Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. járulhat gazdasági erejével, szorgalmával, tehetségével és főképen külföldi összeköttetéseivel ahhoz, hogy az ország javára tevékenységet fejtsen ki s kiemelje az országot abból az izoláltságból, amelybe a nemzetet ellenfeleink beletaszították. Ebben a cikkben többek között azt mondja, hogy ő bizik abban, hogy (olvassa) : »Az ország megkérdezése után oly törvényhozása lesz a nemzetnek, amelynek az egységes erőkifejtés, az összetartás s a nagy nemzeti érdekeknek minden pártokon felül leendő szolgálata iránt több érzéke lesz. A nemzet joggal elvárja törvényhozóitól azt, hogy minden egyéni gyűlöletet és személyeskedést kapcsoljanak ki akkor, midőn a szigorú pártatlanságot igénylő törvényhozói munkára vállalkoznak.« Ezt teljes egészében aláírom. Ennek a nemzetnek valóban szüksége van arra, hogy itt lehetőleg minél kevesebb szenvedély tomboljon, (TJgy van! jobbfelöl.) lehetőleg minél kevesebb gyűlölködés zavarja a termelő munkát, lehetőleg minél több erő tudjon összefogni azért, hogy azt az óriási feladatot, amely reánk vár, végre tudjuk hajtani. Be kell azonban vallanom, hogy ezen princípium' ellen peccatur intra et extra muros, itt hibát követtek el ez ellen a szabály ellen minden oldalon. S nem gondolok egyedül csak a nemzetgyűlésre; hibát követtek el ez ellen másutt is. Nem szabad ebben az országban vitriollal sebeket mosogatni ; nem szabad nekünk azt a nagyon kevés megmaradt magyar palántát marólúggal öntözgetni; nem szabad nekünk oly ellentéteket szítani, amelyek természetszerűleg olyan atmoszférát teremtenek, amely nem aliialmas a nemzeti lélek megnyugvására, a megcsonkított nemzeti test meggyógyitására s nem alkalmas az építésre. De — ismétlem — ez ellen a szabály ellen hibák, mulasztások, vétségek követtettek el a legkülönfélébb oldalról. Meg kell azt állapitanom, hogy a nemzetgyűlés megszületése óta bizonyos animózitás jelentkezett a nemzetgyűlés ellen. Az első perctől kezdve mutatkoztak törekvések, amelyek nem arra irányultak, hogy az adott helyzet felhasználásával nyugodt munkát lehessen itt végezni, hanem arra, hogy valahogy korrigáltassék ez a helyzet. Sok felesleges izgalomnak, sok keserűségnek volt az a forrása, hogy a hivatott tényezők nem az adott erőkhöz alkalmazkodva igyekeztek ezeket a munkába beállítani, hanem az adott erőket folytonosan ugy akarták koncentrálni, vagy szétválasztani és újra összetenni, ahogy azt valami megcsinált kombináció kívánta, valami előre kieszelt terv követelte. így,történt azután, hogy a pártokban lévő ellentéteket, ahelyett hogy applanálni igyekeztek volna, tovább élesítették s pártfrakciókat állítottak egymással szembe, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) aminek következése volt természetesen egy bizonyos bizalmatlanság kifejlődése, amely magával hoz félreértéseket, magával hoz izgatottságot, s igy magával hozza évi január hő 21-én, szombaton. 363 azt a lázas állapotot, amely a munka végzésére nem alkalmas. Bizonyos destruálást kell megállapítani, amely pártokat kezdett ki (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és pártokat próbált szétválasztani ok nélkül, egyszerűen egy előre megcsinált terv, érdekében. így be kellett állania annak a labilis alapnak, amelyre senki sem tudott nyugodtan támaszkodni, — kormány épugy nem, mint pártvezérek — mert a kormányzati tényezőknek sok energiáját elvonta ezeknek a kombinációknak a kergetése, és a pártvezéreknek és pártpolitikusoknak is nagyon sok energiáját elvonta a produktiv alkotó munkától az az állandó törekvés, hogy betömjék azokat a réseket, amelyek ezen törekvések következtében az egyes pártokon üttettek. Nem volt erre, mélyen t. Nemzetgyűlés, semmi szükség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy soha nem volt még együtt egy törvényalkotásra készségesebb apparátus, mint aminő ez a jelenlegi Nemzetgyűlés. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon. ) Láttam ezt nem egy alkalommal, amidőn törvényjavaslatokkal állt elő a kormány. Ha olyan törvényjavaslat terjesztetett be, amely az ország érdekében való volt, amely olyan gondolatot akart megtestesíteni, amely a lelkekben már mint vágy régen élt, azt ez a nemzetgyűlés a legrövidebb idő alatt, szinte túlságosan rövid idő alatt és majdnem vita nélkül elfogadta, s megvalósított olyan reformokat, amelyek fölött más nemzetgyűlések, más parlamentek éveken keresztül disputáltak s amelyeknek megoldásáig mégsem jutottak el. Már pedig, ha ez a nemzetgyűlés a legsúlyosabb problémákkal ilyen könnyen tudott végezni, akkor nekem jogom van állitani, hogy ha fölösleges irritálás nem történt volna, akkor ez a nemzetgyűlés még sokkal nyugodtabban és még sokkal többet tudott volna dolgozni. (Ugy van! jobbfelöl.) Tény az, hogy ebben a nemzetgyűlésben akárhányszor szemlélői voltunk politikai jelenségeknek, amelyeknek magyarázatát adni senki nem tudta. Részesei voltunk akárhányszor válságoknak, amelyekről nem tudtuk, hogy miért kellett azoknak bekövetkezniük, és igy multak hetek és hónapok. Izgalmak, keserűségek keletkeztek, amelyeknek forrása nem itt bugyogott ebben a nemzetgyűlésben, hanem amelyek előidéztettek ahelyett, hogy megelőztettek volna. Azért, mélyen t. Nemzetgyűlés, el kell ezt nekünk mondanunk, mert végeredményében azért a munkáért, amelyet végeztünk, azért a levegőért és azért a hangulatért, amely itt kifejlődött, felelősek vagyunk a mi küldőinknek, s mert nem lehet egyszerűen a nemzetgyűlést állitani oda mint olyan tényezőt, amely nem felelt meg hivatásának, amely sok időt haszontalanul töltött el s amely a törvényalkotásban nem bizonyult eléggé komoly ós eléggé gyorsan 46'
