Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

280 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. évi január hó 19-én, csütörtökön. mehetünk bele, ha minden külföldi befolyástól függetlenül érvényesíthetjük akaratunkat. (Helyes­lés jobbfelőL) Aki a nép hangulatát ismeri, nagyon jól tudja, hogy a nép mitőlünk olyan szociális kér­déseknek megoldását várja, amelyeket neki pro­grammbeszédünkben valamennyien megigértünk. Sajnos, lehetséges, hogy a kormányok gyengesége okozta, hogy nem tudtuk ezeket megvalósítani, mert a kormány nem hozta ide ezeket a kérdéseket ; ismerem a nemzetgyűlés felfogását és nagyon jól tudom, hogy egyik párt sem zárkózott volna el az elől, hogy ha ilyen kérdések kerültek volna napi­rendre, hogy azokat a saját meggyőződése szerint és jóakarattal meg ne szavazza. (Ugy van! jobb felől.) En egytől félek, t. Nemzetgyűlés ! Attól félek, hogy ennek a vitának a túlsokáig való húzódása egy olyan szociális törvénynek megalkotását fogja lehe­tetlenné tenni, amely pedig sürgős megoldásra vár, ez az ipartörvény. Huszár Elemér : Mi is sürgetjük ; tűzzék napi­rendre, akkor tárgyaljuk azonnal ! (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Reischl Richárd : Épen azért van szerencsém egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Határozati javaslat. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy minden más törvényjavaslatot megelőzőleg az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavas­latot fogja tárgyalni.« (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Es a választói jog ?) T. Nemzetgyűlés ! Azok az iparostestvéreink megérdemlik, hogy azt az őket létünkben érdeklő törvényjavaslatot végre valahára tető alá hozzuk, mert a f öldmivelőosztály mellett ez az a társadalmi osztály, amely leginkább vette ki a részét a nemzeti küzdelemből. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én kisgazda-képviselőtársaimhoz fordulok (Halljuk ! jobbfelől.) és arra kérem önöket, hogy e törvény tár­gyalásánál irántunk ugyanolyan lojalitással visel­tessenek, mint amilyen lojalitást mi tanúsítottunk akkor, amikor a földbirtokreform tárgyaltatott. Bár igen nagy ellenkezés volt a két párt között, de amikor láttuk, hogy a népnek milyen nagy szüksége van a földbirtokreformtörvényre, akkor félre­tettünk minden ellenkezést és siettünk, hogy egye­sült erővel szavazzuk meg azt a törvényjavaslatot a nép megelégedésére és boldogulására. (Ugy van! jobbfelől.) Patacsi Dénes : A gazdaság csak az ipairal együtt boldogul ! Reischl Richárd: Ugy van! HuSZár Elemér: Tűzzék napirendre ! Reischl Richárd : Mint ahogy előbb emii­tettem, fentartom magamnak a jogot, hogy a kormány ténykedéseit, ha szükséges, néha erő­sebb kritikával kísérjem. Tegnap Somogyi István fc. képviselőtársam a külügyminister úrról azt állította, hogy míg Benes külügyminister sokat beszél és tájékoztatja az országot s tájékoztatja a világot, addig a mi külügyministerünk soha­sem beszél és nem tájékoztat bennünket. (Ugy van ! half elől.) Én megállapítom, hogy a mi kül­ügyministerünk nemcsak nem beszél, hanem nem is tesz. (Felkiáltások a szélsőbalóldálon : Beteg volt !) Egy konkrét esetet fogok felhozni, amelyből a t. Nemzetgyűlés megláthatja, hogy a külügy­minister urnák nincsen ingerencíája a külföldön, talán abszolúte semmi összeköttetése sincs. Egypár felkelőnek a szabadonbocsátásáról volna szó. A kerületemben egy fiatalember a hazafias ézéstől hevítve elment Nyugat-Magyarországba, hogy esetleg a veiével is visszaszerezzen egy talpa­latnyi földet abból, amit a trianoni békekötés tőlünk elvett. Ez a fiatalember — aki két hónapot szenvedett ott — osztrák fogságba került, elhur­colták Grácba, ott a Landesgericht börtönébe bezárták. Az apja elment utána, és ott arról érte­sült, hogy az a 17 éves, VII. osztályos tanuló a gráci börtönből elszállíttatott Bécs mellé Ober­Hollerbrunnba egy fogolytáborba. Az apa beszélt a hatósági személyekkel és azok azt mondották, hogy a gyerek az osztrák büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt kö­vetett el, miután a főhadnagya átküldte Ausztriába cigarettáért, ott elfogták és miután fegyver volt nála, tehát jogtalan fegyverviselésért a fogoly­táborba internálták. Az apa kivitte, hogy az ügyet rögtön tárgyalás alá vették a törvényszéknél. Az apa át is adott nekem egy végzést, amellyel a gráci törvényszék teljesen felmentette a fiatal­embert és szabadonbocsátását rendelte el. Én ezalatt közbenjártam a külügyminister urnái és arra kértem, hogy ezt a fiatalembert bocsáttassa szabadon, ha nem lehet máskép, akkor fogassanak le itt egy olyan osztrák embert, akinek nincsen rendben az útlevele vagy pedig — miután ugy tudom, hogy nálunk is vannak letartóztatott osztrák népfelkelők — egy ilyennek ellenében kécje a fiatalember szabadonbocsátását. Mikor már háromszor közbenjártam, telefonon hallot­tam a külügyminister ur titkárától, hogy a kérdé­ses fiatalember szabadon lett bocsátva. T. i. abból a hivatalos iratból, amelyet én átadtam és amely­ben a gráci törvényszék elrendelte a szabadon­bocsátást, telefonozták ezt meg nekem. (Derült­ség.) Akkor hogyan lehetnék a külügyminister ur iránt bizalommal, ha még ilyesmit sem tud az osztrák követtel elintézni ? Gyömörey György (közbeszól). Reischl Richárd : Megmondottam, hogy a kormányt támogatom, de a kritikához való jogo­mat is fentartom, mert nem tartozom azon kép­viselők közé, akik egy kormányt abszolúte támo­gatnak és nem merik a kormányt kritizálni, akár­mit is csinál. (Helyeslés a szélsőbalóldálon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én örömmel vettem tudomásul azt, hogy a rokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek ügye — amelyet valamennyien sür­gettünk, hogy megoldásra kerüljön — nagyon jó kezekbe került, amennyiben ugy tudom, hogy a népjóléti minister hatáskörébe tartozik és igy biztosítékom van arra, hogy ez is jóakaratulag lesz megoldva. A rokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek ügye oda lesz utalva a közigazgatási szervekhez, a polgármesterekhez, akik valószínűleg ismerni fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom