Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

378 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. Milotay István : Hol vannak azok a pártok, amelyek vissza akarnák hozni ezeket az erőket, amelyek megint életre akarnák kelteni ezeket az ellenségeket? Yan olyan magyar ember, van olyan magyar politikus, van olyan magyar po­litikai párt, amely azon fáradna, hogy ezeket az ellenséges erőket a sirjukból megint feltá­massza és az ország nyakára hozza? Nyéki József: Ott vannak a szomszédban! (Nagy zaj bal felöl.) Szmrecsányi György : Mit szól közbe megint ? Dinich Vidor : Azt mondja, hogy mi va­gyunk azok ! Friedrich I stván : Mit akarunk mi ? Szmrecsányi György : Rendre ! Tessék rendre­utasítani ! Szemtelenség ilyeneket mondani ! Dinich Vidor: Két ff ipsilonos hazafi! Friedrich István: Kikérjük magunknak, ne provokáljon bennünket! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szives­kedjenek csendben maradni, különben nem tudom a rendet fentartani. Szmrecsányi György : Szemtelenség ! Elnök : Kérdem Nyéki képviselő urat, mit mondott ? Dinich Vidor : Azt sem tudja, mit mondott ! Szmrecsányi György : Hogy mi akarjuk fel­támasztani az ellenséges erőket az ország ellen ! Nyéki József : Arra hivatkoztam, hogy, igenis, a Habsburgokat ott akarják visszahozni. (Zaj balfelöl.) Elnök : Nyéki képviselő urat és Szmrecsányi képviselő urat rendreutasítom ; Szmrecsányi kép­viselő urat imparlamentáris kifejezése miatt. (Zaj.) Csendet kérek. Milotay István : Az a hangulatesinálás, amely a másik oldalról a legitimizmus ellen folyik, legerősebb argumentumait épen abban keresi, hogy ezt a naivságot, ezt a képtelenséget, ezt az abszurditást akarja elhitetni a maga köz­véleményével, hogy itt igenis, vannak pártok és vannak politikai tényezők, amelyek ezt a letűnt, velünk szemben ellenséges világot akarják újból feltámasztani. Ilyen legitimizmus Magyar­országon az én tudomásom szerint nincs, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) legalább azoktól, akiket én legitimistáknak ismerek, minden ilyen törekvés és minden ilyen gondolat teljesen távol áll. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Kutkafalvy Miklós: Senki dualizmust nem akar! Milotay István : Itt senki, aki magát legi­timistának nevezi, nem akar nemcsak össz­monarchiát, hanem nem akarja még annnak a viszonynak felújítását sem, amelyet annak idején a történelem a dualizmus nevén illetett. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Rupert Rezső: Mindenesetre jobb lenne, mint a mai helyzet. Csak még egyszer lenne, ami volt! Az a hiba, hogy nem tudjátok meg­évi január hó 21-én, szombaton. csinálni. Abba beleegyeznénk mi szabadkirály­választók is. (Zaj.) Milotay István: Azok tehát, akik a legiti­mizmus alapján állanak, ezt ugyanúgy nem akarják. Ellenkezőleg, ugyanúgy a teljes magyar állami függetlenség alapján állanak, mint a másik oldal, ugyanúgy ragaszkodnak ennek az állami függetlenségnek minden attribútumához akár katonai, akár politikai téren, mint a másik oldal, és készek ezeket a célokat mindenféle ellenséges törekvéssel szemben legalább is ugyan­úgy megvédeni, mint amennyire kész erre a túlsó oldal. De a történelemnek, annak a küzdelemnek tanulságai, amelyet mi először a német biro­dalmi gondolat, azután az osztrák birodalmi gondolat ellen folytattunk, egy másik igazságra is figyelmeztetnek bennünket. Ez az igazság miben fejezhető ki? Abban, hogy ezek a füg­getlenségi harcok, amelyek itt évszázadokon keresztül folytak, voltaképen sohasem irányultak az uralkodó háztól való elszakadásra. Nem, t. Nemzetgyűlés, a Bocskayaknak, Bethleneknek, Rákócziaknak, de merem mondani Kossuth Lajosnak is, a 48-as függetlenségi harcoknak is kiindulópontja és alaptörekvése nem az volt, hogy az uralkodóháztól elszakadjon, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) hanem sokkal többre törtek, ezek a harcok sokkai nagyobb célt tűztek maguk elé, azt a célt ... (Zaj jobbfelöl. Hornyánszky Zoltán és Friedrich István közbeszólnak.) Elnök : Hornyánszky és Friedrich képviselő urakat rendreutasítom. Tűrhetetlen magaviselet az, amelyet a képviselő urak tanúsítanak kép­viselőtársaikkal szemben. Friedrich István: És viszont! Milotay István : Ezeknek a függetlenségi harcoknak az volt a céljuk, hogy magunkhoz közelebb vonjuk, hogy a nemzeti függetlenség alapján a független Magyarország érdekében véglegesen magunkhoz kapcsoljuk ezt a dinasz­tiát, (Ugy van! balfelöl) mert ezeknek a függetlenségi harcoknak vezetői tisztában vol­tak annak az erőnek óriási jelentőségével, amelyet a dinasztia a magyar államiság, a magyar állami függetlenség szempontjából ránk nézve jelenthetett, ha sikerül a dinasztiát ezek­nek a törekvéseknek megnyerni. Tisztában vol­tak azokkal az erőkkel, amelyek a dinasztia és a dinasztikus gondolatok mögött állhatnak, ha a dinasztiát magunkhoz tudjuk kapcsolni ennek a törekvésnek szolgálatában. Két alkalom­mal . . . (Csontos Imre közbeszól. Zaj balfelöl.) Elnök: Csontos képviselő urat szintén kérem, szíveskedjék tartózkodni a közbeszólástól. Somogyi István : Már azt hittük, hogy a papa kedvence! (Derültség.) Milotay István: Két alkalommal történt, hogy ez a függetlenségi gondolat túlment ezen a célon és az országnak a dianasztiától való el­szakitásában csúcsosodott ki. Az első volt a II, Rákóczi Ferencféle szabadságharc, amikor 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom