Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. évi január hó 21-én, szombaton, 357 amelynek igazságáról meg voltam győződve, védtem szóval, karral és ha szükséges volt, életemmel. (Ugy van! Élénk éljenzés balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ez a szennyirodalom nem átallja, hogy egy teljesen ismeretlen hölgy becsületét sárba tiporja. (Mozgás balfelől.) Egész Európa botrányára itt van a sértett férj levele, amelyben gróf Bethlen Istvántól s a kormánytól elégtételt kivan. A legerősebb kitételekkel támadja a kormányt s ezt mondja a végén (olvassa) : »Die ungarische Regierung ist auf die Verlogenheit ihrer Darstellung aufmerksam gemacht und von ihr die Zurücknahme der Lügen gefordert worden. Es wurde Genugtuung für die beleidigte Dame gefordert. Die »Cavalière« —idézőjelben — haben diese Genugtuung nicht geleistet. Sie seien daher vor aller Welt gebrandmarkt !« Magyarul : A magyar kormány ezen ponyvairodalom hazugságaira figyelmessé tétetett és arra lett felhiva, hogy ezen valótlanságokat, ezeket a hazugságokat — ugy áll itt — vonja vissza. Elégtétel kéretett a megsértett hölgyért ; ezek a »gavallérok.« ezt az elégtételt megtagadták. Az egész világ szégyenére legyenek megbélyegezve. (Egy hang a balközépen : Ki irta ezt ?) A megsértett férj. Nem akarom megnevezni, mivel hölgyről van szó, de a Fehérkönyvből rájöhetnek az urak. A megsértett férj irta nekem, de nemcsak nekem, hanem az összes külföldi újságoknak és külfödli hatóságoknak is. Huszár Elemér: Éljen a kormány! (Éljenzés jobbfelől. Egy hang a baloldalon : Lovagias !) RakoVSZky István : Hogy milyen bajba hozta a kormányt, amely olyan érzékeny, mihelyt csak a koimányzóról beszélünk ! Szilágyi Lajos: Ez már mániává lett. Rakovszky István : Ezen levélben a legádázabban meg van támadva a konnány és a kormányzó. Nekem kötelességem itten a levél Írójával szemben, aki velem ezt a levelet közölte, konstatálni, hogy az a meggyőződésem, hogy a kormányzó először jogilag nem felelős ezért a fércmunkáért, a kormányzó erről nem tehet semmit, másodszor, hogy meg vagyok győződve arról, hogy erről előzetesen nem tudott, mert különben nem tűrte volna, hogy egy asszony becsületét egy magyar hivatalos kiadvány az egész világ ^lőtt sárba tiporja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Bocsássa meg a t. Nemzetgyűlés, hogy talán hosszadalmasabb vagyok. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Most rá kell térnem azon féligazságokra és azokra a valótlanságokra, amiket ez a könyv tartalmaz. Gondom lesz rá, hogy csak a legfontosabbakat domboritsam ki. Mielőtt áttérnék ezekre, ismétlem azt, hogy nem áll az, ami ebben a könyvben az én hazugságomról, gróf Sigray szószegéséről foglaltatik, mert az a ministerelnök, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) aM maga se tartotta be a nekünk tett Ígéreteket, az ne dobálódzon hazugságvádakkal. T. Nemzetgyűlés ! Az egész könyvet nem ellemzi gemmi annyira, mint az, hogy hiratalos cáfolat jött Benes külügyministertől, amelyben kijelentette, hogy ultimátumokkal sohase dolgoztak, ultimátumokkal sohase fenyegettek, ultimátumokról szó se volt, ezek csak gróf Bánfíy Miklós és gróf Bethlen István rémlátásai voltak. Kérem, nem szabad megijedni, különösen akkor nem, ha az ember egy állam élén áll. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy kitérjek most egy dologra, amely ugyan nincs ebben a Fehérkönyvben, de amellyel a sajtóiroda, vagy nem tudom micsoda, lehet, hogy nem a sajtóiroda, ezt nem tudom, inkább visszavonom, mert bizonyítani nem tudom, de barátságos kezek akkor, amikor mi le voltunk zárva, hangulatot keltettek különösen énellenem, mert én oly végtelenül boldog vagyok, hogy gróf Bethlennek különös előszeretetével dicsekszem, az én egészségemre ugy vigyáztatott, hogy . . . Csontos Imre: Csakhogy ha mi lövettünk volna a katonákkal, felköttettek volna ! Friedrich István : A karcagi Lloyd George ! (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István : Bocsássa meg Karcag igen nagyon mélyen t. nagy képviselője . . . (Derültség a batoldalon.) OrbÓk Attila : Egyenlő jogon van itt minden képviselő ! Rakovszky István : ... de azt hirdették, hogy én akasztófával és golyóval fenyegettem. Csontos Imre : Elhittük azt is ! Rakovszky István : Kérem, az ártatlanoké a mennyország ! (Élénk derültség a baloldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Erről szó nem volt soha. Senki se fog előállhatni azzal, hogy hallotta tőlem, vagy hogy irtam valakinek akasztófáról vagy golyóról. Hivatkozom elvbarátaimra, hogy nemcsak szó nem volt erről, hanem hogy épen az ellenkezőről volt szó. Csontos Imre: Háromszáz halottja volt ennek a puccsnak! Mi lesz az árvákkal és az özvegyekkel ! (Zaj. Elnök csenget.) Fangler Béla : Nem a kormány lövetett ? Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! Itt van annak a manifesztumnak egy része, amelyet gróf Andrássy Gyula, Gratz Gusztáv és az én csekélységem arra az esetre szerkesztettünk, ha mi bevonultunk volna Budapestre. A manifesztumnak azt a részét, amely az akasztófára és a golyóra vonatkozik, leszek bátor a nemzetgyűlés előtt felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Ez annál érdekesebb, mert ez a manifesztum egészében a király Őfelségének vonatjában maradt, azt okvetlenül megtalálták a többi ott levő iratokkal együtt. És ezt a manifesztumot a Fehérkönyvben nem tet^ ték közzé. (Egy hang a baloldalon: Elsülyesztették!) Miután ez nagyon beható tanácskozás tárgyát ké? pezte, majdnem szórói-szóra idézem, ahogy megíratott és ahogy emlékezetemből helyreállítottam. Gratz Gusztáv és Andrássy Gyula, akik a szerkesztésében szintén részt vettek, bizonyíthatják, hogy ez a szöveg megfelel az eredetinek. (Halljuk ! HaHjuk ! a baloldalon.) A politikai bűntényekre