Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
412 A nemzetgyűlés 295. ülése 19 javaslatnak az a paragrafusa, amely az rdóvégrehajtási utapitásra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk/ johbfelöl) Én itt tisztelettel megjegyzem, hogy az a végrehajtási utasitás, amely a jövedelem- és vagyonadótörvényekre nézve annak idején kiadatott, teljes egészében fedi a törvényt, nemcsak az én véleményem szerint, hanem igen sok ehhez értő embernek, nevezetesen közigazgatási bíráknak, tehát a legfelsőbb fokon ebben a tekintetben Ítélkező embereknek a véleménye szerint is, s ennélfogva itt csak arról van szó, hogy elimináltassék az esetleges bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a rendszernek és az összeállításnak a különbsége jogvitát idézzen elő. Az egyedüli pont, amely tekintetében ez a nézelettérés tudomásom szerint ma fennáll, csak az értékelések kérdése. Ennek a szabályozására kérek én ebben a paragrafusban felhatalmazást ; kérek pedig kizárólag az 1920/21. évi kivetést illetőleg azért, mert különben nem tudom ezt a kivetést foganatositani épen arra a nézetkülönbségre való tekintettel, amely ebben a tekintetben egyrészt köztem és mondom, igen sok a dologhoz értő és közigazgatási birósági funkciót végző egyének között s másrészt esetleg más egyének között fennáll. Kérem, mondom, kizárólag erre és a kört illetőleg is csupán a földbirtok és a ház birtok értékének szabályozására kérek felhatalmazást. Mert hiszen ami az értékpapírokat illeti, ezek árfolyamának megállapítását s ezeknek milyen értékkel való felvételét a törvény értelmében már ezidőszerint is szabályozhattam és szabályoztam. Itt tehát valami messzemenő felhatalmazásról, nézetem szerint, nincs szó, s azt, amit ebben a tekintetben akarok csinálni, a pénzügyi bizottságban már bejelentettem, ott a kiadandó rendeletet ismertettem és ha meg méltóztatnak engedni, hajlandó va-gyok itt is ismertetni. A lényege a földbirtok és azután a házbirtok értékének a szabályozása, s ebben a tekintetben ugy vettem észre, hogy a tisztelt túloldal részéről néhány felszólalás és észrevétel hangzott fel, hogy vigyázzanak kisgazdatársaim arra, nehogy itt valami uri huncutság történjék. Hát, én azt hiszem, hogy a kisgazdapártot velem szemben igazán nem kell megvédeni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) De hogy ebben a tekintetben tiszta helyzetet kapjunk és hogy reámutassak arra, mit jelent az, ha én a kataszteri értéket veszem fel alapul, — bátor leszek azonnal felolvasni a tételeket. Előbb azonban megjegyzem, hogy a szabályozásra és arra, hogy én a kataszterből indulok ki, szükség van azért, mert a helyzet a következő. A törvénynek a rendelkezése szerint jelenleg az adóköteles vagyon megbecsülésénél annak a megállapitott időben mutatkozó általános forgalmi értéke irányadó. Ez a megállapitott idő jelenti mindig december 31-ét. Irányadó akkor, ha a következő ""szakaszok mást nem rendelnek. További rendelkezés azután ebben az általános szabályt tartalmazóban, hogy nem vehetők figyelembe a háború folytán beállott rendkívüli és időleges áremelkedél évi január hó 23-án, hétfőn. sek. Azonban az, hogy a pénz romlása következtében ezidőszerint már nem 600 koronáért vásárolunk egy hold földet, az, azt hiszem, se nem rendkívüli, se nem időleges értékemelkedés, hanem a helyzetnek teljes megváltozása, kifejezője annak, hogy most már nem 104 centime-os, hanem 0'80 centime-os koronával számolunk. De megjegyzem, hogy akkor, amikor a törvény azt mondja, hogy annyiban irányadó ez az átlagos forgalmi érték, amennyiben a következő szakaszok mást nem rendelnek, akkor teljes meggyőződéssel állithatom azt, — amint ezt már több izben hangsúlyoztam — hogy az általános rendelkezés csak annyiban nyerhet alkalmazást, amennyiben nem állanak evvel szemben a törvényben más rendelkezések. A törvényben az van mondva, hogy az ingatlan értékének megbecsülésénél, amennyiben mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanról van szó s az ingatlan a maga egészében bérbe adva nincs, a hasonló bérösszegeket kell alapul venni. Ha tehát én ebből indulnék ki, és a haszonbérösszegeket keresném és azok húszszorosában próbálnám az értéket megállapitani, — már pedig az én meggyőződésem szerint nem tehetnék másként —akkor, azt hiszem, teljesen lehetetlen eredményre jutnék épen azon különbözőségek következtében, amelyek a bérleti viszonyok tekintetében ezidőszerint fennáll anak. Vettem tehát egy más módot, azt, amelyet a vagyonváltságnál is vettünk, nevezetesen a kataszteri hozadékot vettem alapul. Sokan azt mondják, hogy a kataszter nem megfelelő, hogy túlságosan kedvez a nagybirtoknak és hátrányba juttatja a kisgazda-társadalmat. Bátorkodom erre nézve felolvasni azt az eredményt, amelyre egyrészt a kiadandó ily értelmű rendelet és másrészt a törvény rendelkezéseihez képest jutunk, öthoidas gazda fizet 26 koronát, tizholdas gazda fizet 76 koronát, tizenötholdas fizet 172 koronát, ötvenholdas fizet 900 koronát, százholdas fizet 2800 koronát. Ami a progressziót illeti, öt holdnál egy holdra esik 2*60 korona, tiz holdnál 3'80 korona, tizenöt holdnál 5*75 korona, száz holdnál 14 korona és ötszáz holdnál 37*60 korona. Én azt hiszem, hogy dacára annak, hogy ebből az annyira kifogásolt alapból indultam ki, a törvény és ez a rendelkezés mégis teljesen biztosítja a progressziót. Már most Mándy t. képviselő ur szintén több észrevételt tett szinténaz adókivetések tekintetében és figyelmembe ajánlotta, hogy szüntessük meg azt az eljárást, amely szerint elsőfokon a pénzügyigazgatóságok vetik ki az adót és bizzuk ezt az önadóztatásra. Én ezidőszerint szerves adóreformmal ehhez a törvényhozáshoz már nem jöhetek. A kivetések az 1920—21. esztendőre folyamatban vannak és igy ezt a javaslatot és ezt a megjegyzést — ugy mint több mást, ami ebben a tekintetben elhangzott — köszönettel tudomásul veszem arra a munkára, amelyet el kell végeznem a választások ideje alatt azért, hogy a választások után az uj parlamentnek szerves, összefüggő javaslatokkal tudjak szolgálni.
