Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-293

302 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. êvi január hő 20-án, pénteken. vagyok győződve, hogy minden adófizető polgár, különösen a kisember, az utolsó fillérig be fogja fizetni az adóját, ha a hivatal megmondja neki, hogy ennyit és ennyit kell fizetnie. Kiss Menyhért : A végrehajtási utasítást kell sürgetni ! Prakatur Tamás: Még egy kérdést lávánok szóvá tenni : a lakáshiányt. Általános a panasz mindenfelé a lakáshiányról. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést mindaddig nem tudjuk megoldani, sem lakáshivatal, sem egyéb hivatal felállításával, amig legalább részben szabaddá nem tesszük a lakásforgalmat. A magam részéről csak egyetlen korlátozást ismernék el a lakásfelmondás vagy a lakásbér emelésére nézve, és pedig a tisztviselők és a munkásság javára, akiknek javára meglehetne állapítani rendeletben, hogy a lakást nekik felmondani nem szabad s a bért bizonyos százalékon felül emelni nem szabad. A társadalom egyéb rétege azonban, különösen a kereső osztály — véleményem szerint — nagyon könnyen elbírja, hogy a mai viszonyoknak megfelelő lakbért fizessen. Ne üzérkedjenek a lakásokkal, mint ahogy ma történik. A helyzet ugyanis az, hogy ha valakinek három-négyszobás lakása van, ezért fizet 4—5000 korona bért és' egy bútorozott szobát kiad egy hónapra 3—4000 koronáért. A lakó tehát üzérkedik, a háziúr pedig, aki az adót fizeti, ráfizet a házára, mert a házbért emelnie nem szabad. Igenis, bizonyos fokig meg kellene tehát engedni a lakásforgalmat, mert ez előmozdítaná a lakások épitését is. Az, amit a nemzetgyűlés e tekintetben megszavazott, még nem elegendő. Egy másik kérdés is volna, amelyet nagyon meg kellene fontolni : rá lehetne szoritani egyes tényezőket a lakások építésére. Itt vannak a nagy pénzintézetek, melyeknek nagy tartalékalapjuk van. Azt hiszem, hogy a kormány akár törvényes intézkedéssel, akár csendes felhívással rákényszerítheti a bankokat arra, hogy a tartaléktőkéjük bizonyos részét lakások építésére fordítsák. Ez is lényegesen előmozdítaná a lakáskérdés megoldását, Ezzel be is fejezem a felszólalásomat, és pedig azzal a felhívással, amelyet beszédem elején mondottam, amikor kértem a nemzetgyűlés tagjait, hogy szűnjék meg a gyűlölködés, a személyeskedés, amely ma dul a politikai közéletben. (Helyeslés jobbfelől.) Kérve kérek mindenkit ebben a Házban és e Házon kívül is, hogy szüntessük meg a gyűlölködést, a személyes torzsalkodásokat ; a gyűlölködés helyett szeressük egymást és dolgozzunk hazánk megmentésén, ennek a szegény, meggyalázott, megszégyenített magyar nemzetnek megmentésén. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Hornyánszky Zoltán : A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. (Berki Gyula jegyző megszámlálja a képviselőket.) Miután 40-nél több képviselő van jelen, a Ház tanácskozásképes. Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló t. képviselő ur felszólítást intézett a nemzetgyűléshez, hogy a gyűlölséget és a személyes torzsalkodást hagyjuk abba. (Helyeslés jobbfelől.) Teljesen egyetértek ebben a tekintetben az előttem szólott t. képviselő úrral ; viszont én is felszólítom a t. túloldalt, hogy ezt a személyes gyűlölködést és torzsalkodást, amely időnként ebben a teremben megnyilvánult, hagyjuk abba. (Helyeslés balfelől.) Ehhez azonban azt is hozzáfűzöm, hogy ne csak a személyes gyűlölködést hagyjuk abba, hanem vessük le az álarcot is ! (ügy van ! balfelől.) A Magyar Hírlap egyik legutóbbi száma a nemzetgyűlést álarcosbálhoz hasonlította. En nem akarom ezt itt megismételni, nem akarok elnöki rendreutasitást provokálni, de tény az, hogy itt álarcosbálhoz hasonlóan történik sok minden. Álarc az alkotmányosság, álarc annyiban, hogy tulajdonképen törvényjavaslatot még beterjeszt ugyan a kormány az indemnitásra, de azt maga a kormány sem veszi komolyan, állami bevételeket és állami kiadásokat ettől függetlenül épugy eszközölnek, mintha ez a törvényjavaslat meg volna szavazva. Álarc a parlamentarizmus, amely szerint a ministerelnök ur itt még kormányprogrammot is adott, napirendre is tűzték a kormányprogrammot, de az egészet sem a kormány, sem a többségi pártok tulajdonképen nem veszik komolyan. Előttünk egy kormány, amelynek többsége nincs, legalább határozottan kialakult többsége nincs ... Kiss Menyhért : Nagy többsége van ! Szilágyi LajOS : . . . egy kormány, amely az államfő akaratából, tulaj donképen pedig a mellékkormány jóvoltából hónapok óta bizalom nélkül ül a nemzet nyakán (Ellenmondások a középen.) és tulaj donképen a mi nemzeti szerencsétlenségünkből, királyi trónunknak összeomlásából, szóval nemzeti szégyenünkből és megaláztatásunkból él. (Ugy van ! balfelöl, Ellenmondások a középen.) Csakis ezen események folytán élvezi a kormány pl. a kisgazdapárt többségének bizalmát. (Ugy van ! balfelől. Ellenmondások jobbfelől.) Előttünk áll a Bethlen-kormány immár második kiadásban, mondhatnám második és roszszabbitott kiadásban, hiányos programmal, még hiányosabb politikai és erkölcsi múlttal, egy kormány, amely még szépen jönni sem tudott és szépen visszavonulni sem tudott, amely gyanús körülmények között mondott le és gyanús körülmények között jött vissza, amely a parlamenti szokástól eltérően még a rendes ünnepélyes bevonulásról is lemondott, hanem előre mintegy besompolyogtak a ministerek (Zaj és mozgás jobbfelől.) és előre elfoglalták helyüket a ministeri székekben. Schandl Károly : Ez a személyeskedéstől való tartózkodás ? (Zaj balfelől.)