Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. évi január hó 21-én, szombaton. 345 és környéke csak azért maradt meg magyarnak, amint istenadta önrendelkezési jogával élhetett, mivel ettől az országtól elszakadni nem akart, és magyar akart maradni. Ez tény és való, amit az egész világnak tudomásul kell vennie, (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) és amit tudomásul kell vennie minden magyarnak. De tudomásul kell vennie az egész világnak azt is, hogyha a többi elszakadt testvéreink élhettek volna önrendelkezési jogukkal, azok is nálunk maradtak volna meg. Ezeket tartottam szükségesnek egy és más itt elhangzott nyilatkozatra megjegyezni. Egyébiránt az indemnitást elfogadom, (Éljenzés jobb felől.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző i Rakovszky István ! Fangler Béla: Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megszámlálni a képviselő urakat. (Gerencsér István és Berki Gyula jegyzők megszámlálják a képviselőket.) Barla-Szabó József: Hol az ellenzék? Gerencsér ístván jegyző: 44 képviselő van jelen. Elnök : 44 képviselő van jelen, a nemzetgyűlés tehát tanácskozásképes. Rakovszky képviselő urat illeti a szó. Rakovszky ístván : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt magára az indemnités bírálatára rátérnék'. . .(Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Rakovszky István : . . . engedje meg a t. nemzetgyűlés, hogy a tegnapi, mélyen elszomorító esetről véleményemet elmondjam. (Halljuk ! Halljuk 1) Mindenki, aki jelen volt a teremben, láthatta, hogy én magam teljesen távol állottam az esettől és annak csak szomorkodó, hűvös szemlélője voltam. A zárt ülésben igen dicséretreméltó igyekezet volt a dolgok kiegyenlítésére és láttam, hogy mindkét oldalról megvolt az őszinte törekvés, hogy ezt a sajnálatos esetet a feledésnek átadják. De azok a megállapítások, amelyek történtek, hamis utakon jártak, és én most csak azért teszem szóvá a tegnapi esetet, hogy az igazi okra rámutassak és hogy ehhez hasonló, mélyen megszomoritó és megszégyenítő esetek ne fordulhassanak többé elő a magyar parlamentben. (Helyeslés a jobboldalon) Sine ira et studio fogom a dolgokat elmondani. # Konstatálom mindenekelőtt azt, hogy a t. elnök ur részéről történt a 221. § körül az első kisiklás. De, t. Nemzetgyűlés, én a t. elnök urnák a ténykedését méltánylom és természetesnek találom. A magam parlamenti pályafutásának majdnem felét fent töltöttem az elnöki emelvényen egy nagynevű elnök mellett mint jegyző. Közel 8 évig voltam a Háznak alelnöke és elnöke, és tudom, hogy mennyire idegfeszítő munka az elnöklés, különösen akkor, ha ki van mondva a sürgősség és amikor nyolc- és tízórás ülések vannak, amelyek alatt az idegmunkának, az agymunkának egész súlya az elnökökre nehezedik. (Ugy van! Ugy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET van ! a jobboldalon.) Ha ilyenkor az elnök a vita végén több heti tárgyalás után eltéveszt valamit, ez emberi dolog és én a magam részéről kész vagyok ezért az elnöknek megadni a felmentést. Végre az elnök is csak véges ember, az ő ereje is lankad, idegei őt is elhagyják. A tisztelt többséget is teljesen abszolválom. Hetek óta folyik itt egy éles és elkeseredett vita ; konstatálnom kell, hogy a t. többség és a kormány az ellenzék részéről — amely csak kötelességét teljesiti — a sok visszaélés, a sok visszásság miatt a legerősebb támadásoknak van kitéve. Amikor a többség ilyen támadásoknak van kitéve, legyenek azok beigazoltak vagy be nem igazoltak, helyesek vagy nem helyesek — ezt megítélni ebben a pillanatban nem akarom — számithat arra, hogy megvédjék, mert nem elég az, hogy valaki azt mondja : engem támogat a többség, mert az illetőnek a többséggel szemben kötelességei is vannak, főképen pedig az, hogy a ministerelnök üljön itt és védje is meg azt a többséget. Negyed évszázad óta vagyok a Háznak tagja. Sok különböző ministeriumot éltem át. Hatvanhárom megyéből állt akkor Magyarország. Ausztriával szoros összeköttetésben voltunk és a minister elnöknek nem egyszer, hanem, különösen az utolsó időkben, nagyon sokszor kellett Bécsbe utaznia ; de mindig ugy tudta a dolgait elrendezni, hogy a parlamentben jelen legyen, vezesse a parlamentet, védje meg a többséget és védje meg a saját álláspontját nyomban és szemtől-szembe az ellenzék támadásai ellen. Bródy Ernő : Ez a lényege a parlamentarizmusnak ! Rakovszky István : A parlamentarizmus lényege az, hogy az elnök tartsa fenn a tanácskozás rendjét, a ministerelnök pedig vezesse a Házat. ( Ugy van ! bal felől.) Friedrich István : Ha tudja ! Rakovszky István : Amióta ez a nemzetgyűlés összeült divattá vált a különböző ministerelnök urak részéről az, hogy tüntetőleg távol tartották magukat a Háztól és azt a Házat, amely nagyon jó elemekből volt összeállítva — láttam kezdetben, milyen jól lehetett itt az ügyeket elintézni — elrontották azáltal, hogy — bocsássák meg nekem ezt a kifejezést •— ezt a legnagyobbrészt újoncokból álló Házat magára hagyták, vezetés és irányítás nélkül hagyták és kitették a többséget az ellenzék támadásainak. De ez a dolog még más szempontból is fontos. A ministerelnökök azt hitték — magam is megszenvedtem ezt ott fent —hogy az elnök arra van hivatva, hogy amikor az ellenzék éles támadásokat intéz a kormány és a kormányzat ellen, az elnöknek kell a többséget és a kormányzatot megvédeni, holott az elnöknek semmi egyéb feladata nincs, mint arra ügyelni, hogy a házszabályok megtartassanak és a tanácskozás és a munka akadálytalanul folyjék. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Itt a hiba megint az volt, hogy az összes kormányok, az összes mimsterelnökök kezdettől 44
