa nem fogadhatja el a május 12-iki jegyzékben foglalt érvelést, — akkor vették ugyanis át — kimondja, hogy a magyar kormány ezzel igen súlyos felelősséget vállal magára. A kísérőlevél csak a szellemét értelmezi a békének, amely szellemben a szerződés alkelmazható. A szövetséges kormányok ezért rövid időn belül választ kérnek, vájjon Magyarország kész-e szerződésbeli kötelezettségének eleget tenni.« Erre a jegyzékre a választ akkor nem lehetett mindjárt megcsinálni, mert közben az osztrák kormány megbukott és nem volt kivel tárgyalni. Mi pedig ezirányban megnyugtatást kerestünk. A válasz július 12-én adatik meg ; azt kívánta, hogy a kísérőlevél alapján működő határkiigazitóbizottság először fejezze be működését, állapítsa meg a végső határt és csak akkor történjék az átadás, amelynél a kísérőlevélnek alkalmazását okvetlenül biztositani akarja. Kisvártatva azonban 53