Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

382 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. akik a maguk szintén téves függetlenségi törek­vése következtében a legborzasztóbb rabságba, szolgaságba, a legiszonyúbb. nemzetiségi elnyo­másba estek bele azzal a magyar uralommal szemben, amelyet valamikor ennek a koronás királynak jogara alatt élveztek. (Igaz ! TJgy van ! a hal- és a szélsöbáloldalon.) Somogyi István: Most sírják vissza! Milotay István: És ezeken a szimpátiákon kivül jelenti azt az erőt, amelyet az osztrák németség nagy része képvisel, amely megint csak tudja, hogy nincs számára más ut, ha nem akar teljesen deferálni a szláv hegemóniának, vagy ha nem akar beolvadni a német birodalomba és nem akarja elveszíteni gazdasági és politikai jövendőjét, ha nem akar egy részállammá sülyedni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Lehetséges, helyes és okos politika-e tehát ez, mikor mi itt állunk a magunk iszonyú elhagyatottságunkban, mikor körülöttünk kivülről csupa ellenség, belsőleg pedig le vagyunk gyöngülve, megengedhetjük-e mi magunknak azt a fényűzést, hogy ezeket a hatalmas erőket, segitő tényezőket, amelyeket a legitimizmus gondolata számunkra jelent, a füg­getlen Magyarország és a nemzeti függetlenség jelszavával elűzzük magunktól, lehetséges-e, hogy ezeket eltávolítsuk, visszautasítsuk? Nem, tisz­telt Nemzetgyűlés, ez olyan óriási tévedés, olyan történelmi hiba volna, mint volt az, amiért 1918 októberében egyszer már meglakoltunk a magunk borzasztó katasztrófájával. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) De, t- Nemzetgyűlés, a túlsó oldalnak egész mentalitása és minden törekvése azokon kivül, amiket jelezni bátorkodtam, még egy más nagy hibában is szenved. Ez a hiba abban áll, hogy én még nem hallottam soha pozitív formában megjelölni az ő részükről azt, hogy ha tehát a legitim urakodóval és a legitimitás törekvései­vel szembehelyezkednek, mi az a megoldás, amelyre ők gondolnak, mi az a pozitívum, amelyet ennek a nagy valóságnak, ennek a nagy pozitívumnak helyébe akarnának tenni? (Igaz! Ugy van! bal felöl!) Erre, t. Nemzetgyűlés, az u. u. szabadkirály választó-mozgalomnak egyetlen­egy tényezőjétől, egyetlen, még csak távolról tájékoztató nyilatkozatot sem hallottam. Hát t. Nemzetgyűlés, ha egy mozgalom ilyen tájé­kozatlan a saját céljait illetőleg, ha egy moz­galom annyira nincsen tisztában azzal, hogy egy megsemmisített, egy kitörölt erőtényező helyébe a maga részéről mit tud, vagy mit képes iktatni, amely azt legalább is hasonló értékkel és a nemzeti függetlenség szempontjából hasonló esé­lyekkel pótolni tudja, akkor ennek a mozgalomnak, ennek a törekvésnek olyan szervi betegségével állunk szemben, amely már egymagában is alkalmas arra, hogy annak egész gyöngeségét és képtelenségét illusztrálja. (Igaz! Ügy van! bal­felöl) Ezért kérdeznünk kell, t. Nemzetgyűlés, évi január hó 21-én, szombaton. hogy kire is gondol tulajdonképen ez a szabad­királyválasztó-mozgalom. Ma a XX. században uj dinasztiákat plán­tálni el, uj uralkodókat ültetni trónra és igye­kezni meghonosítani, r meddő és hiu törekvés. Csontos Imre: És ezen búsul egy magyar ember. (Zaj.) Milotay István: Hát Magyarország már ebben a tekintetben is Albániává sülyedt volna, amelyet nem tudom, honnan előszedett Wied hercegekkel lehetett csak elesettségóből fölemelni és lehet állami függetlenségéhez hozzásegíteni? T. Nemzetgyűlés! A túlsó oldalról erre a kérdésre nem tudnak felelni. Szabó István (nagyatádi): Majd szabadon mondjuk meg, hogy ki legyen ! Kerekes Mihály : Az most csak ujabb harcot váltana ki ! Fokozná a harcot. (Zaj.) Friedrich István: Majd apróhirdetés utján keresünk! (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek. Milotay István: És épen azért,*! Nemzet­gyűlés, mert az egyik részről ilyen kevés a pozi­tívum s mert a másik rész mellett ilyen óriási erőtényezők ós bizonyítékok szólanak, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy ez a másik megoldás, a legitimizmus, és a legitimista álláspont mel­lett való kitartás hozhatja csak meg annak a nagy célnak valósulását is, amelyért a túlol­dalon is harcolnak, t. i. egyedül csak ez bizto­sithatja a független államiság megteremtését, az integer Magyarország visszaállítását, ezért sorolom én magamat a legitimizmus hivei közé. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Szabó István (nagyatádi) : Volt valaha a Habsburgok alatt független Magyarország? Milotay István: Ezért vagyok én,t.Nemzetgyű­lés, azon az állásponton,hogy akármilyen detronizá­ciót csináltunk is, igenis van törvényes magyar ki­rály (Felkiáltások jobb felöl : Csak lesz !) és ezért ve­tem fel azt a kérdést, hogyha a másik oldalról ezt kétségbevonják és készek arra, hogy azt a bizonyos törvényt, amelyet külső kényszerra alkottunk, mint ezt a túlsó oldalon is elismer­ték, . . . Szabó István (nagyatádi) : Nemcsak külső kényszerre ! Milotay István : . . . érvényesítsék, mondom, ezért vetem fel azt a kérdést, hogy ki fogja hát azt a megválasztott királyt megkoronázni? Szabó István (nagyatádi) : Légy nyugodt, van vállalkozó arra! Milotay István : Engedjék meg nekem t. képviselőtársaim, hogy ezzel kapcsolatban egy olyan névre hivatkozzam, amelyet politikájuk igazolása céljából Kossuth Lajos, Rákóczi Fe­renc és Bocskay István neve mellett önök is harcba szoktak vinni, nevezetesen hivatkoz­hassam Bethlen Gáborra és arra, hogy miként gondolkozott ő ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk! balfelől.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom