Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
382 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. akik a maguk szintén téves függetlenségi törekvése következtében a legborzasztóbb rabságba, szolgaságba, a legiszonyúbb. nemzetiségi elnyomásba estek bele azzal a magyar uralommal szemben, amelyet valamikor ennek a koronás királynak jogara alatt élveztek. (Igaz ! TJgy van ! a hal- és a szélsöbáloldalon.) Somogyi István: Most sírják vissza! Milotay István: És ezeken a szimpátiákon kivül jelenti azt az erőt, amelyet az osztrák németség nagy része képvisel, amely megint csak tudja, hogy nincs számára más ut, ha nem akar teljesen deferálni a szláv hegemóniának, vagy ha nem akar beolvadni a német birodalomba és nem akarja elveszíteni gazdasági és politikai jövendőjét, ha nem akar egy részállammá sülyedni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Lehetséges, helyes és okos politika-e tehát ez, mikor mi itt állunk a magunk iszonyú elhagyatottságunkban, mikor körülöttünk kivülről csupa ellenség, belsőleg pedig le vagyunk gyöngülve, megengedhetjük-e mi magunknak azt a fényűzést, hogy ezeket a hatalmas erőket, segitő tényezőket, amelyeket a legitimizmus gondolata számunkra jelent, a független Magyarország és a nemzeti függetlenség jelszavával elűzzük magunktól, lehetséges-e, hogy ezeket eltávolítsuk, visszautasítsuk? Nem, tisztelt Nemzetgyűlés, ez olyan óriási tévedés, olyan történelmi hiba volna, mint volt az, amiért 1918 októberében egyszer már meglakoltunk a magunk borzasztó katasztrófájával. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) De, t- Nemzetgyűlés, a túlsó oldalnak egész mentalitása és minden törekvése azokon kivül, amiket jelezni bátorkodtam, még egy más nagy hibában is szenved. Ez a hiba abban áll, hogy én még nem hallottam soha pozitív formában megjelölni az ő részükről azt, hogy ha tehát a legitim urakodóval és a legitimitás törekvéseivel szembehelyezkednek, mi az a megoldás, amelyre ők gondolnak, mi az a pozitívum, amelyet ennek a nagy valóságnak, ennek a nagy pozitívumnak helyébe akarnának tenni? (Igaz! Ugy van! bal felöl!) Erre, t. Nemzetgyűlés, az u. u. szabadkirály választó-mozgalomnak egyetlenegy tényezőjétől, egyetlen, még csak távolról tájékoztató nyilatkozatot sem hallottam. Hát t. Nemzetgyűlés, ha egy mozgalom ilyen tájékozatlan a saját céljait illetőleg, ha egy mozgalom annyira nincsen tisztában azzal, hogy egy megsemmisített, egy kitörölt erőtényező helyébe a maga részéről mit tud, vagy mit képes iktatni, amely azt legalább is hasonló értékkel és a nemzeti függetlenség szempontjából hasonló esélyekkel pótolni tudja, akkor ennek a mozgalomnak, ennek a törekvésnek olyan szervi betegségével állunk szemben, amely már egymagában is alkalmas arra, hogy annak egész gyöngeségét és képtelenségét illusztrálja. (Igaz! Ügy van! balfelöl) Ezért kérdeznünk kell, t. Nemzetgyűlés, évi január hó 21-én, szombaton. hogy kire is gondol tulajdonképen ez a szabadkirályválasztó-mozgalom. Ma a XX. században uj dinasztiákat plántálni el, uj uralkodókat ültetni trónra és igyekezni meghonosítani, r meddő és hiu törekvés. Csontos Imre: És ezen búsul egy magyar ember. (Zaj.) Milotay István: Hát Magyarország már ebben a tekintetben is Albániává sülyedt volna, amelyet nem tudom, honnan előszedett Wied hercegekkel lehetett csak elesettségóből fölemelni és lehet állami függetlenségéhez hozzásegíteni? T. Nemzetgyűlés! A túlsó oldalról erre a kérdésre nem tudnak felelni. Szabó István (nagyatádi): Majd szabadon mondjuk meg, hogy ki legyen ! Kerekes Mihály : Az most csak ujabb harcot váltana ki ! Fokozná a harcot. (Zaj.) Friedrich István: Majd apróhirdetés utján keresünk! (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek. Milotay István: És épen azért,*! Nemzetgyűlés, mert az egyik részről ilyen kevés a pozitívum s mert a másik rész mellett ilyen óriási erőtényezők ós bizonyítékok szólanak, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy ez a másik megoldás, a legitimizmus, és a legitimista álláspont mellett való kitartás hozhatja csak meg annak a nagy célnak valósulását is, amelyért a túloldalon is harcolnak, t. i. egyedül csak ez biztosithatja a független államiság megteremtését, az integer Magyarország visszaállítását, ezért sorolom én magamat a legitimizmus hivei közé. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Szabó István (nagyatádi) : Volt valaha a Habsburgok alatt független Magyarország? Milotay István: Ezért vagyok én,t.Nemzetgyűlés, azon az állásponton,hogy akármilyen detronizációt csináltunk is, igenis van törvényes magyar király (Felkiáltások jobb felöl : Csak lesz !) és ezért vetem fel azt a kérdést, hogyha a másik oldalról ezt kétségbevonják és készek arra, hogy azt a bizonyos törvényt, amelyet külső kényszerra alkottunk, mint ezt a túlsó oldalon is elismerték, . . . Szabó István (nagyatádi) : Nemcsak külső kényszerre ! Milotay István : . . . érvényesítsék, mondom, ezért vetem fel azt a kérdést, hogy ki fogja hát azt a megválasztott királyt megkoronázni? Szabó István (nagyatádi) : Légy nyugodt, van vállalkozó arra! Milotay István : Engedjék meg nekem t. képviselőtársaim, hogy ezzel kapcsolatban egy olyan névre hivatkozzam, amelyet politikájuk igazolása céljából Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc és Bocskay István neve mellett önök is harcba szoktak vinni, nevezetesen hivatkozhassam Bethlen Gáborra és arra, hogy miként gondolkozott ő ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk! balfelől.)
