Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. évi január hó 20-án, penteiœn. 315 télyét a mi szemünkben az ő környezete. (ügy van! balfelől.) Az a környezet már magában tekintélyromboló. Mi azt követeltük, és ma is hangoztatom, hogy a nemzet .színét-javát, a legtehetségesebb, -a legbecsületesebb, a legtapasztaltabb, meglett embereket, őszbecsavarodott hajú, idősebb urakat szeretnők ott látni a kormányzó ur őfőméltósága mellett. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) És hogy ott ma csupa fiatal urak vannak, akik nemrég mind századosok voltak . . . Sréter István : Olyan is van ott, aki hat hétig volt a fronton : híió L ' ng. Mi követeljük, hogy elmenjen, mégis ott van ! Azt is tessék a környezethez számítani ! (Felkiáltások a haloldalon : Mi tettük oda ? Miért van ott ? Ön volt a hadügyminister, miért nem, távolította el!) Nagyon jól tudják, miért nem. Mert nem menti (Derültség és taps a Ház hátoldalán.) B. Szterényi József: Őszinte vallomás! Sréter István : Én őszinte ember vagyok Î Mindig nyíltan beszélek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ; méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot ! Budaváry László : Sréter csak egy kis örömet akart Szilágyinak szerezni ! Szilágyi Lajos : Tisztelt Nemzetgyűlés S Ezek olyan súlyos problémák és olyan nehéz és kényes kérdések, hogy legjobban szeretném ezeket ugy tárgyalni, hogy közbeszólások által eredeti gondolatmenetemből ki ne zökkentsenek. (Halljuk ! Halljuk ! a haloldalon.) Látunk néhány uj embert, akik kinevezték magukat a főméltóságu kormányzó ur személyének támaszaivá és oszlopaivá. Bocsánatot kérek, nem lehet az ideiglenes államfőnek más oszlopa, más támasza, mint a nemzet . . . Ugron Gábor : A nemzet egyeteme ! Szilágyi Lajos : . . . a nemzetet megszemélyesítő nemzetgyűlés és a nemzetgyűlés bizalmát élvező kormány. (Helyeslés half elől.) Lehetetlen dolog, hogy mások, egyesek, akik önmagukról azt állítják, hogy ők oszlopai, tekintessenek oszlopoknak. Ezek az urak azt álli+ják magukról, hogy ők támaszok és oszlopok. Én épen ellenkező véleményen vagyok. Esek legnagyobb mértékben vétenek a főméltóságu kormányzó ur ellen, és nem szerencse, hogy ott vprmak, hanem épen átok. Huszár Elemér: Ez bizonyos másik államhatalom ! Szilágyi Lajos : Ők vétenek a legtöbbet a kormányzó ur őfőméltósága ellen, ők használják ki a nevét, ők hivatkoznak rá folyton, ők veszik körül ; ők tüntetik fel a kormányzó-választást is ugy, mint hogy ha az valami keresztülerőszakolt katonai akarat lett volna. Ok keresztelték el magukat — ismétlen — oszlopoknak és támaszoknak. Mindez véleményem szerint kormányzósértés és igenis a kormányzó ur őfőméltósága tekintélyét rombolja. Változzanak meg ezek az urak, akik ezt csinálják ; vonuljanak vissza, ők fogják ezzel a legnagyobb szolgálatot tenni a kormányzó tekintélyének. Viszont azonban ient.is kell, hogy súlyt helyezzenek arra, hogy a kormányzói tekintély megóvassék, és ne tegyék lehetetlenné ennek megóvását. Ne engedjék meg azt, hogy az államfő és a nemzet közé egy érdektársaság beférkőzzék. Ne izolálják a kör. mányzót a nemzettől. Áttérek itt arra a jellemző dologra, ami a legutóbbi kormányválsággal kapcsolatban történt : arra t. i., hogy a kormánypártok soraiból több politikust a kormányzó ur őfőméltósága meghallgatott, míg az ellenvéleményen levő ellenzéki politikusok közül egyetlen egynek a meghallgatására sem tett előterjesztést a dezignált ministerelnök ur. Hornyánszky Zoltán : Ez a parlamentarizmus ellen van ! Szilágyi LajOS : Ez a parlamentarizmusnak teljes semmibevétele. A kormányzót nem sajátíthatja ki magának egyik párt se, a kormányzó mindenkié, az egész nemzeté. Viszont azonban a felelős ministerelnök köteles gondoskodni arról, hogy a kormányzó minden irányban tájékozva legyen ; (Helyeslés a haloldalon.) hogy a kormányzót el ne.zárják attól, hogy ellenzéki oldalról is előterjesztéseket és tájékoztatásokat halljon, mert az ellenzék igy igenis abba a kényszerhelyzetbe jut, hogy a nemzetgyűlés szine előtt mondja el azt, amit tulajdonképen a kormányzó urnák*berjesztene elő. Rassay Károly : Mitől félnek ! Mit fogunk elmondani ! Szilágyi Lajos : Nevetséges az a sok komédia, ami most folyik kormányzósértés címén. Ma az a divat, hogy ha valakit le akarnak fogni, egyszerűen azt mondják : kormányzósértést követett el. (Zaj balfelől.) Ugron Gábor : Azután mindennap felmentenek négyet-ötöt. Mire való ez ? Szilágyi Lajos : Bocsánatot kérek, nagyon tág annak a meghatározása, hogy mi a kormái)yzósértés és mi nem az, bizonyára nem a kormányzó tekintélyének érdeke az, ami legutóbb történt s amit a nemzetgyűlés elé is hoztam : Kitzinger János Pál letartóztatása karakterisztikus példája annak, hogy a katonaság, amely abszolúte nem illetékes az ilyen bűnügyben, merészeli elkövetni azt, hogy egy embert, aki egyszerű feljelentésben kormányzósértéssel van vádolva, másnap a lakásán — tehát nem in. flagranti — letartóztat, a térparancsnokságra visz, bezárat egy szobába, és két napig nem ad neki enni. (Zaj és felkiáltások balfelől : Hallatlan !) B. Szterényi József: Jogrend! Huszár Elemér : Ezt csinálja Gömbös Magyarországon ! Szilágyi Lajos : Aki azt hiszi, hogy az ideiglenes államfő tekintélyét akkor óvja meg, ha ilyen kormányzósértési feljelentések alapján mindenkit derüre-borura összefogdostat és később, amikor bebizonyul, hogy nem igaz az egészből semmi, vagy ha igaz is valami, de ez nem olyan, hogy emiatt le kellett volna az illetőt tartóztatni, elbocsátja, — nagyon téved, mert ez igenis mind a kormányzó tekintélyének rovására történik. Jellemző például, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam mondott, itt egy olyan beszédet, amelynek az egész országban 40"
