Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
'A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. előtt tisztáznia kell magát Bethlen István barátságáért. ( Zaj és felkiáltások jobb felől : Majd elvégzi ! Tisztán áll! Fő a nemzet érdeke!) Mert őt a nép még felelősségre fogja vonni, felelősségre fogják vonni a t. képviselő urat saját választói és azok a tömegek is, amelyek mögötte állanak és amelyeket ő oly könnyen tud felsorakoztatni. Ezek még felelősségre fogják vonni a képviselő urat ezért a szövetségért, amit most Bethlen Istvánnal készül megkötni. Tankovics Lajos : Állunk elébe ! Szilágyi Lajos: Nem lehet többé majd a grófok ellen beszélni, hogyha a grófokkal karonfogva méltóztatnak a választásokra felvonulni. (Derültség balfelöl.) Rassay Károly : De milyen grófokkal ? Valóságos és pót gróf okkal ! Szilágyi Lajos: Ez a sziklaszilárd párt, amely most megalakulni készül, december 4-én még máskép nézett ki. A Szózat eímü napilap, amelyet én mindennap elolvasok csak azért, hogy tudjam, miként tévesztik meg az újságolvasó közönséget a sziklaszilárd párt alkotó oszlopairól, december 4-én még nagyon szemrehányóan irt. Amikor Bethlen uj kormánya megalakult, néhány mondatot kihagyva, ezt mondja a lap ... Huszár Elemér : Ez a másik államhatalom hivatalos lapja. Szilágyi Lajos: ... (olvassa) : »A támogatást munkájához — t. i. Bethlen munkájához — elvben kilátásba is helyezték, de mikor arról volt szó, hogy annak érdekében áldozatokat hozzanak, hogy félretegyék az egyéni és pártszempontokat, hosszú kinos huzavona keletkezett.« Valóban, december 4-én még azzal vádolta meg a Szózat a kisgazdapártot, hogy az egyéni és pártszempontokat eléje helyezte az ország érdekeinek és kinos huzavonát cánált az egyéni és pártszempontok előtérbe tolásával. Rassay Károly: Azóta megették a békevacsorát ! Somogyi István : Kiásták a béke pipát. Szilágyi LajOS : Gróf Bethlen István ezen az emlékezetes éttermi vacsorán szigorú megtorlást hirdetett, de ez a nyilatkozata homlokegyenest ellentétben áll az ideiglenes államfőnek akkoriban elhangzott nyilatkozatával. Az országot az ilyen ellentét mindig nagy megrázkódtatásnak teszi ki és kétségbeejt sok embert. Lehetetlen, hogy másirányu legyen a ministerelnök megnyilatkozása, mint az ideiglenes államfőé, mert hiszen az ideiglenes államfő megnyilatkozásáért is a politikai felelősség teljes mértékben a ministerelnök urat terheli. Ugyanakkor tehát, amikor a ministerelnök ur megtorlást hirdet, a főméltóságu kormányzó úr azon küldöttség előtt, amely feljött gróf Sigray Antal szabadonbocsátása érdekében, a következőket mondotta. Felolvasom az egész tudósitást a külsőségekkel együtt. (Olvassa.) »A kihallgatás külön teremben folyt le, ahol a küldöttség a több mint negyedóráig tartott fogadtatás alatt mindent elmondott, ami a szivén feküdt, Elriiöndották, évi január hó 20-án, pénteken. 311 hogy Nyugat-Magyarország népe lelke egész melegével és őszinte szívvel ragaszkodik gróf Sigray Antal személyéhez. Mióta gróf Sigray Antal nincs köztük, nincs senki, aki a szegényeknek ruhát adjon és aki a néppel törődjön. A küldöttség szónoka elmondotta azután, hogy gróf Sigray Antal volt az, akinek szavára a bolsevizmus alatt kapárakaszára kapott Nyugat-Magyarország népe, ő volt az, aki Nyugat-Magyarországon leverte a kommunizmust, hétezer főnyi hadsereget szervezett, amelyet azután Lehár ezredesnek adott át, úgyhogy jórészben az ő érdeme az ország talpraállása. Mint jó magyar emberek nem tudják pirulás nélkül nézni, hogy ez a kiváló ember, a nép önzetlen jótevője, börtönben ül. A kormányzó ur biztosította a küldöttséget, hogy a legnagyobb jóindulattal viseltetik gróf Sigray Antal sorsa iránt. Megdicsérte Nyugat-Magyarország népét, hogy hallgatott gróf Sigray Antal szavára és kérte őket, hogy ezentúl is hallgassanak rá. Hogy gróf Sigray Antal ezidőszeiint fogva van, azon ő sem tud segiteni, ügye már a független biróság kezében van és a törvény ellen ő sem tehet semmit. Megnyugtatta őket, hogy néhány nap múlva Ítélethozatalra kerül a sor, hangsúlyozta, hogy a hatalom és a kegyelmezés joga az ő kezében van, és hogy ezzel a kegyelmi joggal élni is fog. Kérte a küldöttséget, : nyugtassák meg Nyugat-Magyarország népét gróf Sigray Antal sorsa felől. Én is királypárti vagyok, — mondotta a kormányzó — de ennek a kérdésnek még nem érkezett el az ideje, az országot pedig nem dobhatom cda a szenvedélyeknek. Gióf Sigray Antal a legtisztességesebb ember, akit valaha ismertem és végtelenül sajnálom, hogy ez a dolog vele megtörtént. A kormányzó szava egész meleg és meghatódott volt, amikor Sigrayiól beszélt. A küldöttség tagjai ezután eltávoztak stb.« Mindebből megállapítható az, hegy a főméltóságu kormányzó ur egészen más irányban nyilatkozott, mint az ő felelős ministère]nöke, gróf Bethlen István, aki megtorlást hirdetett és legitimista-üldözést helyezett kilátásba. (Zaj és közbeszólások a báloldalon.) En ettől az üldöztetéstől nem félek, és ha a t. ministerelnök ur mégis legitimista-üldözést kezdene az országban, tudni fogom, hogy kinek a védelme alá helyezzem magamat és ezt nem titkolom. Ebben az esetben én a végrehajtó-hatalom fejének, a főméltóságu kormányzó urnák a védelme alá helyezem magam, akiről biztosan tudom, hogy legitimista. (Derültség half elöl.) Kiss Menyhért: Ez jobb, mint az idegenekhez menni. Szilágyi LajOS : Ugyanebben az éttermi beszédben Bethlen István ministerelnök ur azt mondotta, hogy mi szervezkedünk mindenütt, a társadalmi egyesületekben is. Én a ministerelnök ur ezen állitásával szemben azt mondom, hogy pl. az Ébredő Magyarok Egyesülete most uj tisztikart választott és meg kell nézni a névsort, kiket választottak meg. Mind az elnökség, mind a középpont választmány tagjai egytől-egyig szabad királyválasztók,
