Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

294 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. hivatalos Magyarország latinul tárgyalta a törvé­nyeket, a hivatalos Magyarország egy mély szaka­dékot vont a jobbágy és maga közé, mert a jobbágy csak adózott, katonáskodott, húzta az igát, csak a rabszolgák sorába sülyedt, mig a jogok a másik osztályt illették. S akkor akadt Magyarországon azon történelmi osztály nagyjainak egy sorozata, amely azt mondta, hogy nem birja ezt tovább nézni, tovább tűrni, felszabadítja a jobbágyot s polgárrá és egyformán Isten képére formált em­berré teszi. Engem, mint szintén egyik felszaba­dított osztály gyermekét, nem tudnak arra fel­izgatni, hogy rossz szemmel nézzek a magyar föld­művesre. Bennük annak a felszabadított osztály­nak a tagjait, ha szabad igy mondanom, testvérei­met látom. En valamikor a ghettóban voltam, ők pedig a deresen feküdtek, s kijöttünk mint pol­gárok, mint magyarok. Igyekezzünk Munkánkkal, agyunkkal, szivünkkel, eszünkkel, karunkkal be­csületet szerezni a magyar névnek ! Egyforma sor­sunk van. (Zaj. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, én soha — akármi törté­nik— nem tudok rossz szemmel nézni az ént. polgár­társaimra, kisgazdatársaimra, nem tudom rossz néven venni tőlük, ha nem tudnak annyira el­igazodni abban a komplikált gépezetben, amelyet törvényhozásnak neveznek. Bocsánatot kérek, ők nem erre készültek, de majd megjön az, hogy kisgazda-, földmüvescsaládokból származott embe­rek fogják nagyra vinni. Legyen is ugy, mert ez egy friss, uj elem, amely nincs degenerálva, amely tele van gyorsasággal, fürgeséggel, józan életfel­fogással ; jöjjön is el ennek az ideje. Én megértem a gazdasági konzervativizmust, de a jogi konzer­vativizmust nem tudom megérteni. S valahány­szor itt földmüvestársainkat látom, egy jogi kér­désben, a szabadságjogok kérdésében nem velünk tartani, akik tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó, mindig kitartunk a jog, szabadság és egyenlő­ség eszméje mellett, nekem a szivem elszorul, es mindig azt mondom magamban, hogy ezek a t. barátaim nem jól ismerik a maguk osztályának történetét, mert ha ismernék, akkor a jogelvonás­hoz hozzá nem járulnának soha. Ereky Károly : Nem is lesz olyan kisgazda, aki megszavazza a nyilvános szavazást ! (Egy hang half elől : Dehogynem !) Fangler Béla : A saját sirját nem ássa meg egyik sem. BrÓdy Ernő :. Megadtam ezzel a magyarázatát t. képviselőtársaimnak, hogy miért szóltam ezek­ről a kérdésekről. Nem lehet eleget beszélni erről és fájdalom, nem eléggé . . . Elnök : A képviselő urat kötelességem figyel­meztetni, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, méltóztassék most már beszédét rövidre fogva befejezni. BrÓdy Ernő : Befejezem beszédemet és ismét­lem, a magántulajdon nem minden, van ennél nagyobb dolog ; az erkölcsi javak, a közszabad­ság, a közérdek. Amikor a választójog reformjáról van szó és ezzel kapcsolatban a jogok szűkítéséről., évi január hó 19-én, csütörtökön. nem akarom látni t. kisgazda — polgártársaimat és képviselőtársaimat azok között, akik a jogokat szűkítik. Amint magam nem tudnék embertársaim szemébe nézni, ha mint egy felszabadított osztály gyermeke, arra vállalkoznék, hogy másnak, kinek nincs joga, ne adjam meg a jogot, ugy kérem t. képviselőtársaimtól, álljanak a jogok őrei sorába, ne engedjék elsikkasztani a jogokat, ne engedjék meg, hogy akiknek még nincs joguk, ne juthassanak a jogok birtokába. Gondoljanak saját sorsukra és történelmükre, és igyekezzenek velünk, a nem­zetgyűlés tagjaival együtt arra, hogy ebben az országban az emberek, tartozzanak bárhová, jogot, szabadságot, kenyeret kapjanak. A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : A tanácskozásra szánt idő letelvén, a vitát megszakítjuk. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a házszabá­lyok 262. §-a alapján tegnap, folyó hó 18-án meg­tartott névsorolvasás alkalmával távol volt kép­viselők névjegyzékét, valamint azokét a képviselő urakét, akik a nemzetgyűlés vagy az elnök enge­délyével voltak távol. Végül bemutatom azoknak a képviselő uraknak névjegyzékét, akik a névsor­olvasás után, de még a tegnapi ülés folyamán nálam elmaradásukat igazolták. Méltóztatnak kivánni, hogy a névsor felolvas­tassák % (Nem !) Ha nem méltóztatnak kivánni, akkor a névsorolvasás elmarad. A házszabályok 264. §-a a következő­képen rendelkezik (olvassa) : »A 262. § alap­ján elrendelt névsor felolvasásánál a Házban jelen nem volt képviselőknek ezen naptól kezdve napidíj nem jár mindaddig, amig jelenlétüket, illetőleg elmaradásuk okát a Ház elnökénél sze­mélyesen nem jelentik be.« Miután a névsor felolvasása alkalmával a nemzetgyűlés már tanácskozóképes volt, javas­lom a nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 264. §-ában foglalt és előbb ismertetett rendelke­zésektől ez alkalommal méltóztassék eltekinteni. (Helyeslés.) Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzá­járulni ? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Nagy Pál képviselő ur megválasztása óta 30 nap eltelt. Miután Nagy Pál képviselő ur megbízólevelét az igazolási állandó bizottság előzőleg tett jelentésében kifogástalannak találta, Nagy Pál képviselő ur a házszabályok értelmében a végleg igazolt képvise­lők névjegyzékébe felvételik. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Torontál vármegye közönségének feliratát aziránt, hogy a trianoni békeszerződésnek a kisebbségre vonatkozó rendelkezései a legteljesebb mértékben végrehaj­tassanak ; a Csongrád vármegyei tanítóegyesületnek Budaváry László képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét nyugdíjügyük rendezése tárgyában. A felirat és kérvény a házszabályok 245. §-a

Next

/
Oldalképek
Tartalom