Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-292
Û82 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hő 19-én, csütörtökön. tetem a földbirtokrendező bíróság elnöke, különösen pedig alelnöke iránt és meg vagyok arról győződve, hogy teljes szivvel és lélekkel óhajtják ezt a törvényt gyorsan végrehajtani. Rá akarok mutatni arra, hogy bár fontosnak tartom, hogy ez a törvény minél előbb végrehajtassák, mégis egy hibát látok a törvény végrehajtásánál, nevezetesen azt, hogy nagyon hamar megállapitották az igénylőket és az igénylők összeírását előbb rendelték el, mintsem tisztán állana előttünk az, hogy mennyi földbirtok fog rendelkezésre állani. Az lett volna helyes, ha járásonként megállapittatott volna, hogy a vagyonváltság következtében mennyi föld kerül felosztásra, akkor azután az igényjogosultak összeírásánál megmagyarázhattuk volna a népnek, hogy az igénylés csak eddig és eddig megy s tovább nem, nehogy olyan érzéseket keltsünk a népben, amelyeket azután nehéz kielégiteni. Ha elmegyek a kerületembe, azt tapasztalom, hogy sok izgatás folyik. Én inkább csendesítem a népet s arra kérem őket, hogy várjanak, mert a törvény becsületesen lesz megoldva. Egyrészt a nemzetgyűlés, másrészt a földbirtokrendező bíróság összeállitása elég garancia nekünk arra nézve, hogy itt a földmüvesnép nem lesz becsapva. Felhívom a kormány figyelmét arra az izgatásra, amely e tekintetben a vidéken folyik. Ugyanazok a beszédek hangzanak el most is, mint annak idején, amikor Búza Barna földosztórendeletét kiragasztották. Gerencsér István : Ez azért van, mert nem hajtják végre a törvényt ! Reischl Richárd : Azért a minister uraknak, különösen a belügyminister urnák, legyen gondja arra, hogy ezek az izgatók ne tudják a népet annyira felizgatni, hogy ebből katasztrófa származzék. Gerencsér István : Ha lesz házhely, kis haszonbérlet és föld, akkor nem lesz baj ! (Zaj.) Reischl Richárd: Sajnálom, hogy a földmivelésügyi minister ur nincs itt . . . Lingauer Albin : Majd a külügyi vitánál ! Reischl Richárd : . . . mert az ő figyelmébe akartam ajánlani azt, hogy különösen a cselédség érdekében tegyenek valamit, mert annak a cselédségnek, amely a földbirtokreform folytán ki lesz zárva abból, hogy olyan mennyiségű birtokhoz jusson, amelyen megélhetést talál, valamiképen gondoskodni kellene a jövőjéről. A földmivesékről ugyan volt szó, de a cselédségről sem a törvényben, sem azonkívül nem hallottunk. Gerencsér István : A törvény 2. §-ában megvan ! Reischl Richárd : Az a baj, hogy ez aligha lesz igy végrehajtva. Azután a cselédség érdekében fellétlenül kívánatosnak tartom egy régi törvényünknek, az 1907. évi SLV. tcikknek a végrehajtását. Ebben Darányi Ignác nagynevű földmivelésügyi ministerünk nagyon okosan gondoskodott a cselédségről, hogy az az állati sorból kivétessék és részére olyan lakás adassék, amely megfelel az egészségügyi, közrendészeti és egyéb követelményeknek. És mit láttunk ? Azt, hogy a gazdák nem igen sjettek a cselédházak megépítésé vei. A gazdáknak jól jött 1914-ben a háború arra, hogy ne építsék meg ezeket a cselédházakat, amelyeket pedig már 1907 végéig be kellett volna fejezniök. Mondhatom, szégyellem magam azért, hogy ma is sok gazdaságot láttam, ahol a cselédházak máig sincsenek megépítve, ahol két-három cseléd lakik egy szobában. Ezt az állati sort nem szabad többé tűrnünk, amikor arról beszélünk, hogy keresztény és nemzeti politikát akarunk. Hiszen a munkástársadalomnak egyik leghasznosabb tagja az a magyar gazdasági cseléd, mert annak aPál, gyermekei és unokái mindig ugyanazzal a munkával foglalkoznak és becsülettel megállják a helyüket. Egy határozati javaslatot fogok benyújtani, mely szerint utasítsa a nemzetgyűlés a földmivelésügyi kormányt, hogy az 1907. évi XLV. tc.-ben leszögezett azt a kötelességet, hogy a gazdák kötelesek a cselédek részére a törvényben előirt lakásokat megépíteni, hosszabbítsa meg 1923 december 31-éig, tehát adjunk egy és háromnegyed évet, amely alatt ezeket a cselédlakásokat meg lehet építeni. Ezen idő alatt legalább az építőipart tudnánk ezzel a csekélységgel is támogatni. Tankovics János: Azt fűzze hozzá tisztelt képviselőtársam, hogy iskolákat is építsenek ilyen helyen.mert akárhány helyen nincs iskola. Reischl Richárd: Még egy dologra akarok rámutatni, amely mélyen sértette szociális érzésemet. Ez volt az őrlési adó behozatala. Mikor épen a legszegényebb osztály, az a, cseléd, az a földmi ves napszámos, aki kenyerét a legnehezebb munkában, a legnagyobb hidegben és a nap legforróbb tüzében keresi meg, adó fejében 5%-ot köteles leadni a vámőrléskor. Egy példával fogom illusztrálni, igen t. Nemzetgyűlés, hogy ennek a foldmives cselédségnek adója mennyit tesz ki ma Magyarországon s ebből látni méltóztatnak, hogy épen ez a legszegényebb osztály fizeti a legtöbbet. Ezek a cselédek többet fizetnek ezen a címen, mint az egész földbirtokos-osztály. (Felkiáltások jobbfelől : Tisztában vagyunk véle ! Nagyon jól tudjuk !) Különben maga a minister UT is a legantiszociálisabb intézkedésnek mondta ezt, de kénytelen volt vele, mert kipkedés-kapkodás után az utolsó órában alkottatott meg a törvény. Csontos Imre: Nincs ennél igazságtalanabb a nap alatt ! Reischl Richárd : Magyarországon ma 400.000 foldmives cselédmunkás lakik ! Csontos Imre: A nagybirtok jóformán semmit sem ad a közélelmezésre ! Reischl Richárd: Ha a házasoknál a családtagok számát- csak négyre veszem átlagban, vagyis, ha csak apát, anyát és két gyermeket számitok, "pedig nagyon sok helyütt 6—7 gyermek is van, és csak azért számitok négyet, hogy senki meg ne támadhassa az én okoskodásomat . . . Szijj Bálint : Most itt van a resszort-mimster ! Mindig azt mondják, hogy nincs itt az, akihez beszélnek! Itt van a közélelmezési minister ur !