Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
A nemzetgyűlés 293. ülése 1922, évi január, hó 20-án, péntéhen. 309 (Ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) csak az újságokban olvasunk néha egy-egy vacsoránál elhangzott nyilatkozatot. De mivel csak ilyen alkalmakkor nyilatkozik meg a ministerelnök ur, mi kényszerítve vagyunk arra is reagálni. Mi azonban nem a fehér asztalnál, hanem innen válaszolunk rá. A Juiista-klub vacsorája hősök emlékének ünneplésére volt egybehiva, és a mi véleményünk szerint vastag Ízléstelenség volt a házigazda iránt és közönséges merénylet a hősök emléke ellen, hogy a parlamenti kritika elől folyton ki-kimenekülő ministerelnök épen ezt az alkalmat használta fel politikai ellenfeleinek becsmérlésére. (Mozgás a jobboldalon.) Rassay Károly : Mindig csak vacsora közben nyilatkozik ! Szilágyi Lajos: A ministerelnök ur Tisza Istvánra hivatkozott. A Tisza Istvánra való hivatkozásból elég lenne már. Gróf Bethlen István ministerelnök urnák semmi köze nincs hozzá, semmi hasonlatosság nincs öközötte és gróf Tisza István között. Hiszen ha egyebet nem veszünk, ki volt Tisza István ? Tisza István egyeduralkodó volt az egyetlen kormányban, gróf Bethlen István a mellékkormánynak strohmannja, s a második a törvényes kabinetben. (Derültség.) Tisza István mindig nyilt, egyenes utón haladt, mindig itt a parlamentben nyilatkozott, s még akkor is, ha erőszakhoz nyúlt, itt a parlamentben erőszakoskodott, tehát a parlamenten keresztül valósította meg akaratát ; gróf Bethlen István pedig álutakon, törvénytelen és titkos szervezetek utján csinálja azt, amit neki illegitim befolyások parancsolnak. (Zaj. Elnök csenget.) Kiss Menyhért: Majd a választásoknál beszélünk ! Rassay Károly : Csak szalonnát meg cipőt nem szabad Ígérni. Ebben egyezzünk ki ! Erre külön szakaszt veszünk be a törvénybe ! Ugron Gábor : Mértéket nem szabad vétetni ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : En még élénken emlékszem arra, hogy amikor ebben az ülésteremben gróf Tisza István emlékét kellett megvédenem, akkor sehol sem láttam magam mögött gróf Bethlen Istvánt. Még emlékszem arra, hogy én tudtam szónokolni itt ebben az ülésteremben, hogy tapsokkal követtek addig, amíg ezt a kifejezést nem használtam : »Istenben boldogult gróf Tisza István.« Erre elmaradtak a tapsok mögöttem. Akkor még ilyen volt a hangulat gróf Tisza István emlékével szemben. Gróf Bethlen Istvánt nem láttam jelentkezni magam mellett és magam mögött, — ismétlem — amikor Tisza István emlékét kellett megvédenem. Általában, t. Nemzetgyűlés, azt mondom, hogy aki Tisza Istvánnal hasonlítja össze Bethlen Istvánt, az vét a halott emléke ellen. (Igaz ! ügy van! half elől.) Legfőbb ideje tehát, hogy ezt az összehasonlítást abbahagyjuk. Gróf Bethlen Istvánnak második éttermi megnyilatkozására, (Élénk derültség a baloldalon és a középen.) amelyet a kisgazdapárt éttermében vacsora közben tett, kénytelenek vagyunk szintén innen válaszolni ; azért innen, mert azt hiszszük, hogy politikai nyilatkozatok tételére ránk nézve ez a kötelező színhely. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Először is szeretnők tudni, hogy a vacsorát megelőző pártértekezlet miért maradt el ? (Felkiáltások jobbfelöl : Be kíváncsi !) Ezt az országnak tudnia kellene. Nagyon gyanús volt ez, mert pártértekezlet volt hirdetve, de ezt a pártértekezletet aztán nem tartották meg. Milyen okból ? Megint valami rejtelmes okból. (Zaj jobbfelöl.) És azután a vacsoránál történt egy olyan nyilatkozat, amelyet cselekmény nem követett, hanem valóságos nevetség, hogy pl. tegnapelőtt azt olvassuk az újságban, hogy gróf Bethlen István nagyatádi Szabó Istvánnal tanácskozott. Hát kérdezem én a képviselő uraktól, nem szoktak ők mindennap Ianácskozni ? A párt vezére, nagyatádi Szabó tstván, nem szokott állandóan érintkezésben lenni a többségi pártra támaszkodó ministerel nőkkel ? Hát a ministerelnök ur csak ünnepnapokon, vagy külön kiválasztott ünnepnapokon beszél a többségi párt vezérével ? (Derültség a baloldalon. Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Kész nevetség és komédia, hogy az újságoknak külön kell megemlékezniök hogy gróf Bethlen István nagyatádi Szabó Istvánnal egyáltalában beszél. (Igaz ! ügy van! balfelől.) Huszár Elemér : Tartsa kegynek, hogy szóbaáll vele ! Szilágyi Lajos : Ezt nem értik kint az országban, nem tudják felfogni, hogyan lehetséges, és ha azon a vacsorán ityen hatalmas politikai nyilatkozatok hangzottak el s ha azoknak olyan visszhangjuk volt, hogy többen könnyeztek . . . (Derültség a baloldalon.) Friedrich István : Sírtak ! (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: . . . akkor kérdezem, hol van a folytatása a vacsorának, hol van az az egységes párt ? Hát lássuk- már, mert szeretnők tudni, hogy kit támadjunk. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Aha !) CsontOS Imre: Mindenkit, aki él a földön. (Felkiáltások a baloldalon: Csontost békén hagyjuk !) Szilágyi Lajos: Mert így külön-külön el kell apróznunk támadásunkat, ahelyett, hogy egységesen irányithatnók (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) az ellen, aki ezt a korcsszülöttet, aki ezt az ilyen módon alakuló egységes pártot megcsinálja. Szeretném tudni azt is, hogy mikor szűnt meg az a nagy politikai ellentét, amely Bethlen István és nagyatádi Szabó István között a kormány alakításánál még fennállott s amely lehetetlenné tette, hogy nagyatádi Szabó István a kormányban résztvegyen. Mikor szűnt ez meg annyira, hogy most egy vacsora keretében ismét összeölelkezhetnek ? (Derültség balfelől. Zaj a jobboldalon.) Es azt is kérdezzük, hogy a vacsorán elhangzott fenyegetés és a vacsorán elhangzott helyzet'
